Izrael, Edom és Moáb.

2 ¹Akkor hát visszafordultunk és elindultunk a puszta felé, a Szuf-tenger irányában, ahogy az Úr parancsolta nekünk, és sok napi járással megkerültük a Szeir-hegységet. ²Aztán így szólt hozzám az Úr. ³„Már eleget kerülgettétek ezt a hegyet! Forduljatok észak felé! ⁴És parancsold meg a népnek a következőt: Vonuljatok át rokonaitoknak, Ézsau fiainak földjén, akik Szeirben laknak. Félelem tölti el őket miattatok. De ügyeljetek, ⁵nehogy háborúságba keveredjetek velük, mert nem adok nektek a földjükből még egy talpalatnyit sem, mert a Szeir-hegységet Ézsaunak adtam birtokul. ⁶Élelmet pénzért vegyetek tőlük, hogy legyen mit ennetek. Ugyanígy a vizet is pénzért vegyétek, hogy legyen mit innotok. ⁷Az Úr, a te Istened megáldotta kezed munkáját, őrködött fölötted, amikor átvonultál ezen a nagy pusztaságon. Negyven éve már, hogy az Úr, a te Istened veled van és nem szenvedtél hiányt semmiben.” ⁸Aztán továbbvonultunk, elhagyva rokonainkat, Ézsau fiait, akik Szeirben laknak, az Arabába vivő út mentén, (amely) Elat és Ecjon-Geber felől vezet, tehát egy kanyarral Moáb pusztája felé vettünk irányt. ⁹Akkor így szólt hozzám az Úr: „Moábot ne támadd meg és ne bocsátkozz velük harcba, mert nem adok neked földjéből egy talpalatnyit sem, mivel Árt Lót fiainak adtam birtokul. ¹⁰(Régen az emiták laktak ott, egy nagy nép, sokan vannak és magas termetűek, akárcsak az enakiták. ¹¹A refaiták közé sorolják őket, mint az enakitákat. A moábiták azonban emitáknak hívják őket. ¹²Valamikor a horiták is Szeirben laktak, míg Ézsau fiai el nem űzték, maguk előtt meg nem semmisítették őket, és a helyükbe nem telepedtek, ahogy Izrael tett azzal a földdel, amelyet az Úr neki adott birtokul.) ¹³Induljatok, és keljetek át a Zered-patakon!”

Megérkezés a Jordánon túlra. Tehát átkeltünk a Zered-patakon.

¹⁴Míg Kádes-Barneától a Zered-patakig értünk, eltelt 38 esztendő. Ezalatt a fegyverforgatók egész nemzedéke kihalt a táborból, ahogy az Úr esküvel ígérte nekik, ¹⁵s az Úr keze rájuk nehezedett, míg az utolsó is el nem tűnt a táborból. ¹⁶Amikor a népből a fegyverforgatók az utolsó szálig kihaltak, ¹⁷az Úr így szólt hozzám: ¹⁸„Menj át a határon Moáb földjére, Ar (vidékére), ¹⁹s Ammon fiainak a közelébe jutsz. Ne támadd meg őket és ne bocsátkozz velük harcba. Mert Ammon fiainak földjéből semmit sem adok neked birtokul, mivel Lót fiainak adtam azt. ²⁰(Az is a refaiták földjének számít. Egykor refaiták telepedtek oda, Ammon fiai zamzummitáknak nevezték őket. ²¹Nagy nép, sokan vannak és magas termetűek, akárcsak az enakiták. De az Úr elpusztította őket Ammon fiai előtt, hogy övék legyen a földjük és a helyükre telepedjenek, ²²mint ahogy Ézsau fiai előtt is, akik Szeirben laktak, kiirtotta a horitákat, hogy elfoglalják a földjüket és a helyükön lakjanak mind a mai napig. ²³S ami az avvitákat illeti, akik Gáza környékén éltek, őket a kaftoriták irtották ki, akik Kaftorból vándoroltak ki és telepedtek le a helyükre.) ²⁴Rajta, induljatok, s keljetek át az Arnon folyón. Nézd, kezedbe adom az amorita Szichont, Hesbon királyát, országával egyetemben. Kezdd meg a hódítást, s vedd fel vele a harcot! ²⁵Mától kezdve félelemmel és rettegéssel töltök el minden népet az egész földön: mihelyt híredet hallják, már reszkessenek és rettegjenek tőled.”

Szichon földjének meghódítása.

²⁶Akkor Kedemot pusztájából követeket küldtem Szichonhoz, Hesbon királyához. ²⁷„Át szeretnék vonulni országodon, de mindenképp az úton maradok, nem térek le se jobbra, se balra. ²⁸Élelmet pénzért veszek, hogy legyen mit enni, s vizet is pénzért kérek, hogy legyen mit inni. Csak átvonulni engedj, ²⁹ahogy Ézsau fiai is megengedték, akik Szeirben laknak, meg a moábiták, akik Árban élnek, hogy átkelhessek a Jordánon, arra a földre, amelyet az Úr, a mi Istenünk ad nekünk.” ³⁰Szichon azonban, Hesbon királya megtagadta az átvonulást, mert az Úr, a te Istened konokká tette és megkeményítette a szívét, hogy hatalmadba adja, ahogy történt. ³¹Így szólt hozzám az Úr: „Nézd, mostantól kiszolgáltatom neked Szichont és országát. Fogj hozzá országa meghódításához!” ³²Amikor tehát Szichon egész hadinépével kivonult Jahachoz, hogy harcba szálljon velünk, ³³az Úr, a mi Istenünk kiszolgáltatta nekünk, úgyhogy őt is, fiait is és egész hadinépét legyőztük. ³⁴Aztán meghódítottuk mind a városait, s minden városon betöltöttük az átkot, férfiakon, nőkön, gyerekeken egyaránt, nem hagytunk életben egyetlen egyet sem. ³⁵Csak a jószágot meg a városokban összeharácsolt javakat tartottuk meg zsákmányul. ³⁶Az Arnon völgye szélén fekvő Aroertól s a folyó völgyében elterülő várostól egészen Gileádig nem maradt hely meghódítatlanul; mindent kezünkre adott az Úr, a mi Istenünk. ³⁷Csak az ammoniták földjére nem léptél, meg a Jabbok folyó mentére, a hegyek közt meghúzódó városokba, egészen úgy, ahogy az Úr, a mi Istenünk parancsolta.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet