5Amikor Kafarnaumba ért, odament hozzá egy százados, és kérte:
6– Uram, a szolgám bénán fekszik otthon szörnyű kínok között.
7Így szólt hozzá:
– Jövök, és meggyógyítom.
8De a százados így felelt:
– Uram, nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj, hanem csak egy szót szólj, és meggyógyul a szolgám!
9Mert én is hatalom alatt álló ember vagyok, és nekem is vannak alárendelt katonáim. Azt mondom az egyiknek: „Menj el!” –, és elmegy, a másiknak:
„Gyere ide!” –, és idejön, vagy szólok a szolgámnak:
„Tedd meg ezt!” –, és megteszi.
10Amikor Jézus ezt hallotta, elcsodálkozott, és így szólt azokhoz, akik követték:
– Bizony, mondom nektek, senkiben sem találtam ilyen nagy hitet Izraelben.
11Mondom nektek, sokan jönnek keletről és nyugatról, és asztalhoz telepednek Ábrahámmal, Izsákkal és Jákobbal a mennyek országában;
12Isten országának örökösei viszont kivettetnek a külső sötétségre. Ott pedig sírás és fogcsikorgatás lesz.
13A századosnak pedig ezt mondta Jézus:
– Menj, és legyen neked hited szerint!
A szolga még abban az órában meggyógyult.