10Erre az Úr így szólt Mózeshez: „Menj vissza a néphez. Ma és holnap készüljenek elő, mossák ki ruhájukat, 11és harmadnapra legyenek készen. Holnapután az Úr az egész nép szeme láttára leszáll a Sínai-hegyre. 12Te pedig határold körül a hegyet, és parancsold meg: óvakodjatok attól, hogy fölmenjetek a hegyre, vagy a lábához közeledjetek. Aki hozzáér a hegyhez, annak meg kell halnia: 13egyetlen kéz sem érintheti; azt meg kell kövezni vagy le kell nyilazni. Sem ember, sem állat nem maradhat életben. Csak akkor mehetnek fel a hegyre, ha majd a kosszarvat hosszan megfújták.” 14Mózes lement a hegyről, felszólította a népet, hogy készülődjék és mossa ki a ruháját. 15Megparancsolta a népnek: „Holnaputánra legyetek készen. Ne közeledjetek asszonyhoz.”
Isten megjelenése.
16Harmadnap virradatkor mennydörgés és villámlás tört ki, sötét felhő telepedett a hegyre és hatalmas harsonazúgás hangzott fel. A táborban az egész nép remegett. 17Mózes kivezette a népet a táborból Isten elé, s azok a hegy lábánál helyezkedtek el. 18Az egész Sínai-hegyet beborította a füst, mivel az Úr tűzben szállt le rá. A füst úgy szállt fel, mint az olvasztókemence füstje, s az egész hegy hevesen megrendült. 19A trombitaharsogás egyre erősödött. Mózes beszélt, és az Úr felelt neki a mennydörgésben.