2Abban az időben Babilon királyának serege ostromolta Jeruzsálemet, Jeremiás próféta pedig be volt zárva az őrség udvarába, amely Júda királyának palotájához tartozik. 8El is jött hozzám Hanamel, az unokaöcsém, az Úr szava szerint, az őrség udvarába, és ezt mondta: „Vedd meg anatoti szántóföldemet, mert mint örököst, elsősorban téged illet a jog, hogy megvedd.” Ekkor értettem meg, hogy ez az Úr rendelkezése volt. 12és átadtam a birtoklevelet Báruknak, Nerija fiának, Mahzeja unokájának. Az átadáskor jelen voltak: Hanamel unokaöcsém, aztán a birtoklevelet aláíró tanúk és mindazon júdaiak, akik éppen az őrség udvarában tartózkodtak akkor.
Jeruzsálem és Júda helyreállításának újabb ígérete.
33 1Jeremiás még mindig ott volt bezárva az őrség udvarában, amikor az Úr másodszor is szózatot intézett hozzá: 21Cidkija király erre megparancsolta, hogy vigyék Jeremiást az őrség udvarába, és naponta adjanak neki egy kenyeret a kenyérsütők utcájából. Ezt meg is kapta, amíg csak el nem fogyott a kenyér a városban. Jeremiás tehát ottmaradt az őrség udvarában. 6Erre megfogták Jeremiást és Malkija királyfi ciszternájába vetették, amely az őrség udvarán van; kötélen engedték le bele. Víz nem volt a ciszternában, csak sár; így Jeremiás belesüppedt a sárba. 13Így aztán kiemelték Jeremiást a kötelek segítségével és kihozták a ciszternából. Jeremiás továbbra is az őrség udvarában maradt. 28Jeremiás az őrség udvarában maradt egészen addig a napig, amelyen Jeruzsálemet elfoglalták. 14és elhozatták Jeremiást az őrség udvarából, s azt is megengedték neki, hogy szabadon járjon-keljen. Így ezután a nép között lakott.