4 ¹Mit mondjunk hát, mit ért el Ábrahám, test szerinti ősatyánk? ²Ha Ábrahám cselekedetek alapján igazult meg, akkor van mivel dicsekednie. De nem Isten előtt. ³Mit is mond az Írás? Ábrahám hitt az Istennek, és ez megigazulására szolgált. ⁴Aki fáradozik, annak a bért nem kegyelemből számítják, hanem tartozás szerint. ⁵Aki pedig nem fáradozik, hanem hisz abban, aki igazzá teszi a bűnöst, annak a hite számít igazságnak, ⁶ahogy Dávid is azt az embert mondja boldognak, akinek Isten a tettektől függetlenül tulajdonít igazságot:
⁷Boldogok, akiknek megbocsáttattak törvényszegéseik, és akiknek fátyol borul bűneire.
⁸Boldog az az ember, akinek az Úr nem tulajdonít bűnt.
⁹Most tehát ez a boldognak mondás csak a körülmetéltekre vonatkozik, vagy a körülmetéletlenekre is? Azt mondjuk ugyanis: „Ábrahámnak a hit számíttatott be igazságul.” ¹⁰Hogyan történt ez? Körülmetélten vagy körülmetéletlenül? Nem körülmetélten, hanem körülmetéletlenül. ¹¹A körülmetélkedés jelét körülmetéletlenül tanúsított hite igazságának pecsétjéül kapta, hogy atyja legyen minden körülmetéletlen hívőnek, hogy azok is igaznak számítsanak; ¹²és hogy atyja legyen azoknak a körülmetélteknek is, akik nemcsak körül vannak metélve, hanem Ábrahám körülmetéletlenül tanúsított hitének is a nyomában járnak.
¹³Ábrahám és utóda ugyanis nem a Törvény alapján, hanem a hitből való igaz volta alapján kapta az ígéretet, hogy örökölni fogja a világot. ¹⁴Hiszen ha azok az örökösök, akik a Törvény alapján állnak, akkor üressé lett a hit, és semmivé az ígéret. ¹⁵A Törvény ugyanis haragot szül. Ahol azonban nincs Törvény, ott törvényszegés sincs. ¹⁶Ezért adatott a hit alapján az ígéret, hogy kegyelemből legyen, és így bizonyos legyen Ábrahám minden utóda számára: nemcsak a Törvény alapján, hanem az Ábrahám hite alapján állóknak is. Ő mindnyájunk atyja – ¹⁷ahogy meg van írva: Sok nép atyjává tettelek – Isten színe előtt, akiben hitt, s aki életre kelti a holtakat, és létre hívja a nem létezőket. ¹⁸A remény ellenére is reménykedve hitte, hogy sok nép atyjává lesz, ahogy megmondatott: Így lesz nemzetséged! ¹⁹Nem gyengült meg hitében, amikor tudatára ébredt, hogy – százesztendős lévén – saját teste már elhalt, és Sára méhe is élettelen. ²⁰Nem vonta kétségbe hitetlenül Isten ígéretét, hanem megerősödött a hitben, és dicsőítette Istent, ²¹és teljesen bizonyos volt afelől, hogy amit Isten ígér, azt meg is tudja tenni. ²²Ez szolgált megigazulására.
²³De nemcsak miatta van megírva, hogy megigazulására szolgált, ²⁴hanem miattunk is – akiknek majd részünk lesz benne –, akik hiszünk abban, aki feltámasztotta a halottak közül Jézust, a mi Urunkat, ²⁵aki halálra adatott bűneinkért, és feltámasztatott megigazulásunkért.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet