19Az írástudók és a főpapok nyomban el akarták fogatni, de féltek a néptől. Megértették ugyanis, hogy róluk szólt ez a példabeszéd.
Az adópénz.
20Szemmel tartották és cselvetőket küldtek ki. Ezek jószándékú embernek tettették magukat, hogy szaván fogják, s aztán kiszolgáltassák a hatóságnak és a helytartó hatalmának. 21„Mester – kezdték –, tudjuk, hogy az igazságot hirdeted és tanítod, nem nézed az emberek személyét, hanem az igazsághoz híven tanítod az Isten útját. 22Szabad adót fizetnünk a császárnak, vagy nem szabad?” 23De ő észrevette a csapdát, ezért így felelt nekik: 24„Mutassatok egy dénárt! Kinek a képe és felirata van rajta?” „A császáré” – válaszolták. 25„Adjátok hát meg a császárnak, ami a császáré, és az Istennek, ami az Istené” – mondta nekik. 26Így egyetlen szavába sem tudtak belekötni, amit a nép előtt kiejtett. Meglepődésükben, hogy így felelt, elhallgattak.