6Nem a porból támad a hamisság, és nem a földből sarjad ki a vész, 7hanem az ember maga szüli a vészt, melynek szikrái a magasba szállnak. 8De én az Istenhez fordulnék, Istenre bíznám az ügyemet, 9aki hatalmas dolgokat művel kikutathatatlanul, csodás dolgokat megszámlálhatatlanul. 10Esőt ad a föld színére, vizet bocsát a mezőkre. 11Magasra emeli az alant levőket, a gyászolókat oltalmazza segítsége. 12A ravaszkodók terveit meghiúsítja, nem alkot kezük maradandót. 13Saját ravaszságukkal fogja meg a bölcseket, és a cselszövők terve meghiúsul. 14Nappal is sötétben botorkálnak, tapogatóznak délben is, mint éjjel. 15Megszabadítja szájuk fegyverétől, az erős kezéből a szegényt. 16Így lesz reménysége a nincstelennek, a csalárdság pedig elnémul. 17Bizony boldog az az ember, akit Isten megfedd! A Mindenható fenyítését ne vesd meg! 18Mert ő megsebez, de be is kötöz, összezúz, de keze meg is gyógyít. 19Hatszor is megment a nyomorúságból, hetedszer sem ér veszedelem. 20Éhínségben megment a haláltól, háborúban a fegyveres kéztől. 21Nyelvek ostorától rejtve leszel, nem kell félned, hogy pusztulás szakad rád.