6Semmi sem esik meg a földön ok nélkül,
s a nyomorúság nem a földből fakad;
7az ember úgy születik nyomorúságra,
mint a madár repülésre.
8Én pedig az Úrhoz fordulnék kéréssel,
Isten elé terjeszteném ügyemet,
9aki nagyokat visz végbe, s amiket nem lehet kifürkészni,
csodákat, amiknek nincsen száma;
10aki esőt bocsát a föld színére,
és vízzel öntözi az egész határt,
11hogy az alázatosakat felemelje,
s a szomorúakat jólétbe helyezze;
12aki széttépi a ravaszok fondorkodását,
hogy kezük ne vihesse véghez, amit kezdtek;
13aki megfogja a bölcseket saját csalárdságukkal,
és meghiúsítja az álnokok terveit:
14fényes nappal sötétbe botlanak,
délben úgy tapogatnak, mint éjjel;
15aki megmenti a szegényt szájuk pallosától,
s a nyomorban élőt az erősnek karjától;
16így reménye nyílik a szegénynek,
a gazság pedig befogja száját.
17Boldog az az ember, akit Isten megfenyít!
Meg ne vesd tehát az Úr feddését!
18Ő sebet ejt ugyan, de be is kötözi,
megver – de keze gyógyít is.
19Kiragad téged hat szorongatásból,
és nem ér baj a hetedikben.
20Az éhínségben megment a haláltól,
s a hadban a kardnak erejétől.
21Biztonságban vagy a nyelvnek ostorától,
és nem kell félned, ha pusztulás közeledik;