Keresés a Bibliában

A cédrus, Egyiptom hatalmának jelképe.

31 1A 11. esztendőben, a harmadik hónapban, a hónap első napján az Úr ezt a szózatot intézte hozzám: 2Emberfia, mondd meg a fáraónak, Egyiptom királyának és egész népének: Nagyságodban ki mérhető hozzád? 3Lám, a Libanon cédrusához vagy hasonló, amely szép ágazatú, dús lombozatú, magas növésű, a koronája a felhőkig ér. 4Vizek növelték naggyá, az árvíz tette magassá. A folyók elárasztották a vidéket, ahová ültették, a patakok eljutottak a vidék minden fájához. 5Ezért magasabbra nőtt a környék minden fájánál: gallyai megsokasodtak, ágai magasra nyúltak, mert bőséges víz táplálta őket. 6Ágai közt rakott fészket az ég minden madara, lombozata alatt ellett az erdő minden vadja, és számtalan nép lakott árnyékában. 7Pompás volt termete és lombozata, mert gyökerei bőséges vízig hatoltak le. 8Az Isten kertjének cédrusai sem hasonlítottak hozzá, és a ciprusokat sem lehetett hozzámérni ágaihoz. A platánoknak sem volt olyan lombjuk, mint neki. Isten kertjének egyetlen fája sem volt olyan szép. 9Széppé tettem sűrű lombozatával, ezért irigyelte az Éden minden fája az Isten kertjében. 10Azért ezt mondja az Úr, az Isten: Mivel igen magasra nőtt, koronája a felhőkig nyúlt, és nagyságában büszke lett, 11elvetettem, a legerősebb nép kezébe adtam, hadd bánjon vele gonoszsága szerint. 12Az idegenek – a népek között a leghatalmasabbak – kivágták és ledöntötték. Ágai szétterültek a hegyeken és a völgyekben, gallyai letörtek, s az ország szakadékaiba hullottak, árnyékából elmenekült a föld minden népe és elhagyta. 13Ledőlt törzsére rátelepedtek az égi madarak, s ágai közé gyűlt a környék minden vadja. 14Ezért egyetlen víz mentén álló fa se törjön a magasba, és ne nyúljon koronája a felhőkig, és ha vízben bővelkednek, nagyságukban ne váljanak önteltté. Mert az ilyeneket halálra szántam, az alvilágba kerülnek, azok közé az emberek közé, akik a sírgödörbe szálltak. 15Ezt mondja az Úr, az Isten: Azon a napon, amikor az alvilágba szállt, a gyász jeléül bezártam fölötte a mélységet, folyamait visszatartottam, és megállítottam a nagy áradást. Gyászba öltözött miatta a Libanon, és a mező minden fája elszáradt miatta. 16Dőlésének robajával megremegtettem a népeket, amikor letaszítottam az alvilágba, azok közé, akik a sírgödörbe szálltak. Az alvilágban megvigasztalódott az Éden minden fája, a Libanon legszebb és legkiválóbb, vízzel öntözött fái. 17Ekkor szálltak le az alvilágba a kard áldozataihoz azok is mind, akik az árnyékában laktak a népek közül. 18Melyik hasonlított hozzád nagyságban és dicsőségben az Éden fái közül? És mégis letaszíttattál az Éden fáival együtt az alvilágba, hogy a körülmetéletlenek közt pihenj majd a kard áldozataival együtt. Ez a fáraó és számtalan alattvalója – mondja az Úr, az Isten.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet


Facebook Twitter Google+ QR-kód PDF