7 ¹Ne ítéljetek, hogy meg ne ítéljenek benneteket! ²Mert amilyen ítélettel ítéltek, olyannal ítélnek meg titeket is; és amilyen mértékkel mértek, nektek is olyannal mérnek. ³Miért látod meg a szálkát testvéred szemében, és nem veszed észre a gerendát a saját szemedben? ⁴Hogyan mondhatod testvérednek: „Hadd vegyem ki szemedből a szálkát!” –, mikor szemedben ott a gerenda? ⁵Képmutató, vedd ki előbb szemedből a gerendát, és akkor majd jól fogsz látni ahhoz, hogy kivehesd testvéred szeméből a szálkát.
⁶Ne adjátok oda a kutyáknak azt, ami szent, és gyöngyeiteket se dobjátok oda a disznók elé, nehogy lábukkal széttapossák azokat, majd megfordulva széttépjenek titeket!
⁷Kérjetek, és adnak nektek, keressetek, és találtok, zörgessetek, és ajtót nyitnak nektek! ⁸Mert mindenki, aki kér, kap, aki keres, talál, és a zörgetőnek ajtót nyitnak. ⁹Ugyan ki az közöttetek, aki, ha a fia kenyeret kér, követ ad neki, ¹⁰vagy ha halat kér, kígyót ad neki? ¹¹Ha tehát ti gonosz létetekre tudtok jó dolgokat adni gyermekeiteknek, mennyivel inkább ad jó dolgokat mennyei Atyátok azoknak, akik kérik őt?
¹²Tehát mindazt, amit szeretnétek, hogy veletek tegyenek az emberek, ti is azt tegyétek velük! Ez a Törvény és a próféták.
¹³A szűk kapun menjetek be! Mert tágas a kapu, és széles az út, amelyik a kárhozatba visz, és sokan vannak, akik azon járnak. ¹⁴Milyen szűk a kapu és keskeny az út, amelyik az életre visz, és kevesen vannak, akik megtalálják.
¹⁵Óvakodjatok a hamis prófétáktól, akik báránybőrben jönnek hozzátok, de alatta ragadozó farkasok! ¹⁶Gyümölcseikről ismeritek meg majd őket.
Tüskebokorról szednek-e szőlőt, vagy bogáncskóróról fügét? ¹⁷Tehát minden jó fa jó gyümölcsöt terem, a rossz fa pedig rossz gyümölcsöt terem. ¹⁸Nem hozhat jó fa rossz gyümölcsöt, és rossz fa sem hozhat jó gyümölcsöt. ¹⁹Minden fát, amelyik nem terem jó gyümölcsöt, kivágnak, és tűzre vetnek. ²⁰Tehát gyümölcseikről ismeritek meg majd őket.
²¹Nem mindenki fog bemenni a mennyek országába, aki ezt mondja nekem: „Uram, Uram”, hanem csak az, aki megteszi mennyei Atyám akaratát. ²²Sokan mondják majd nekem azon a napon:
„Uram, Uram, nem a te nevedben prófétáltunk, nem a te nevedben űztünk ki démonokat, és nem a te nevedben tettünk sok csodát?” ²³De akkor kijelentem nekik: „Sohasem ismertelek titeket. Távozzatok tőlem, ti gonosztevők!”
²⁴Mindaz tehát, aki hallja ezeket a szavaimat, és tettekre váltja, hasonló lesz az okos emberhez, aki sziklára építette a házát. ²⁵Ömlött a zápor, jött az áradat, feltámadtak a szelek, és nekirontottak annak a háznak, de nem omlott össze, mert sziklára volt alapozva. ²⁶Mindaz pedig, aki hallja ezeket a szavaimat, de nem váltja tettekre, hasonló lesz a bolond emberhez, aki homokra építette a házát. ²⁷Ömlött a zápor, jött az áradat, feltámadtak a szelek, és rátörtek arra a házra, és az összeomlott, és romhalmaz lett belőle.
²⁸Amikor Jézus befejezte ezeket a szavait, a sokaság álmélkodott tanításán, ²⁹mert úgy tanította őket, mint akinek hatalma van, és nem úgy, mint írástudóik.
