Keresés a Bibliában

Dán törzsének egy része földet keres.

18 1Abban az időben nem volt király Izraelben. Abban az időben tehát Dán törzse földet keresett, hogy ott letelepedhessen, mert addig a napig nem kapott örökrészt Izrael törzsei között. 2Dán fiai elküldtek nemzetségükből öt bátor embert Szoreából és Estaolból, hogy nézzék meg és kémleljék ki a vidéket. Azt mondták nekik: Menjetek, vegyétek szemügyre a vidéket. Ezek eljutottak Efraim hegyére, egészen Micha házáig, és ott töltötték az éjszakát. 3Mivel Micha háza mellett voltak, megismerték a fiatal levita hangját. Odamentek és így szóltak hozzá: „Ki hozott ide téged? Mit csinálsz és mid van itt?” 4Így válaszolt nekik: „Ezt és ezt tette velem Micha, szolgálatába fogadott és a papja lettem.” 5Kérdezd meg Istent – mondták neki –, hadd tudjuk meg, sikeres lesz-e utunk, amire vállalkoztunk.” 6A pap így válaszolt nekik: „Menjetek békével! Utatokat, amire vállalkoztatok, az Úr tekintete kíséri.” 7Az öt ember útra kelt és Laisba érkezett. Látták, hogy az ott lakó nép biztonságban él a szidóniak módjára, nyugodt és magabiztos, hogy semmijük sem hiányzik abból, amit a föld terem, távol vannak a szidóniaktól, és az arámokkal sincs semmi dolguk. 8Visszatértek hát testvéreikhez Szoreába és Estaolba. Testvéreik megkérdezték tőlük: „Mi hírt hoztok?” 9Így válaszoltak: „Elmentünk és bejártuk a vidéket Laisig. Láttuk, hogy az ott lakó nép biztonságban él a szidóniak módjára. Távol vannak Szidóntól és nincs dolguk Arámmal. Gyertek, vonuljunk föl ellenük, mert mi láttuk, hogy a föld kiváló. Miért nem feleltek? Ne tétovázzatok, menjünk és hódítsuk meg a vidéket! 10Ha elmentek oda, védtelen népet találtok. Igaz, hogy a föld eléggé kiterjedt, de Isten olyan földet ad kezetekbe, amelyen semmi sem hiányzik abból, ami csak van a földön.” 11Elindult tehát Dán nemzetségéből, Szoreából és Estaolból hatszáz fegyverrel fölszerelt ember. 12Fölvonultak, és a júdai Kirjat-Jearimban ütöttek tábort. Ezért a mai napig is Dán táborának nevezik ezt a helyet – nyugatra van Kirjat-Jearimtól. 13Innen tovább mentek Efraim hegyére és Micha házához értek. 14Akkor az az öt ember, aki Lais vidékét kikémlelte, megszólalt, és ezt mondta testvéreinek: „Tudjátok-e, hogy ebben a házban efod, terafim, faragott és öntött szobor van? Gondoljátok meg, mit kell tennetek!” 15Letértek tehát útjukról, és abba az irányba mentek. Megtalálták a fiatal levitát Micha házában és üdvözölték. 16A Dán fiai közül való hatszáz fölfegyverzett férfi megállt a küszöbnél, 17az öt ember pedig, aki a vidéket kikémlelte, belépett, s fogta a faragott szobrot, az efodot, a terafimot [és az öntött szobrot] – közben a pap ott maradt az ajtó küszöbénél a hatszáz fölfegyverzett emberrel. 18Amikor ezek beléptek Micha házába, s fogták a faragott szobrot, az efodot, a terafimot meg az öntött szobrot, a pap így szólt: „Mit csináltok?” 19„Hallgass – válaszolták neki –, tedd a kezedet a szádra, gyere velünk és légy atyánk és papunk! Jobb neked, ha egy ember házának papja vagy, mintha Izrael valamelyik törzsének és nemzetségének leszel a papja?” 20Ez tetszett a papnak, fogta tehát az efodot, a terafimot, valamint a faragott szobrot és elindult a sereggel. 21Ezzel útra keltek és továbbmentek. Elöl vitték gyermekeiket, nyájukat és értékes holmijukat. 22Már messze jártak Micha házától, amikor azok az emberek, akik Micha háza szomszédságában laktak, fellármázták egymást és Dán fiai után eredtek. 23Amikor ezek utánuk kiabáltak Dán fiainak, azok hátrafordultak és így szóltak Michához: „Mi bajod, hogy így kiabálsz?” 24Így felelt nekik: „Elvittétek istenemet, akit csináltam magamnak és a papot. Elvonultok és nekem mi marad? Hogyan kérdezhetitek hát tőlem: mi bajom?” 25Dán fiai így feleltek neki: „Ne halljuk többé a szavad! Vigyázz, hogy ezek a felindult emberek rád ne vessék magukat és el ne vessz házad népével együtt.” 26Dán fiai ezzel továbbmentek. Micha pedig, mivel látta, hogy erősebbek nála, visszafordult és hazament.

Lais elfoglalása.

27Ezek pedig fogták a Micha készítette istent és a papot, aki szolgált nála, s Lais ellen vonultak, a nyugalomban és biztonságban élő nép ellen. Kardélre hányták, a várost meg lángba borították. 28Senki sem sietett segítségükre, mert távol voltak Szidóntól és nem érintkeztek Arámmal. Abban a völgyben feküdt, amely Bet-Rechob felé nyúlik. Újjáépítették a várost, letelepedtek benne, 29és elnevezték Dánnak, mégpedig atyjuk nevéről, aki Izraeltől született. Kezdetben azonban Lais volt a város neve. 30Dán fiai felállították maguknak a faragott szobrot. Manassze fiának, Gersonnak a fia, Jonatán, majd utána az ő fiai voltak a papok Dán törzsében egészen addig a napig, amíg a népet fogságba nem vitték. 31Felállították számukra a faragott szobrot, amelyet Micha csinált, és ez sokáig ott maradt, egészen addig, amíg az Isten háza Silóban volt.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet