10Acház elment Damaszkuszba, hogy találkozzék Asszíria királyával, Tiglatpilezerrel. Amikor meglátta Damaszkuszban az oltárt, Acház király megküldte Urija papnak az oltár méreteit és mintáját az alaprajzával együtt. 11Urija pap tehát épített egy oltárt; pontosan Acház király Damaszkuszból küldött utasításai szerint építette föl, mielőtt még Acház király hazatért volna Damaszkuszból. 12Amikor a király visszaérkezett Damaszkuszból, szemügyre vette az oltárt. Aztán a király az oltárhoz lépett és fölment rá. 13Elégette égőáldozatát és ételáldozatát, kiöntötte italáldozatát, s az oltárra hintette a közösség áldozatának vérét. 14Az Úr előtt álló oltárt pedig elmozdította a templom elől a helyéről, hogy ne álljon ott az új oltár és az Úr temploma között, és észak felé, oldalt az új oltár mellett állíttatta fel. 15Aztán ezt a parancsot adta Acház király Urijának: „A nagy oltáron égesd el a reggeli égőáldozatot és az esti ételáldozatot, aztán a király égő és ételáldozatát, végül az egész nép égőáldozatát, ételáldozatát és italáldozatát is ott mutasd be; arra hintsd az égőáldozat és a véres áldozat vérét. A bronzoltár sorsán majd gondolkodom.” 16Urija pontosan a király parancsa szerint járt el. 17Akkor Acház király szétszedette az üstlábakat s párkányait, az üstöket pedig kiemelte belőlük. A bronzmedencét is leszedette az ökrökről, amelyek alatta álltak, és kőtalapzatra állította. 18Ugyanígy a trónt is eltávolította, amelyet a templom elé építettek, meg a külső királyi bejáratot is, Asszíria királya kedvéért.
13Majd megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, amikor holttestük ott hever a bálványok között, oltáraik körül, minden kiemelkedő halmon, minden hegy tetején, minden zöldellő fa és minden lombos terebint alatt, mindenütt, ahol kellemes illatú áldozatot mutattak be bálványaiknak.