Jézus elfogatása.

18 ¹Azután, hogy ezeket mondta, Jézus kiment tanítványaival a Kidron-patakon túlra. Ott volt egy kert. Odament tanítványaival. ²Ezt a helyet Júdás is ismerte, aki elárulta, mert Jézus gyakran járt ide tanítványaival. ³Júdás kapott egy csapat katonát, és a főpapoktól és a farizeusoktól pedig szolgákat, és kiment velük, lámpákkal, fáklyákkal és fegyverekkel fölszerelve. ⁴Jézus tudta, mi vár rá. Eléjük ment hát, és megszólította őket: „Kit kerestek?” ⁵„A názáreti Jézust” – felelték. Jézus megmondta nekik: „Én vagyok.” Júdás is ott volt köztük, aki elárulta. ⁶Amikor azt mondta: „Én vagyok”, meghátráltak, és a földre rogytak. ⁷Jézus ezért újra megkérdezte: „Kit kerestek?” „A názáreti Jézust” – felelték. ⁸Erre Jézus így folytatta: „Mondtam, hogy én vagyok. De ha engem kerestek, ezeket engedjétek el.” ⁹Így beteljesedett, amit mondott: „Senkit sem vesztettem el azok közül, akiket nekem adtál.” ¹⁰Simon Péternél volt egy kard. Kirántotta, a főpap szolgájára sújtott, s levágta a jobb fülét. A szolgát Malkusnak hívták. ¹¹Jézus rászólt Péterre: „Tedd hüvelyedbe kardodat! Ne ürítsem ki a kelyhet, amelyet az Atya adott nekem?”

Jézus Annás és Kaifás előtt.

¹²A csapat és parancsnoka, valamint a zsidó szolgák elfogták Jézust és megkötözték. ¹³Először Annáshoz vitték, Kaifás apósához. Abban az esztendőben Kaifás volt a főpap, ¹⁴ő adta azt a tanácsot a zsidóknak, hogy „jobb, ha egy ember hal meg a népért.” ¹⁵Simon Péter és egy másik tanítvány követte Jézust. Mivel ez a másik tanítvány ismerőse volt a főpapnak, bejutott Jézussal a főpap udvarára, ¹⁶Péter azonban kint maradt a kapunál. A másik tanítvány, aki ismerőse volt a főpapnak, kijött és szólt a kapuban őrködő lánynak, és bevitte Pétert. ¹⁷A kapunál őrködő szolgáló megkérdezte Pétertől: „Nem ennek az embernek a tanítványai közül való vagy?” „Nem vagyok” – felelte. ¹⁸A szolgák és a poroszlók tüzet raktak és melegedtek, mert hideg volt. Péter is odaállt közéjük melegedni. ¹⁹A főpap a tanítványai és a tanítása felől faggatta Jézust. ²⁰Jézus ezt felelte neki: „Nyíltan beszéltem, mindenki füle hallatára. Mindig a zsinagógákban és a templomban tanítottam, ahova minden zsidónak bejárása van. Titokban nem mondtam semmit. ²¹Mit kérdezel engem? Kérdezd azokat, akik hallották, amit mondtam. Ők tudják, mit tanítottam.” ²²E szavakra az egyik poroszló arcul ütötte Jézust ezt mondva: „Így felelsz-e a főpapnak?” ²³Jézus csak ennyit mondott: „Ha rosszul szóltam, bizonyonyítsd be a rosszat. Ha meg jól, akkor miért ütsz?” ²⁴Ekkor Annás megkötözve elküldte Kaifás főpaphoz. ²⁵Simon Péter még mindig ott állt és melegedett. Újra megkérdezték tőle: „Nem ennek az embernek a tanítványai közül való vagy?” De tagadta: „Nem vagyok.” ²⁶A főpap egyik szolgája, aki rokona volt annak, akinek Péter levágta a fülét, megjegyezte: „De hisz ott láttalak vele a kertben.” ²⁷Péter ismét tagadta. Erre nyomban megszólalt a kakas.

Jézus Pilátus előtt.

²⁸Kaifástól a helytartóságra vitték Jézust. Kora reggel volt. A zsidók nem mentek be a helytartóságra, nehogy tisztátalanná váljanak, s elkölthessék a húsvéti bárányt. ²⁹Ezért Pilátus jött ki hozzájuk, és megkérdezte tőlük: „Mivel vádoljátok ezt az embert?” ³⁰„Ha nem volna gonosztevő – felelték –, nem hoztuk volna eléd.” ³¹Pilátus szabadkozott: „Vigyétek vissza és ítélkezzetek fölötte saját törvényetek szerint!” De a zsidók nem tágítottak: „Nekünk senkit sem szabad megölnünk.” ³²Így beteljesedett, amit Jézus mondott, amikor megjövendölte, milyen halállal hal meg. ³³Pilátus visszament a helytartóságra, maga elé hívatta Jézust, és megkérdezte tőle: „Te vagy a zsidók királya?” ³⁴Jézus ezt felelte: „Magadtól mondod ezt vagy mások mondták neked rólam?” ³⁵„Hát zsidó vagyok én? – tört ki Pilátus. – Saját néped és a főpapok adtak kezemre. Mit tettél?” ³⁶Jézus így válaszolt: „Az én országom nem ebből a világból való. Ha ebből a világból volna országom, harcra kelnének szolgáim, hogy ne kerüljek a zsidók kezére. De az én országom nem innen való.” ³⁷Pilátus közbeszólt: „Tehát király vagy?” „Te mondod, hogy király vagyok – mondta Jézus. – Arra születtem, s azért jöttem a világba, hogy tanúságot tegyek az igazságról. Aki az igazságból való, hallgat szavamra.” ³⁸Pilátus ezt mondta: „Mi az igazság?” E szavakkal újra kiment a zsidókhoz, és kijelentette: „Én nem találom semmiben bűnösnek. ³⁹De az a szokás nálatok, hogy húsvétkor valakit szabadon bocsássak. Akarjátok, hogy szabadon bocsássam a zsidók királyát?” ⁴⁰Erre újra kiabálni kezdtek: „Ne őt, hanem Barabást!” Barabás rabló volt.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet