Szent István Társulati Biblia

Az evangélium Máté szerint

Jézus bevonulása Jeruzsálembe. 21 *1Amikor Jeruzsálemhez közeledve Betfagéba, az Olajfák hegyéhez értek, Jézus elküldte két tanítványát, 2ezzel a megbízatással: „Menjetek a szemközti faluba! Találtok ott egy megkötött szamarat a csikajával. Oldjátok el, és vezessétek ide! 3Ha valaki szólna érte, mondjátok, hogy szüksége van rá Urunknak, akkor rögtön elengedi.” 4Ez azért történt, hogy beteljesedjék a próféta szava:
   5Mondjátok meg Sion leányának:


Nézd, királyod jön hozzád,
szerényen, szamárháton,
a teherhordó állat csikaján.
6A tanítványok elmentek, s úgy tettek, ahogy Jézus meghagyta nekik. 7Elhozták a szamarat és csikaját, ráterítették ruhájukat, ő pedig felült rá. 8A nép közül sokan eléje terítették ruhájukat az útra, mások ágakat tördeltek a fákról, és az útra szórták. 9Az előtte járó s az utána tóduló tömeg így kiáltozott: „Hozsanna Dávid fiának! Áldott, aki az Úr nevében jön! Hozsanna a magasságban!” 10Amikor beért Jeruzsálembe, az egész város izgalomba jött. „Ki ez?” – kérdezgették. 11„Ez Jézus, a próféta, a galileai Názáretből” – felelte a nép.
   *A kereskedők kiűzése a templomból.12Jézus bement a templomba, és kiűzte onnan, akik a templomban adtak-vettek. A pénzváltók asztalait és a galambárusok padjait felforgatta.
13„Meg van írva – mondta –, hogy az én házamat az imádság házának fogják nevezni, ti pedig rablók barlangjává teszitek.”
   *Csodák a templomban.14A templomban vakok és sánták mentek hozzá, s ő meggyógyította őket.

   15Amikor a főpapok és írástudók látták, hogy csodákat tesz, s hogy a gyerekek a templomban így kiáltoznak: „Hozsanna Dávid fiának!”, méltatlankodtak,
16és szóltak neki: „Hallod, mit kiabálnak?” Jézus így válaszolt: „Hallom. Nem olvastátok sose: Gyerekek és csecsemők ajkával hirdetted dicsőségedet?” 17Ezzel otthagyta őket, s a várost elhagyva Betániába ment, és ott töltötte az éjszakát.
   *A fügefa megátkozása.18Kora reggel a városba tartva megéhezett.
19Az út mentén látott egy fügefát. Odament, de nem talált rajta egyebet, csak levelet. Erre így szólt: „Ne teremjen rajtad gyümölcs soha többé!” A fügefa azon nyomban kiszáradt. 20Ennek láttán a tanítványok csodálkozva kérdezték: „Hogyan száradhatott ki így egyszerre a fügefa?” 21„Bizony mondom nektek – felelte Jézus –, ha lesz bennetek hit, és nem kételkedtek, nemcsak a fügefával tehetitek meg, ami történt, hanem akár ennek a hegynek is mondhatjátok: Emelkedj föl és omolj a tengerbe, s az is végbemegy. 22Bármit kértek hittel az imádságban, megkapjátok.”
   *Jézus küldetése.23Amikor a templomba érve tanított, odamentek hozzá az írástudók és a nép vénei, és megkérdezték: „Miféle hatalom birtokában teszed te ezeket? Ki adott neked hatalmat ehhez?”

   24Jézus így válaszolt: „Én is kérdezek tőletek valamit. Ha megfeleltek rá, én is megmondom, milyen hatalom birtokában teszem ezeket.
25Honnan volt János keresztsége? Az égből vagy az emberektől?” Azok tanakodni kezdtek egymás közt: „Ha azt mondjuk, hogy az égből, azt fogja kérdezni: Akkor miért nem hittetek neki? 26Ha azt mondjuk, hogy az emberektől, félnünk kell a néptől, hisz Jánost mindenki prófétának tartja.” 27Ezért ezt a választ adták Jézusnak: „Nem tudjuk.” Erre ő így felelt: „Akkor én sem mondom meg, milyen hatalom birtokában teszem ezeket.”
   *Példabeszéd a két fiúról.28„Mi a véleményetek erről? Egy embernek volt két fia. Odament az elsőhöz, és szólt neki: Fiam, menj ki a szőlőbe dolgozni.

   29Nem megyek – felelte –, de később meggondolta, és kiment.
30Odament a másikhoz, és annak is szólt. Megyek – felelte –, de mégsem ment ki. 31Melyik tett eleget a kettő közül apja kívánságának?” „Az első” – válaszolták. Erre Jézus így szólt hozzájuk: „Bizony mondom nektek, hogy a vámosok és a cédák megelőznek benneteket az Isten országában. 32Eljött ugyanis hozzátok János, hogy az igazság útjára vezessen benneteket, de nem hittetek neki. A vámosok és a cédák hittek neki. De ti ennek láttára sem tartottatok bűnbánatot, és nem hittetek.”
   *Példabeszéd a gyilkos szőlőművesekről.33„Halljatok egy másik példabeszédet. Volt egy gazda, aki szőlőt telepített. Bekerítette sövénnyel, belül pedig sajtót ásott, és őrtornyot épített. Aztán bérbe adta a szőlőműveseknek, és elment idegenbe.
34Amikor eljött a szüret ideje, elküldte szolgáit a szőlőművesekhez, hogy szedjék be a termést. 35Ám a szőlőművesek nekiestek a szolgáknak. Az egyiket megverték, a másikat megölték, a harmadikat megkövezték. 36Erre más szolgákat küldött, többet, mint először, de ezekkel is úgy bántak. 37Végül a fiát küldte el hozzájuk, mert azt gondolta: A fiamat csak megbecsülik. 38De amikor a szőlőművesek meglátták a fiút, így biztatták egymást: Itt az örökös! Gyertek, öljük meg, és mienk lesz öröksége. 39Nekiestek, kidobták a szőlőből, és megölték. 40Amikor majd megjön a szőlő ura, vajon mit tesz a szőlőművesekkel?” 41„A gonoszokat a gonoszok sorsára juttatja, szőlejét pedig más bérlőknek adja ki bérbe, akik idejében beszolgáltatják a termést.” 42Erre Jézus azt kérdezte: „Sose olvastátok az Írásban:

A kő, amelyet az építők elvetettek,
szegletkővé lett.
Az Úr tette azzá,
s ez csodálatos a szemünkben.

   43Ezért mondom nektek, hogy elveszik tőletek az Isten országát, s olyan nép kapja meg, amely megtermi gyümölcsét.
44Aki erre a kőre esik, összezúzza magát, s akire rázuhan, azt szétmorzsolja.” 45E hasonlatokat hallva a farizeusok és az írástudók megértették, hogy róluk beszélt. 46El akarták fogni, de féltek a néptől, mert prófétának tartották.