Tírusz ellen.

26 ¹A 11. esztendőben, a hónap elsején az Úr szózatot intézett hozzám: ²„Emberfia, Tírusz így nevetett Jeruzsálemen: Összetört a népek kapuja és felém fordult. Ahol bőség volt, ott most pusztulás van!” ³Azért ezt mondja az Úr, az Isten: Tírusz, nézd, ellened fordulok, és számos népet felvonultatok ellened, úgyhogy elárasztanak, mint a tenger hullámai. ⁴Ledöntik Tírusz falait, lerombolják tornyait. Még a port is lesöpröm róla, és kopár sziklává teszem. ⁵Hálószárító hellyé lesz a tenger közepén. Mert kimondtam – mondja az Úr, az Isten –, hogy a nemzetek zsákmányává lesz. ⁶Leányvárosait a szárazföldön kard pusztítja el. Akkor majd megtudják, hogy én vagyok az Úr. ⁷Mert ezt mondja az Úr, az Isten: Nézd, észak felől kivezénylem Tírusz ellen Nebukadnezárt, Babilon királyát, a királyok királyát, lovakkal, harci szekerekkel, lovasokkal és hatalmas sereggel. ⁸Leányvárosaidat, amelyek a szárazföldön vannak, karddal pusztítja el, téged meg sánccal vesz körül; sáncot hány és pajzsot emel ellened, ⁹faltörő kosokat irányít falaid ellen, s vashorgaival ledönti tornyaidat. ¹⁰Annyi lesz lovasainak száma, hogy ellep a poruk. Lovasságának, harci szekereinek és kerekeinek zajától megremegnek falaid, amikor bevonul kapuidon, mint ahogy bevonulnak egy elfoglalt városba. ¹¹Lovainak patái összetiporják utcáidat, népedet kardélre hányja, hatalmas oszlopaidat meg a földre dönti. ¹²Kincseidből kifosztanak, áruidat elrabolják, falaidat lerombolják, díszes házaidat feldúlják, kövedet, fádat és törmelékedet vízbe hányják. ¹³Véget vetek zengő énekednek, citeráid hangja nem hallatszik többé. ¹⁴Kopár sziklává és hálószárító hellyé teszlek. Nem épülsz fel többé, mert én, az Úr mondtam ezt – mondja az Úr, az Isten. ¹⁵Ezt mondja az Úr, az Isten Tírusznak: Pusztulásod robajától, amikor nyögnek a sebesültek a falaid között, és csak úgy dühöng az öldöklés, vajon nem remegnek-e meg a szigetek? ¹⁶A tengerek fejedelmei mind leszállnak trónjukról, leteszik palástjukat, levetik színpompás öltözéküket. Gyászba öltöznek, a földre ülnek és folyvást remegnek, és megrendülve álmélkodnak bukásodon. ¹⁷Gyászdalt énekelnek fölötted, és azt mondják rólad: Miként pusztultál el és tűntél el a tengerről, te ünnepelt város? Hatalmas voltál a tengeren lakóiddal, akiktől az egész szárazföld remegett. ¹⁸A szigetek reszketnek bukásod napján, a tenger szigetei megdöbbennek veszted miatt. ¹⁹Mert ezt mondja az Úr, az Isten: Amikor majd pusztasággá lett várossá teszlek, azokhoz a városokhoz hasonlóvá, amelyekben már nem laknak, s felvonultatom a mélységet és elborít az ár, ²⁰akkor azok közé taszítalak, akik sírba szállnak, a hajdankor népeihez. Az alvilág országában fogsz lakni, örökös magányban, azokkal, akik sírba szállnak, nehogy visszatérj és tovább élj az élők földjén. ²¹Semmivé teszlek, és többé nem leszel. Keresnek, de soha többé nem találnak – mondja az Úr, az Isten.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet