25Napjaim gyorsabbak a futárnál, elszaladnak, nem látnak semmi jót. 26Elsuhannak, mint a sáscsónak, vagy ahogyan a sas lecsap zsákmányára. 27Ha ezt mondom: El akarom felejteni panaszomat, vidámra akarom változtatni arcomat, 28megborzadok sok fájdalmamban. Tudom, hogy nem tartasz ártatlannak. 29Ha tehát bűnös vagyok, minek fárasszam magam hiába? 30Ha hóban mosakodnám is, ha lúggal tisztítanám is kezemet, 31akkor is sárba taszíthatsz, még ruháim is utálnának engem. 32Mert ő nem ember, mint én, akinek azt felelhetném: Vigyük bíró elé a vitánkat! 33Nincs is köztünk döntőbíró, aki mindkettőnkre rátehetné kezét. 34Ha levenné rólam vesszejét, és rettentése nem ijesztene, 35akkor beszélnék, és nem félnék tőle, hiszen erre magamtól semmi okom sincsen.