Nátán próféta.

17 ¹Amikor Dávid már a házában lakott, így szólt Nátán prófétához: „Nézd, én már cédrusházban lakom, az Úr szövetségének ládája pedig sátor alatt van.” ²Nátán így felelt Dávidnak: „Valósítsd meg mind, amit elterveztél, hiszen az Isten veled van.” ³De Isten szava még azon az éjjelen felszólította Nátánt: ⁴„Menj és mondd meg szolgámnak, Dávidnak: Ezt üzeni az Úr: Nem te fogsz nekem házat építeni lakásul. ⁵Nem laktam házban attól az időtől kezdve, amikor kihoztam Izraelt, mind a mai napig, hanem sátorból sátorba, hajlékból hajlékba vonultam. ⁶Az egész idő alatt, amikor egész Izraellel vándoroltam, mondtam-e egynek is Izrael bírái közül, akiket mint pásztorokat népem élére állítottam: miért nem építettek nekem cédrusházat? ⁷Ezt közöld tehát szolgámmal, Dáviddal: Ezt mondja a Seregek Ura: Én hoztalak el a legelőről, a juhok mögül, hogy népem fejedelme légy. ⁸Veled voltam minden vállalkozásodban, és megsemmisítettem előtted minden ellenségedet. Olyan hírnevet adok neked, amely fölér a legnagyobbakéval a földön. ⁹Lakóhelyet adok népemnek, Izraelnek, letelepítem, hogy azon a helyen lakjék, s ne hányódjék tovább, s a gonoszok ne pusztítsák, mint azelőtt, ¹⁰abban az időben, amikor bírákat rendeltem népem, Izrael fölé. Leigázom minden ellenségét, téged pedig naggyá teszlek. Az Úr házat épít neked, ¹¹s ha majd betöltöd napjaidat és atyáidhoz térsz, megőrzöm utánad ivadékodat: egyik fiad lesz az, s én megerősítem királyságát. ¹²Ő épít majd nekem házat, s én örökre megszilárdítom trónját. ¹³Atyja leszek, ő pedig fiam lesz, s nem vonom meg tőle kegyelmemet, mint ahogy megvontam elődödtől. ¹⁴Megtartom mindörökre házamban, országomban, és trónja szilárd lesz örökre.” ¹⁵Nátán közölte Dáviddal ezeket a szavakat, az egész kinyilatkoztatást.

Dávid imája.

¹⁶Ekkor Dávid bement, leült az Úr elé, és így szólt: „Ki vagyok én, Uram, Istenem, és mi az én házam, hogy idáig vezettél? ¹⁷De a te szemedben, Istenem, ez még kevés volt. Szolgád házának még a messze jövőre is adtál ígéretet. Akarod, hogy úgy nézzenek rám, mint az emberek csoportjára, akiket az Úr, az Isten fölemelt. ¹⁸Mi többet kívánhatna még Dávid tőled, amikor látja a tőled kapott dicsőséget? Magad tüntetted ki szolgádat, ¹⁹Uram, és szolgád, kutyád kedvéért végbevitted ezeket a nagy dolgokat. ²⁰Uram, nincs senki, aki hasonló volna hozzád. Rajtad kívül nincs más Isten, ezt saját fülünkkel hallottuk. ²¹Van-e még olyan nép a földön, mint Izrael népe, amelyhez lehajolt az Isten, hogy kiszabadítsa és a maga népévé tegye, a nagyság és erő dicsőségét szerezze meg neki azáltal, hogy Egyiptomból kiváltott néped elől nemzeteket űzzél el? ²²Népedet, Izraelt arra szemelted ki, hogy mindig a te néped legyen, és te, Uram, az Istene lettél. ²³Nos, tehát Uram, legyen érvényes a szavad örökre, amellyel szolgádnak és házának ígéretet tettél. Tégy úgy, ahogy mondtad. ²⁴Ígéreted valósuljon meg, és a neved legyen nagy mindörökre, hogy elmondhassák: A Seregek Ura Izrael Istene, ő Izrael Istene. Szolgádnak, Dávidnak a háza szilárdan áll előtted. ²⁵Te, Istenünk, tudattad szolgáddal, hogy házat építesz számára. Ezért vette szolgád a bátorságot, hogy imádkozzék hozzád. ²⁶Nos, tehát Uram, te Isten vagy, s te adtad szolgádnak ezt a dicsőséges ígéretet. ²⁷Jóságodban megáldottad szolgád házát, hogy örökre fennmaradjon előtted. Igen, Uram, te áldottad meg, és áldott marad örökre.”

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet