10Az Úr pedig monda Mózesnek: Eredj el a néphez és szenteld meg őket ma, meg holnap és hogy mossák ki az ő ruháikat; (Józs 3,5) 11És legyenek készek harmadnapra; mert harmadnapon leszáll az Úr az egész nép szeme láttára a Sinai hegyre. 12És vess határt a népnek köröskörűl, mondván: Vigyázzatok magatokra, hogy a hegyre fel ne menjetek s még a szélét se érintsétek; mindaz, a mi a hegyet érinti, halállal haljon meg. 13Ne érintse azt kéz, hanem kővel köveztessék meg, vagy nyillal nyilaztassék le; akár barom, akár ember, ne éljen. Mikor a kürt hosszan hangzik, akkor felmehetnek a hegyre. (Zsid 12,20) 14Leszálla azért Mózes a hegyről a néphez, és megszentelé a népet, és megmosák az ő ruháikat. 15És monda a népnek: Legyetek készen harmadnapra; asszonyhoz ne közelítsetek. 16És lőn harmadnapon virradatkor, mennydörgések, villámlások és sűrű felhő lőn a hegyen és igen erős kürtzengés; és megréműle mind az egész táborbeli nép. (Zsid 12,18.19) 17És kivezeté Mózes a népet a táborból az Isten eleibe és megállának a hegy alatt. (5Móz 4,10) 18Az egész Sinai hegy pedig füstölög vala, mivelhogy leszállott arra az Úr tűzben és felmegy vala annak füstje, mint a kemenczének füstje; és az egész hegy nagyon reng vala. (5Móz 4,11; Bir 5,5; Zsolt 68,9) 19És a kürt szava mindinkább erősödik vala; Mózes beszél vala és az Isten felel vala néki hangosan. (Zsid 12,19)