8Bosszút áll rajtuk: elvetette s száműzte, heves viharával elfújta őket a keleti szél napján. 9Úgy nyer bocsánatot Jákob gonoszsága, és vétke kiengesztelésének az lesz a gyümölcse, hogy minden oltárkövét, mint a mészkövet, porrá zúzza, és bálványok meg Nap-oszlopok sehol sem állnak többé. 14Így panaszkodott Sion: „Elhagyott az Úr! Megfeledkezett rólam!” 15De megfeledkezhet-e csecsemőjéről az asszony? És megtagadhatja-e szeretetét méhe szülöttétől? S még ha az megfeledkeznék is: én akkor sem feledkezem meg rólad. 16Nézd, a tenyeremre rajzoltalak; falaid szemem előtt vannak szüntelen.
2Amint igaz, hogy él az Isten, ki elvette igazam, s a Mindenható keserűvé tette a szívem,