6Sohasem a földből sarjad elő a baj, nem a szántóföldön terem a szenvedés. 7Az ember maga okozza a bajt, ahogy a sas keresi a magasságot. 8De én azért mégis Istenhez fordulnék, ügyemet Istenem elé terjeszteném. 9Ő alkotja, ami nagy s kifürkészhetetlen, csodás tetteinek se szeri, se száma. 10Ő ad esőt a föld színére, és vízzel öntözi a tágas mezőket. 11Föl tudja emelni a megalázottakat, és jólétet ad a szomorkodóknak. 12A ravaszok terveit mind keresztülhúzza, üzelmeiket meghiúsítja. 13A bölcseket befogja saját csapdájukba, kudarccal végződik az álnokok terve. 14Fényes nappal is sötétségbe botlanak, tapogatnak délben, mintha éjjel volna. 15Az elesettet megmenti szájuk hatalmától és a szegényt az erősek karjától. 16A szegénynek így reménysége támad, a gonoszság kénytelen befogni a száját. 17Lám, boldog az ember, ha fenyíti az Isten, ne vesd meg azért a Mindenható feddő szavát! 18Ha sebet üt rajtad, majd be is kötözi, ha szétzúz is, meggyógyít a keze. 19Hatszor is kiragad a szorongatásból, s hetedszerre sem hagy bajba jutni. 20Hogyha éhezel is, megment a haláltól, háborús időkben kardnak hatalmától. 21Biztonságban vagy a nyelvnek ostorától, ha rabló közelít, akkor sem kell félned.