Mózes áldásai

33 ¹Ezzel az áldással áldotta meg Izráel fiait Mózes, az Isten embere, mielőtt meghalt. ²Ezt mondta: A Sínairól jött az ÚR, a Széírről ragyogott rájuk, a Párán-hegyről tündökölt, megérkezett szent seregével, jobbján lángoló tűzzel. ³Mennyire szereti népét! Szentjei kezedben vannak, lábaidhoz telepednek, befogadják beszédedet. ⁴Mózes törvényt adott nekünk, Jákób gyülekezetének, örökségül. ⁵Az ÚR lett Jesúrún királya, mikor összegyűltek a nép vezetői, együvé Izráel törzsei. ²⁶Nincs Jesúrún Istenéhez fogható! Az égen át száguld segítségedre, a fellegeken fenségesen. ²⁷Az örök Isten a te menedéked, örökkévaló karjai tartanak. Kiűzte ellenségedet, és ezt mondta: pusztítsd! ²⁸Biztonságban lakhat Izráel, Jákób forrása egymagában, gabonának, mustnak földjén, ahol az ég harmatot hint. ²⁹Boldog lehetsz, Izráel! Van-e, aki hozzád fogható: olyan nép, amelynek védelme az ÚR?! Ő a te segítő pajzsod és dicsőséges kardod. Hízelegnek majd neked ellenségeid, te pedig azok magaslatain lépdelsz.

KNB SZIT STL BD RUF KG