Mózes áldása.

33 ¹Ez az az áldás, amellyel Mózes, az Isten embere halála előtt megáldotta Izrael fiait. ²Így szólt: Az Úr Sínai felől jött, Szeirből ragyogott fel népének, Paran hegyén jelent meg. Azóta, hogy Kádesből útra keltek, kedvükért délről a hegyekig hatolt. ³Igen, szeretted az ősöket, a szentek mind a kezedben vannak, elerőtlenedve lábadhoz borultak, azt akarták, hogy te vezesd őket. ⁴(Mózes törvényt szabott nekünk.) Jákob népe örökébe lépett, ⁵király támadt Jesurunban, amikor egybegyűltek a vezérek, összejöttek Izrael törzsei. ²⁶Nincs hasonló Jesurun Istenéhez, meglovagolja az eget, hogy segítsen rajtad, meg a fellegeket, csak hogy fölemeljen. ²⁷Fent az ősidők Istene, lent az örök karja. Elűzi az ellenséget, így szól: Pusztulj! ²⁸Izrael biztonságban élhet, Jákob kútja egyedül az övé. A gabona és a bor földjének az ég megadja harmatát. ²⁹Boldog vagy, Izrael! Ki hasonló tehozzád, Te győzedelmes nép? Az Úr a védőpajzsod, A küzdő kard, mely dicsőségre emel. Ellenségeid vesztedre törnek, De te hátukon taposol.”

KNB SZIT STL BD RUF KG