Dávid megszerzi Husai támogatását.
30Akkor Dávid elindult fölfelé az Olajfák hegyén. Egyre sírt, mezítláb volt, s a feje befödve. A nép, amely vele tartott, szintén befödte a fejét, és folytonos nagy sírás közepette haladt fölfelé.
44Kiragadtál a lázongó tömegből, és a népek fejévé tettél. A népek, amelyeket nem ismertem, szolgáim lettek, 45és első szavamra engedelmeskedtek. Az idegenek fiai kegyemet kerestek, 46az idegenek fiai elsápadtak félelmükben, s remegve jöttek elő váraikból. 47Éljen az Úr, áldott legyen az én sziklám, dicsőség üdvöm Istenének! 48Isten, aki elégtételt adott nekem, aki a népeket meghódoltatta előttem. 49Te, aki haragos ellenfeleimtől megmentettél s az erőszak emberétől elragadtál. 50Ezért áldalak, Uram, a népek előtt, dicsőséget zengek nevednek.