8 ¹Amikor lejött a hegyről, nagy sokaság követte. ²Íme, odament egy leprás, leborult előtte, és így szólt:
– Uram, ha akarod, meg tudsz tisztítani.
³Jézus kinyújtotta a kezét, megérintette, és ezt mondta:
– Akarom. Tisztulj meg!
És azonnal megtisztult a leprától. ⁴Ekkor ezt mondta neki Jézus:
– Vigyázz, senkinek se szólj, hanem menj, mutasd meg magad a papnak, és ajánld fel az áldozati ajándékot, amelyet Mózes elrendelt! Ez a bizonyíték számukra.
⁵Amikor Kafarnaumba ért, odament hozzá egy százados, és kérte:
⁶– Uram, a szolgám bénán fekszik otthon szörnyű kínok között.
⁷Így szólt hozzá:
– Jövök, és meggyógyítom.
⁸De a százados így felelt:
– Uram, nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj, hanem csak egy szót szólj, és meggyógyul a szolgám! ⁹Mert én is hatalom alatt álló ember vagyok, és nekem is vannak alárendelt katonáim. Azt mondom az egyiknek: „Menj el!” –, és elmegy, a másiknak:
„Gyere ide!” –, és idejön, vagy szólok a szolgámnak:
„Tedd meg ezt!” –, és megteszi.
¹⁰Amikor Jézus ezt hallotta, elcsodálkozott, és így szólt azokhoz, akik követték:
– Bizony, mondom nektek, senkiben sem találtam ilyen nagy hitet Izraelben. ¹¹Mondom nektek, sokan jönnek keletről és nyugatról, és asztalhoz telepednek Ábrahámmal, Izsákkal és Jákobbal a mennyek országában; ¹²Isten országának örökösei viszont kivettetnek a külső sötétségre. Ott pedig sírás és fogcsikorgatás lesz.
¹³A századosnak pedig ezt mondta Jézus:
– Menj, és legyen neked hited szerint!
A szolga még abban az órában meggyógyult.
¹⁴Amikor Jézus Péter házába ment, látta, hogy annak anyósa lázas betegen fekszik. ¹⁵Megérintette a kezét. A láz elhagyta. Felkelt, és szolgált neki.
¹⁶Amikor este lett, sok megszállottat vittek hozzá, ő pedig szóval űzte ki a tisztátalan lelkeket, és minden beteget meggyógyított, ¹⁷hogy beteljesedjék, amit Izajás próféta mondott: Ő vette el erőtlenségünket, és betegségeinket ő hordozta.
¹⁸A körülötte levő tömeg láttán Jézus megparancsolta, hogy menjenek át a túlsó partra. ¹⁹Akkor odajött hozzá egy írástudó, és azt mondta neki:
– Mester, követlek téged, ahová csak mégy.
²⁰Így felelt neki Jézus:
– A rókáknak odújuk van, az ég madarainak pedig fészkük, az Emberfiának azonban nincs hová lehajtania a fejét.
²¹Egy másik tanítvány[a] azt mondta neki:
– Uram, engedd meg nekem, hogy előbb elmenjek, és eltemessem apámat!
²²De Jézus így felelt:
– Kövess engem, hagyd a halottakra, hogy eltemessék a halottaikat!
²³Amikor beszállt a bárkába, tanítványai követték. ²⁴És íme, olyan nagy háborgás támadt a tengeren, hogy a bárkát elborították a hullámok. Ő azonban aludt. ²⁵Odajöttek és felkeltették:
– Uram, ments meg, elveszünk!
²⁶Így felelt nekik:
– Miért vagytok gyávák, ti kicsinyhitűek?
Majd felkelt, ráparancsolt a szelekre és a tengerre, s nagy csendesség lett. ²⁷Az emberek pedig elcsodálkoztak, és így szóltak:
– Kicsoda ez, hogy még a szelek és a tenger is engedelmeskednek neki?
²⁸Amikor a túlpartra ért, a gadaraiak földjére, két megszállott jött feléje a sírboltokból. Olyan veszedelmesek voltak, hogy senki sem járhatott azon az úton. ²⁹Hirtelen felkiáltottak:
– Mi közünk hozzád, Isten Fia? Azért jöttél ide, hogy idő előtt gyötörj minket?
³⁰Tőlük távolabb egy nagy disznócsorda legelészett. ³¹A démonok így kérlelték:
– Ha kiűzöl minket, küldj bennünket a disznócsordába!
³²Ezt mondta nekik:
– Menjetek!
Akkor kijöttek, és belementek a disznókba. Erre az egész csorda a meredélyről a tengerbe rohant, és beleveszett a vízbe. ³³A pásztorok elfutottak. Bementek a városba, és elhíreszteltek mindent, azt is, ami a megszállottakkal történt. ³⁴Erre az egész város kiment Jézus elé, és amikor meglátták, kérték, hogy távozzék határukból.
9 ¹Bárkával átkelt a másik partra, és elment a maga városába. ²És íme, egy ágyon fekvő bénát vittek hozzá. Hitüket látva Jézus így szólt a bénához:
– Bízzál, fiam, bocsánatot nyertek bűneid!
³Ekkor néhány írástudó így szólt magában:
– Ez Istent káromolja.
⁴Jézus pedig, mivel ismerte gondolataikat, ezt mondta:
– Miért gondoltok gonoszat szívetekben? ⁵Ugyan mi könnyebb, ezt mondani: „Bocsánatot nyertek bűneid!” –, vagy azt mondani: „Kelj fel, és járj!?” ⁶Hogy pedig megtudjátok, hogy az Emberfiának van hatalma megbocsátani a bűnöket a földön, kelj fel – így szólt ekkor a bénához –, fogd az ágyadat, és menj haza!
⁷Az felkelt, és hazament. ⁸Amikor a sokaság ezt látta, félelem fogta el őket. Dicsőítették Istent, aki ilyen hatalmat adott az embereknek.
⁹Amikor Jézus továbbment onnét, meglátott egy embert, aki a vámnál ült, és akit Máténak hívtak, és így szólt hozzá: „Kövess engem!” Az felkelt, és követte. ¹⁰Amikor a házban asztalhoz telepedett, sok vámszedő és bűnös jött oda, és letelepedtek Jézussal és tanítványaival együtt. ¹¹Meglátták ezt a farizeusok, és szóltak tanítványainak:
– Miért eszik mesteretek vámszedőkkel és bűnösökkel?
¹²Ő pedig, amikor ezt meghallotta, így szólt:
– Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek. ¹³Menjetek, és tanuljátok meg, mit jelent ez: Irgalmasságot akarok, és nem áldozatot! Mert nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket.
¹⁴Akkor odamentek hozzá János tanítványai, és megkérdezték:
– Miért van az, hogy mi és a farizeusok [sokat] böjtölünk, tanítványaid pedig nem böjtölnek?
¹⁵Jézus ezt mondta nekik:
– Gyászolhat a násznép, amíg velük van a vőlegény? De jönnek majd a napok, amikor elvétetik tőlük a vőlegény. Akkor majd böjtölnek. ¹⁶Senki sem tesz foltot új posztóból régi ruhára, mert a toldás kitép a ruhából, és még csúnyább szakadás támad. ¹⁷Újbort sem töltenek régi tömlőbe, mert a tömlő szétreped, a bor is kiömlik, s a tömlő is odavan; hanem az újbort új tömlőbe töltik, és akkor mindkettő megmarad.
¹⁸Miközben ezeket mondta nekik, íme, egy elöljáró jött hozzá, leborult előtte, és így szólt: „Most halt meg a lányom, de jöjj, tedd rá a kezed, és élni fog.” ¹⁹Jézus felkelt, és tanítványaival együtt követte. ²⁰És íme, egy tizenkét éve vérfolyásos asszony hátulról odaférkőzve megérintette ruhája szegélyét. ²¹Ezt gondolta ugyanis: „Ha csak megérintem a ruháját, meggyógyulok.” ²²De Jézus megfordult, és amikor meglátta, így szólt: „Bízzál, lányom, hited megszabadított téged.” Attól az órától fogva az asszony egészséges volt.
²³Amikor Jézus bement az elöljáró házába, és meglátta a fuvolásokat meg a zajongó sokaságot, ²⁴így szólt: „Menjetek innét, mert a kislány nem halt meg, csak alszik.” Azok kinevették. ²⁵Amikor aztán kiküldték a sokaságot, bement, megfogta a kezét, és a kislány felkelt. ²⁶Ennek híre ment szerte a vidéken.
²⁷Amikor Jézus továbbment onnét, két vak a nyomába szegődött, és így kiáltoztak:
– Dávid fia, könyörülj rajtunk!
²⁸Amikor pedig bement a házba, odamentek hozzá a vakok. Jézus megkérdezte tőlük:
– Hiszitek, hogy meg tudom ezt tenni? Ezt felelték:
– Igen, Uram!
²⁹Ekkor megérintette a szemüket, és ezt mondta:
– Legyen hitetek szerint!
³⁰Erre megnyílt a szemük. Jézus pedig erélyesen rájuk parancsolt:
– Vigyázzatok, meg ne tudja senki!
³¹De azok elmentek, és hírét vitték szerte a vidéken.
³²Amikor ezek mentek kifelé, íme, egy megszállott némát vittek hozzá. ³³Miután kiűzte belőle a démont, a néma megszólalt, a sokaság pedig elcsodálkozott, és ezt mondta: „Ilyen még soha nem történt Izraelben!” ³⁴A farizeusok viszont így beszéltek: „A démonok fejedelmének segítségével űzi ki a démonokat.”
³⁵Jézus bejárt minden várost és falut, tanított zsinagógáikban és hirdette a mennyek országának örömhírét, s meggyógyított mindenféle betegséget és bajt.
³⁶Amikor látta a sokaságot, megszánta őket, mert elgyötörtek és elesettek voltak, mint a pásztor nélküli juhok. ³⁷Ekkor így szólt tanítványaihoz:
„Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. ³⁸Kérjétek tehát az aratás Urát, hogy küldjön munkásokat az aratásba!”
10 ¹Magához hívta tizenkét tanítványát, és hatalmat adott nekik a tisztátalan lelkek fölött, hogy kiűzzék azokat, és meggyógyítsanak mindenféle betegséget és bajt.
²Ez a tizenkét apostol neve: az első a Péternek nevezett Simon és testvére, András; Jakab, Zebedeus fia, és testvére, János; ³Fülöp és Bertalan, Tamás és Máté, a vámszedő; Jakab, Alfeus fia és Tádé, ⁴Simon, a zelóta, és a Karióti Júdás, aki elárulta.
⁵Ezt a tizenkettőt küldte szét Jézus, és ezt a rendelkezést adta nekik:
– A pogányokhoz vezető útra ne térjetek, a szamaritánusok városába ne menjetek, ⁶inkább menjetek Izrael házának elveszett juhaihoz! ⁷Amerre jártok, hirdessétek: „Közel van a mennyek országa!” ⁸Gyógyítsatok meg betegeket, támasszatok fel halottakat, tisztítsatok meg leprásokat, űzzetek ki démonokat! Ingyen kaptátok, ingyen adjátok!
⁹Ne vigyetek se aranyat, se ezüstöt, se rézpénzt az övetekben, ¹⁰se tarisznyát az útra, se két inget, se sarut, se botot, mert méltó a munkás a kenyerére! ¹¹Ha pedig bementek egy városba vagy faluba, érdeklődjetek, hogy ki méltó ott erre, és maradjatok nála, amíg tovább nem mentek! ¹²Amikor beléptek a házba, köszöntsétek a ház népét, ¹³és ha méltó rá a ház, szálljon rá békességetek, ha meg nem méltó, békességetek szálljon vissza rátok! ¹⁴Ha valaki nem fogad be titeket, és nem hallgat szavatokra, akkor menjetek ki abból a házból vagy városból, és még a port is rázzátok le lábatokról! ¹⁵Bizony, mondom nektek, Szodoma és Gomorra földjének elviselhetőbb sorsa lesz az ítélet napján, mint annak a városnak.
