11 ¹Legyetek követőim, mint ahogy én Krisztus követője vagyok.

Utasítások az istentisztelettel kapcsolatban.

²Megdicsérlek titeket, mivel emlékeztek mindenre, s rendelkezéseim szerint jártok el, úgy, ahogy meghagytam nektek. ³Szeretném azonban, ha megértenétek, hogy a férfi feje Krisztus, az asszony feje a férfi, Krisztus feje pedig az Isten. ⁴Minden férfi, aki fedett fővel imádkozik vagy prófétál, szégyent hoz fejére. ⁵S minden asszony, aki födetlen fővel imádkozik vagy prófétál, szintén szégyent hoz fejére. Éppen olyan, mintha megnyírták volna. ⁶Ha pedig az asszony nem akarja fejét befödni, vágassa le a haját. De ha megszégyenítő az asszonyra, hogy a haját levágassa vagy kopaszra nyiratkozzék, födje be a fejét. ⁷A férfi nem köteles a fejét befödni, mert Isten képmása és dicsősége, az asszony ellenben a férfi dísze. ⁸Nem a férfi lett ugyanis az asszonyból, hanem az asszony a férfiből. ⁹S nem a férfit teremtette Isten az asszonyért, hanem az asszonyt a férfiért. ¹⁰Ezért viselje az asszony annak jelét, hogy hatalom alatt áll, az angyalokra való tekintettel. ¹¹Igaz ugyan, hogy az Úrban sem férfi nincs asszony nélkül, sem asszony nincs férfi nélkül, ¹²mert bár az asszony a férfiből lett, a férfit az asszony szüli, így végül is minden Istentől van. ¹³Ítéljétek meg magatok, illik-e az asszonynak födetlen fővel imádkoznia Istenhez? ¹⁴Nem tanít-e maga a természet arra titeket, hogy ha a férfi hosszú hajat növeszt, szégyenére válik? ¹⁵Ha viszont az asszony növeszti meg a haját, díszére van, mert haját fátyol gyanánt kapta. ¹⁶Ha meg valaki tovább akarna vitatkozni, hát nekünk ez nem szokásunk, sem Isten egyházának.

Az Oltáriszentség ünneplése.

¹⁷A következő intézkedéssel kapcsolatban nem dicsérlek meg titeket, mivel összejöveteletek nem javatokra, hanem károtokra szolgál. ¹⁸Először is azt hallom, hogy amikor közösségbe gyűltök, szakadás mutatkozik köztetek, s ezt részben el is hiszem. ¹⁹Kell is, hogy szakadás legyen körötökben, mert a megbízhatók csak így tűnnek ki közületek. ²⁰Amikor ugyanis egybegyűltök, már nem az Úr vacsoráját eszitek, ²¹hiszen étkezéskor ki-ki a saját vacsoráját veszi elő, hogy elfogyassza, s az egyik éhen marad, a másik pedig dőzsöl. ²²Nincs otthonotok evésre-ivásra? Vagy megvetitek Isten egyházát, és megszégyenítitek a szegényeket? Mit mondjak nektek? Dicsérjelek? Ezért nem dicsérlek benneteket. ²³Én ugyanis az Úrtól kaptam, amit közöltem is veletek: Urunk Jézus elárulásának éjszakáján fogta a kenyeret, ²⁴hálát adott, megtörte, és így szólt: „Vegyétek és egyétek, ez az én testem értetek. Ezt tegyétek az én emlékezetemre.” ²⁵Ugyanígy vacsora után fogta a kelyhet, és így szólt: „Ez a kehely az új szövetség az én véremben. Ezt tegyétek, valahányszor isztok belőle, az én emlékezetemre.” ²⁶Valahányszor ugyanis e kenyeret eszitek, és e kehelyből isztok, az Úr halálát hirdetitek, amíg el nem jön. ²⁷Ezért aki méltatlanul eszi a kenyeret vagy issza az Úr kelyhét, az Úr teste és vére ellen vét. ²⁸Tehát vizsgálja meg magát mindenki, s csak úgy egyék a kenyérből és igyék a kehelyből, ²⁹mert aki csak eszik és iszik anélkül, hogy megkülönböztetné az (Úr) testét, saját ítéletét eszi és issza. ³⁰Ezért sokan gyöngék és betegek közületek, többen pedig meghaltak. ³¹Ha megítélnénk magunkat, nem vonnánk magunkra ítéletet. ³²Ha azonban az Úr ítél meg bennünket, az fenyítésünkre szolgál, hogy ezzel a világgal együtt el ne kárhozzunk. ³³Ezért, testvéreim, ha étkezésre gyülekeztek, várjátok meg egymást. ³⁴Aki éhes, egyék otthon, hogy ne ítéletre gyűljetek össze. A többit majd megérkezésem után rendezem el.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet