Jeremiás korai beszédeiből: Izrael hűtlensége

2 ¹Így szólt hozzám az Úr: ²Menj, és kiáltsd Jeruzsálem fülébe: Ezt mondja az Úr: Még emlékszem ifjúkorod hűségére, és jegyességed idejének szeretetére. Hogy követtél akkor a pusztában, azon a földön, amelyen nem szoktak vetni! ³Izrael akkor az Úr szent tulajdona volt, az ő aratásának első termése. Azok, akik enni próbáltak belőle, mind megbűnhődtek, bajok szakadtak rájuk – mondja az Úr. ⁴Halljátok az Úr szavát, Jákob háza, és Izrael házának minden nemzetsége! ⁵Ezt mondja az Úr: Mi kivetnivalót találtak bennem atyáitok, hogy elidegenedtek tőlem? Üres semmiségnek szegődtek nyomába, így maguk is semmivé lettek. ⁶Még csak azt sem mondták: Hol van az Úr, aki felhozott minket Egyiptom földjéről; aki átvezetett a sivatagon, a kietlen és puszta földön, a szomjúság és a halál árnyékának földjén, amelyen senki sem jár, és ember sem lakik? ⁷Én vezettelek el benneteket a termékeny földre, hogy gyümölcsét és bőséges javait élvezzétek. De ti, alighogy bevonultatok, megfertőztétek földemet, és tulajdonomat utálatossá tettétek. ⁸A papok sem kérdezték: Hol van az Úr? És akik a törvényt magyarázzák, azok sem ismertek. A pásztorok ellenem lázongtak, a próféták meg Baál nevében prófétáltak, és azokhoz szegődtek, amik tehetetlenek. ⁹Ezért még perelek veletek – mondja az Úr –, és perbe szállok fiaitok fiaival is. ²⁹Miféle panaszt emelhettek ellenem, ti, akik hűtlenül elhagytatok? – mondja az Úr. ³⁰Hiába ostoroztam fiaitokat, a fenyítés nem fogott rajtuk. Kardotok megemésztette prófétáitokat, mint a pusztító oroszlán. ³¹Micsoda nemzetség vagytok! Figyeljetek csak az Úr szavára: hát olyan voltam én Izraelnek, mint a puszta, vagy mint a sötétség földje? Miért mondja hát népem: „A magunk útján járunk, nem térünk többé hozzád vissza.” ³²Vajon elfeledkezhet-e a lány ékszeréről, és övéről a menyasszony? Népem mégis megfeledkezett rólam, már számtalan napja.

KNB SZIT STL BD RUF KG