25Napjaim futárnál gyorsabban szaladnak, eltűnnek, s nem látnak semmi boldogságot. 26Elsiklanak gyorsan, akár a nádcsónak, vagy mint a sas, mikor lecsap a zsákmányra. 27Hiába gondolom: feledek minden bajt, derűs lesz az arcom, s vidáman kacagok. 28Tenger fájdalmam iszonyattal tölt el, jól tudom, hogy nem oldozol soha fel. 29Ha úgyis a bűnösök közt van a helyem, mit is töröm magam hasztalan. 30Ha megmosdanék is tiszta fehér hóban, ha kezem lúgban mosnám, tisztítanám, 31akkor is csak szennybe mártogatnál, úgyhogy még a ruhám is megutálna. 32Nem ember, hogy azt mondhatnám neki: „Gyere törvény elé, menjünk bíróságra!” 33Nincs bíró, ki köztünk igazságot tenne, ki kezét mindkettőnknek fejére tehetné. 34Ha levenné rólam büntető vesszejét, és nem kínoznának rémségei többé, 35akkor megszólalnék és nem félnék tőle, hisz saját szememben nem vagyok én ilyen.