¹⁶Íme, én úgy küldelek titeket, mint juhokat a farkasok közé. Legyetek tehát ravaszak, mint a kígyók, és ártatlanok, mint a galambok!
¹⁷Óvakodjatok az emberektől, mert átadnak benneteket a törvényszékeknek, és zsinagógáikban megkorbácsolnak benneteket! ¹⁸Helytartók és királyok elé visznek titeket miattam, hogy tanúságot tegyetek előttük és a pogányok előtt. ¹⁹Amikor átadnak titeket, ne aggódjatok amiatt, hogy mit és hogyan mondjatok, mert megadatik nektek abban az órában, hogy mit mondjatok. ²⁰Ugyanis nem ti vagytok, akik beszéltek, hanem Atyátok Lelke szól általatok.
²¹Halálra adja majd testvér a testvérét, apa a gyermekét. Gyermekek szüleik ellen támadnak, és megöletik őket. ²²Mindenki gyűlöl majd titeket a nevemért, de aki mindvégig kitart, az üdvözül.
²³Amikor az egyik városban üldöznek titeket, meneküljetek a másikba! Bizony, mondom nektek, még végig sem járjátok Izrael városait, mire eljön az Emberfia.
²⁴A tanítvány nem följebb való a mesternél, sem a rabszolga az uránál. ²⁵Elég a tanítványnak, hogy olyanná legyen, mint a mestere, és a szolgának, mint az ura. Ha a ház urát Beelzebubnak nevezték, mennyivel inkább házanépét?
²⁶Ne féljetek hát tőlük! Mert nincs olyan rejtett dolog, ami le ne lepleződnék, és olyan titok, amely ki ne tudódnék. ²⁷Amit a sötétségben mondok nektek, mondjátok el a világosságban! Amit fülbe súgva hallotok, hirdessétek a háztetőkről! ²⁸Ne féljetek azoktól, akik megölik a testet, de a lelket nem tudják megölni! Inkább attól féljetek, aki a lelket is, meg a testet is el tudja pusztítani a gyehennában.
²⁹Ugye a verébnek párja egy fillér? Mégsem esik le a földre egy sem közülük Atyátok tudta nélkül? ³⁰Nektek pedig még a hajatok szála is mind számon van tartva. ³¹Ne féljetek hát! Sok verébnél értékesebbek vagytok.
³²Mindazt, aki majd megvall engem az emberek előtt, én is megvallom majd mennyei Atyám előtt. ³³De aki megtagad engem az emberek előtt, azt én is megtagadom majd mennyei Atyám előtt.
³⁴Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy békét hozzak a földre! Nem azért jöttem, hogy békét hozzak, hanem hogy kardot. ³⁵Azért jöttem, hogy szembeállítsam az embert apjával, a lányt anyjával, a menyet anyósával. ³⁶Saját házanépe lesz az ember ellensége.
³⁷Aki jobban szereti apját vagy anyját, mint engem, nem méltó hozzám. Aki jobban szereti fiát vagy lányát, mint engem, nem méltó hozzám. ³⁸Aki nem veszi fel keresztjét, és nem követ engem, nem méltó hozzám.
³⁹Aki megtalálja életét, elveszíti azt, aki pedig elveszíti értem életét, megtalálja azt.
⁴⁰Aki titeket befogad, engem fogad be, és aki engem befogad, azt fogadja be, aki küldött engem. ⁴¹Aki befogad egy prófétát azért, mert próféta, prófétának járó jutalmat kap. Aki befogad egy igaz embert azért, mert igaz ember, igaz embernek járó jutalmat kap. ⁴²Aki pedig egynek e kicsinyek közül azért, mert tanítvány, csak egyetlen pohár friss vizet ad: bizony, mondom nektek, semmiképpen sem marad el jutalma.

KNB SZIT STL BD RUF KG