Keresés a Bibliában

Tírusz ellen.

26 1A 11. esztendőben, a hónap elsején az Úr szózatot intézett hozzám: 2„Emberfia, Tírusz így nevetett Jeruzsálemen: Összetört a népek kapuja és felém fordult. Ahol bőség volt, ott most pusztulás van!” 3Azért ezt mondja az Úr, az Isten: Tírusz, nézd, ellened fordulok, és számos népet felvonultatok ellened, úgyhogy elárasztanak, mint a tenger hullámai. 4Ledöntik Tírusz falait, lerombolják tornyait. Még a port is lesöpröm róla, és kopár sziklává teszem. 5Hálószárító hellyé lesz a tenger közepén. Mert kimondtam – mondja az Úr, az Isten –, hogy a nemzetek zsákmányává lesz. 6Leányvárosait a szárazföldön kard pusztítja el. Akkor majd megtudják, hogy én vagyok az Úr. 7Mert ezt mondja az Úr, az Isten: Nézd, észak felől kivezénylem Tírusz ellen Nebukadnezárt, Babilon királyát, a királyok királyát, lovakkal, harci szekerekkel, lovasokkal és hatalmas sereggel. 8Leányvárosaidat, amelyek a szárazföldön vannak, karddal pusztítja el, téged meg sánccal vesz körül; sáncot hány és pajzsot emel ellened, 9faltörő kosokat irányít falaid ellen, s vashorgaival ledönti tornyaidat. 10Annyi lesz lovasainak száma, hogy ellep a poruk. Lovasságának, harci szekereinek és kerekeinek zajától megremegnek falaid, amikor bevonul kapuidon, mint ahogy bevonulnak egy elfoglalt városba. 11Lovainak patái összetiporják utcáidat, népedet kardélre hányja, hatalmas oszlopaidat meg a földre dönti. 12Kincseidből kifosztanak, áruidat elrabolják, falaidat lerombolják, díszes házaidat feldúlják, kövedet, fádat és törmelékedet vízbe hányják. 13Véget vetek zengő énekednek, citeráid hangja nem hallatszik többé. 14Kopár sziklává és hálószárító hellyé teszlek. Nem épülsz fel többé, mert én, az Úr mondtam ezt – mondja az Úr, az Isten. 15Ezt mondja az Úr, az Isten Tírusznak: Pusztulásod robajától, amikor nyögnek a sebesültek a falaid között, és csak úgy dühöng az öldöklés, vajon nem remegnek-e meg a szigetek? 16A tengerek fejedelmei mind leszállnak trónjukról, leteszik palástjukat, levetik színpompás öltözéküket. Gyászba öltöznek, a földre ülnek és folyvást remegnek, és megrendülve álmélkodnak bukásodon. 17Gyászdalt énekelnek fölötted, és azt mondják rólad: Miként pusztultál el és tűntél el a tengerről, te ünnepelt város? Hatalmas voltál a tengeren lakóiddal, akiktől az egész szárazföld remegett. 18A szigetek reszketnek bukásod napján, a tenger szigetei megdöbbennek veszted miatt. 19Mert ezt mondja az Úr, az Isten: Amikor majd pusztasággá lett várossá teszlek, azokhoz a városokhoz hasonlóvá, amelyekben már nem laknak, s felvonultatom a mélységet és elborít az ár, 20akkor azok közé taszítalak, akik sírba szállnak, a hajdankor népeihez. Az alvilág országában fogsz lakni, örökös magányban, azokkal, akik sírba szállnak, nehogy visszatérj és tovább élj az élők földjén. 21Semmivé teszlek, és többé nem leszel. Keresnek, de soha többé nem találnak – mondja az Úr, az Isten.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet


Facebook Twitter Google+ QR-kód PDF