40 ¹Akkor az Úr Jóbhoz fordult, s így szólt: ²A Mindenhatóval pörlekedő meghajol-e vajon? Aki Istent akarja bírálni, feleljen! ³Ekkor Jób felelt az Úrnak és így szólt: ⁴Nézd, parányi vagyok. Mit feleljek neked? A számra teszem a kezem. ⁵Egyszer beszéltem, de többé nem teszem, vagy másodszor is, de folytatása nem lesz.

MÁSODIK BESZÉD

Az Úr uralkodik a gonosz hatalmakon

⁶A viharból szólt az Úr Jóbhoz és azt mondta: ⁷Nosza, övezd fel, mint a hős, a derekadat! Kérdezni szeretnélek, világosíts fel! ⁸Semmivé akarod tenni igazamat, el akarsz ítélni, hogy igazad legyen? ⁹Van-e karod olyan, mint Istennek? Tudsz-e hangoddal, mint ő mennydörögni? ¹⁰Ékesítsd fel magad fönséggel s nagysággal, öltözködj csak fel fénybe, méltóságba! ¹¹Engedd szabadjára haragod árját, nézd meg, ami csak büszke és hajlítsd meg! ¹²Alázd meg a gőgöst egy pillantásoddal, tipord el helyükön a gonosztevőket! ¹³A föld alá rejtsd el együtt valamennyit, mélységes tömlöcben némítsd el arcukat! ¹⁴Akkor aztán én is elismerlek, mert saját jobb karod vívta ki győzelmed. ¹⁵Nézd a behemótot! Éppúgy füvön él, mint a szarvasmarha. ¹⁶Nézd, micsoda erő van az ágyékában, és lásd, mily erősek a hasizmai! ¹⁷Kifeszíti farkát, mintha cédrus volna, combjának inai egymásba fonódnak. ¹⁸A csontjai ércből öntött csövek, a lábszárai meg, mint a vasdorongok. ¹⁹Remekmű az Isten alkotásai közt, de aki alkotta, karddal fenyegette. ²⁰A hegyek környékétől eltiltották, s minden vadtól, amely ott űzi játékát. ²¹A lótuszbokrok alatt nyugton tanyázik, elrejtőzködik a nádban és mocsárban. ²²A lótuszfák fedik be az árnyékukkal, a patak nyárfái állnak körülötte. ²³Nem fél, ha a folyó erősen megárad, nyugodtan ömölhet szájába a Jordán. ²⁴Vajon ki merészel a szemébe kapni, át lehet-e fúrni gerellyel az orrát? ²⁵Lehet-e horoggal leviatánt fogni, le tudod-e nyelvét kötéllel kötözni? ²⁶Tudsz-e kákát húzni az orrán keresztül, avagy átfúrod-e pofáját szigonnyal? ²⁷Talán könyörögve járul majd elibéd, és hízelgő szókat intéz tán hozzád? ²⁸Esetleg majd szerződést köt veled, hogy fogadd szolgádul egyszer s mindenkorra? ²⁹Játszhatol-e vele, mint egy kismadárral, lánykáid számára meg tudod-e kötni? ³⁰Alkusznak-e rá a céhbeli társak, kalmárok maguk közt osztoznak-e rajta? ³¹Meg tudod-e a bőrét horoggal tűzdelni, hát a fejét halászó szigonnyal? ³²Tégy csak vele próbát, emeld rá a kezed! De gondolj a harcra! Még egyszer nem teszed!

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet