¹⁹Az írástudók és a főpapok már abban az órában kezet akartak emelni rá, mert megértették, hogy róluk mondta a példázatot, de féltek a néptől.
²⁰Ezután figyelték, és kémeket küldtek utána, akik őszinteséget színleltek. A saját szavaival akarták megfogni, hogy átadhassák a helytartó joghatóságának és hatalmának. ²¹Ezek megkérdezték tőle:
– Mester, tudjuk, hogy helyesen szólsz és tanítasz, és nem vagy részrehajló, hanem az igazsághoz ragaszkodva tanítod Isten útját. ²²Szabad-e adót fizetnünk a császárnak, vagy sem?
²³Ő azonban felismerte álnokságukat, és így szólt hozzájuk:
– ²⁴Mutassatok nekem egy dénárt! Kinek a képe és felirata van rajta?
– A császáré – válaszolták.
²⁵Ő pedig ezt mondta nekik:
– Akkor hát adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami Istené!
²⁶Így tehát nem tudtak belekötni szavaiba a nép előtt. Meglepődtek feleletén, és hallgattak.

KNB SZIT STL BD RUF KG