Keresés a Bibliában

7 1Elizeus így válaszolt:„Halld az Úr szavát! Ezt mondja az Úr: Holnap ebben az időben Szamária kapujánál egy szea lisztlángnak egy sékel lesz az ára, s két szea árpának szintén egy sékel.” 2A fegyverhordozó, akinek a karjára a király támaszkodott, azt felelte Elizeusnak: „Ha ablakot vág is az Úr az égen, még akkor is, hogy történhetne meg?” Elizeus azt felelte rá: „Meglátod saját szemeddel, de nem eszel belőle semmit!”

Az elhagyott arám tábor.

3Négy leprás ember tanyázott kint a kapu előtt. Így szóltak egymáshoz: „Miért maradjunk itt addig, míg meg nem halunk? 4Ha azt határozzuk, hogy bemegyünk a városba, ahol éhínség dühöng, ott halunk meg. De ha itt maradunk, akkor is meghalunk. Nos, menjünk hát át Arám táborába. Ha életben hagynak, tovább élünk, ha megölnek, hát meghalunk.” 5Alkonyatkor elindultak, hogy átérjenek Arám táborába. Hanem amikor az arám tábor széléhez értek, lám, nem volt ott senki. 6Az Úr ugyanis szekerek zaját, lovak dobogását és egy hatalmas sereg dübörgését hallatta az arám táborban, úgyhogy így szóltak egymáshoz: „Izrael királya biztos fölbérelte a hettiták királyait meg Egyiptom királyait, hogy rajtaütésszerűen támadjanak meg bennünket.” 7Ezért alkonyatkor fogták magukat, és futásnak eredtek. Otthagyták sátraikat, lovaikat, szamaraikat, egyáltalán az egész tábort, úgy, ahogy volt, és menekültek, csak hogy mentsék az életüket. 8Amikor tehát ezek a leprások a tábor széléhez értek, bementek az egyik sátorba, ettek, ittak, elvitték onnan az ezüstöt, aranyat meg a ruhát, majd elmentek elásni. Aztán újra visszatértek, bementek egy másik sátorba, azt is kifosztották és elmentek elásni.

Az ostrom és az éhínség vége.

9Akkor azonban így szóltak egymáshoz: „Nem tesszük helyesen! A mai nap az örömhír napja. Ha hallgatunk és várunk, míg megvirrad, bűnt veszünk magunkra. Gyertek hát, menjünk és jelentsük a dolgot a királyi palotában!” 10El is mentek, megszólították a város őreit és hírül adták nekik: „Elmentünk az arám táborba, de nem láttunk és nem hallottunk embert. A lovak ott állnak megkötve, és a szamarak is megkötve. Sátraik szintén úgy vannak, ahogy voltak.” 11Erre a kapuk őrei felkiáltottak és jelentették a királyi palotában. 12A király éjszaka fölkelt és így szólt szolgáihoz: „Megmondom én nektek, mit terveznek ellenünk az arámok. Tudják, hogy éhínségben szenvedünk. Ezért kivonultak a táborból, hogy a határban elrejtőzzenek. Közben így gondolkodnak: Ha kijönnek a városból, élve elfogjuk őket és behatolunk a városba.” 13Az egyik szolga ezt válaszolta: „Válasszunk ki a megmaradt lovak közül, amelyek itt vannak még, ötöt, hisz úgy is az a sors vár rájuk, mint arra a rengetegre, amelyik elpusztult, aztán küldjük el őket, járjanak utána a dolognak.” 14Fogtak tehát két szekeret lovastul, aztán a király az arámok után küldte őket ezzel a paranccsal: „Menjetek és nézzétek meg!” 15Lemerészkedtek egészen a Jordánig. S lám, az egész út tele volt ruhákkal és fegyverekkel, amit az arámok menekülés közben elhajigáltak. A hírszerzők visszafordultak és jelentették a királynak. 16Erre a nép kivonult és kifosztotta az arám tábort. És egy szea lisztláng egy sékelbe került és két szea árpa szintén egy sékelbe, amint az Úr mondta. 17A király azért megbízta a fegyverhordozóját, akinek a karjára támaszkodott, hogy őrizze a kaput. De a nép eltaposta a kapunál, úgyhogy belehalt, amint az Isten embere mondta. [Akkor mondta, amikor a király lejött hozzá. 18Beteljesedett, amit Elizeus a királynak mondott: „Két szea árpa holnap ebben az időben egy sékelbe fog kerülni és egy szea lisztláng szintén egy sékelbe Szamária kapujánál.” 19Akkor a fegyverhordozó azt felelte Elizeusnak: „Ha ablakot vág is az Úr az égen, még akkor is, hogy történhet meg?” Ez így válaszolt: „Meglátod a saját szemeddel, de nem eszel belőle semmit!” 20Így is történt, mert a nép eltaposta a kapunál, úgyhogy belehalt.]

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet