7 1Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek. (Róm 2,1.1Kor;4,5) 2Mert a milyen ítélettel ítéltek, olyannal ítéltettek, és a milyen mértékkel mértek, olyannal mérnek néktek. (Márk 4,24) 3Miért nézed pedig a szálkát, a mely a te atyádfia szemében van, a gerendát pedig, a mely a te szemedben van, nem veszed észre? (Malak 4,5; Mát 17,10-13) 4Avagy mi módon mondhatod a te atyádfiának: Hadd vessem ki a szálkát a te szemedből; holott ímé, a te szemedben gerenda van? 5Képmutató, vesd ki előbb a gerendát a te szemedből, és akkor gondolj arra, hogy kivessed a szálkát a te atyádfiának szeméből! 6Ne adjátok azt, a mi szent, az ebeknek, se gyöngyeiteket ne hányjátok a disznók elé, hogy meg ne tapossák azokat lábaikkal, és néktek fordulván, meg ne szaggassanak titeket. (Mát 10,11) 7Kérjetek és adatik néktek; keressetek és találtok; zörgessetek és megnyittatik néktek. (Márk 11,24; Luk 11,5-13; Jer 29,13.14) 8Mert a ki kér, mind kap; és a ki keres, talál; és a zörgetőnek megnyittatik. (Mát 9,14.15) 9Avagy ki az az ember közületek, a ki, ha az ő fia kenyeret kér tőle, követ ád néki? (Luk 11,11-13) 10És ha halat kér, vajjon kígyót ád-e néki? (Luk 10,12-15;Jón 3,6) 11Ha azért ti gonosz létetekre tudtok a ti fiaitoknak jó ajándékokat adni, mennyivel inkább ád a ti mennyei Atyátok jókat azoknak, a kik kérnek tőle?! (Jak 1,17) 12A mit akartok azért, hogy az emberek ti veletek cselekedjenek, mindazt ti is úgy cselekedjétek azokkal; mert ez a törvény és a próféták. (Mát 22,39.40; Róm 13,8-10) 13Menjetek be a szoros kapun. Mert tágas az a kapu és széles az az út, a mely a veszedelemre visz, és sokan vannak, a kik azon járnak. (Luk 13,24) 14Mert szoros az a kapu és keskeny az az út, a mely az életre visz, és kevesen vannak, a kik megtalálják azt. (Mát 19,24; Csel 14,22) 15Őrizkedjetek pedig a hamis prófétáktól, a kik juhoknak ruhájában jőnek hozzátok, de belől ragadozó farkasok. (Mát 24,4.5.24;Csel 20,29) 16Gyümölcseikről ismeritek meg őket. Vajjon a tövisről szednek-é szőlőt, vagy a bojtorjánról fügét? (Gal 5,19-22; Jak 3,12) 17Ekképen minden jó fa jó gyümölcsöt terem; a romlott fa pedig rossz gyümölcsöt terem. (Mát 12,33) 18Nem teremhet jó fa rossz gyümölcsöt; romlott fa sem teremhet jó gyümölcsöt. (Mát 7,23; Jel 20,10.15) 19Minden fa, a mely nem terem jó gyümölcsöt, kivágattatik és tűzre vettetik. (Mát 3,10; Ján 15,2.6) 20Azért az ő gyümölcseikről ismeritek meg őket. (5Móz 23,26) 21Nem minden, a ki ezt mondja nékem: Uram! Uram! megyen be a mennyek országába; hanem a ki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát. (Róm 2,13; Jak 1,22.25;2,14) 22Sokan mondják majd nékem ama napon: Uram! Uram! nem a te nevedben prófétáltunk-é, és nem a te nevedben űztünk-é ördögöket, és nem cselekedtünk-é sok hatalmas dolgot a te nevedben? (Luk 13,25-27.1Kor;13,1.2) 23És akkor vallást teszek majd nékik: Sohasem ismertelek titeket; távozzatok tőlem, ti gonosztevők. (Mát 25,41.2Tim;2,19) 24Valaki azért hallja én tőlem e beszédeket, és megcselekszi azokat, hasonlítom azt a bölcs emberhez, a ki a kősziklára építette az ő házát: (Luk 6,47-49) 25És ömlött az eső, és eljött az árvíz, és fújtak a szelek, és beleütköztek abba a házba; de nem dőlt össze: mert a kősziklára építtetett. (Márk 14,1.2; Luk 22,1-2; Ján 11,55-57;Mát 20,18) 26És valaki hallja én tőlem e beszédeket, és nem cselekszi meg azokat, hasonlatos lesz a bolond emberhez, a ki a fövényre építette házát: (Hós 6,6; Mát 9,13) 27És ömlött az eső, és eljött az árvíz, és fújtak a szelek, és beleütköztek abba a házba; és összeomlott: és nagy lett annak romlása. (Ezék 13,10.11) 28És lőn, mikor elvégezte Jézus e beszédeket, álmélkodik vala a sokaság az ő tanításán: (Márk 1,22; Luk 4,32) 29Mert úgy tanítja vala őket, mint a kinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudók. (Ján 7,46) 8 1Mikor leszállott vala a hegyről, nagy sokaság követé őt. (Luk 13,15;14,5) 2És ímé eljövén egy bélpoklos, leborula előtte, mondván: Uram, ha akarod, megtisztíthatsz engem. (Luk 14,5) 3És kinyújtván kezét, megilleté őt Jézus, mondván: Akarom, tisztulj meg. És azonnal eltisztult annak poklossága. 4És monda néki Jézus: Meglásd, senkinek se szólj. Hanem eredj, mutasd meg magadat a papnak, és vidd fel az ajándékot, a melyet Mózes rendelt, bizonyságul nékik. (3Móz 14,2-32;Luk 17,14) 5Mikor pedig beméne Jézus Kapernaumba, egy százados méne hozzá, kérvén őt, (Luk 7,1-10) 6És ezt mondván: Uram, az én szolgám otthon gutaütötten fekszik, és nagy kínokat szenved. (Mát 8,4) 7És monda néki Jézus: Elmegyek és meggyógyítom őt. (Ésa 42,1-4) 8És felelvén a százados, monda: Uram, nem vagyok méltó, hogy az én hajlékomba jőjj; hanem csak szólj egy szót, és meggyógyul az én szolgám. (Mát 3,17) 9Mert én is hatalmasság alá vetett ember vagyok, és vannak alattam vitézek; és mondom egyiknek: Eredj el, és elmegy; és a másiknak: Jöszte, és eljő; és az én szolgámnak: Tedd ezt, és megteszi. (Ján 11,57;Zak 11,12) 10Jézus pedig, a mikor ezt hallá, elcsodálkozék, és monda az őt követőknek: Bizony mondom néktek, még az Izráelben sem találtam ilyen nagy hitet. (Mát 15,28) 11De mondom néktek, hogy sokan eljőnek napkeletről és napnyugatról, és letelepednek Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal a mennyek országában: (Ésa 49,12;Luk 13,28.29) 12Ez ország fiai pedig kivettetnek a külső sötétségre; holott lészen sírás és fogaknak csikorgatása. (Mát 22,13;24,51;25,30) 13És monda Jézus a századosnak: Eredj el, és legyen néked a te hited szerint. És meggyógyult annak szolgája abban az órában. (Mát 9,29;15,28) 14És bemenvén Jézus a Péter házába, látá, hogy annak napa fekszik és lázas. (1Kor 9,5) 15És illeté annak kezét, és elhagyta őt a láz; és fölkele, és szolgála nékik. 16Az est beálltával pedig vivének hozzá sok ördöngőst, és egy szóval kiűzé a tisztátalan lelkeket, és meggyógyít vala minden beteget; 17Hogy beteljesedjék, a mit Ésaiás próféta mondott, így szólván: Ő vette el a mi erőtlenségünket, és ő hordozta a mi betegségünket. (Ésa 53,4) 18Látván pedig Jézus a nagy sokaságot maga körül, parancsolá, hogy menjenek a túlsó partra. (Márk 4,35; Luk 8,22) 19És hozzámenvén egy írástudó, monda néki: Mester, követlek téged, akárhova mégy. (Luk 9,57) 20És monda néki Jézus: A rókáknak vagyon barlangjok és az égi madaraknak fészkük; de az ember Fiának nincs hová fejét lehajtani. (2Kor 8,9) 21Egy másik pedig az ő tanítványai közül monda néki: Uram, engedd meg nékem, hogy előbb elmenjek és eltemessem az én atyámat. (Luk 9,59.60) 22Jézus pedig monda néki: Kövess engem, és hagyd, hogy a halottak temessék el az ő halottaikat. (Márk 3,29; Luk 12,10.1Tim;1,13) 23És mikor a hajóra szállt vala, követék őt az ő tanítványai. (Mát 7,17) 24És ímé nagy háborgás lőn a tengeren, annyira, hogy a hajót elborítják vala a hullámok; ő pedig aluszik vala. (Márk 4,37-41; Luk 8,23.25) 25És az ő tanítványai hozzámenvén, felkölték őt, mondván: Uram, ments meg minket; mert elveszünk. (Zak 13,7; Ján 16,32) 26És monda nékik: Mit féltek, óh kicsinyhitűek? Ekkor fölkelvén, megdorgálá a szeleket és a tengert, és lőn nagy csendesség. (Mát 14,31;16,8) 27Az emberek pedig elcsodálkozának, mondván: Kicsoda ez, hogy mind a szelek, mind a tenger engednek néki. 28És a mikor eljutott vala a túlsó partra, a Gadarénusok tartományába, két ördöngős ment eléje, a sírboltokból kijövén, igen kegyetlenek, annyira, hogy senki sem mer vala elmenni azon az úton. (Márk 5,1-17; Luk 8,26-37) 29És ímé kiáltának mondván: Mi közünk te veled Jézus, Istennek fia? Azért jöttél ide, hogy idő előtt meggyötörj minket? (Luk 4,41;2Pét 2,4) 30Tőlük távol pedig egy nagy disznónyáj legelészik vala. (Jón 2,12) 31Az ördögök pedig kérik vala őt mondván: Ha kiűzesz minket, engedd meg nékünk, hogy ama disznónyájba mehessünk! (Luk 11,32; Jón 3,5) 32És monda nékik: Menjetek. Azok pedig kimenvén, menének a disznónyájba: és ímé az egész disznónyáj a meredekről a tengerbe rohana, és oda vesze a vízben. (Luk 11,31.1Kir;10,1-10) 33A pásztorok pedig elfutának, és bemenvén a városba hírré adának mindent, azokat is, a mik az ördöngősökkel történtek vala. (Luk 11,24-26) 34És ímé az egész város kiméne Jézus elébe; és mihelyt meglátták, kérék őt, hogy távozzék az ő határukból. 9 1És hajóra szállva átkele, és méne a maga városába. (Mát 4,13) 2És ímé hoznak vala hozzá egy ágyban fekvő gutaütött embert. És látva Jézus azoknak hitét, monda a gutaütöttnek: Bízzál fiam! Megbocsáttattak néked a te bűneid. (Mát 13,55) 3És ímé némelyek az írástudók közül mondának magukban: Ez káromlást szól. (Márk 2,7) 4És Jézus, látva az ő gondolataikat, monda: Miért gondoltok gonoszt a ti szívetekben? (Mát 12,25; Ján 2,25) 5Mert mi könnyebb, ezt mondani-é: Megbocsáttattak néked a te bűneid; vagy ezt mondani: Kelj föl és járj? 6Hogy pedig megtudjátok, hogy az ember Fiának van hatalma a földön a bűnöket megbocsátani (ekkor monda a gutaütöttnek): Kelj föl, vedd a te ágyadat, és eredj haza. (Róm 8,29) 7És az felkelvén, haza méne. (Mát 10,6) 8A sokaság pedig ezt látván, elálmélkodék, és dicsőíté az Istent, hogy ilyen hatalmat adott az embereknek. 9És mikor Jézus onnét tovább méne, láta egy embert ülni a vámszedő helyen, a kinek Máté volt a neve, és monda néki: Kövess engem! És az felkelvén, követé őt. (Márk 4,1-20; Luk 8,4-15) 10És lőn, a mikor ő letelepedék a házban, ímé sok vámszedő és bűnös jött oda és letelepedtek Jézussal és az ő tanítványaival az asztalhoz. 11És látva ezt a farizeusok, mondának az ő tanítványainak: Miért eszik ez a ti Mesteretek a vámszedőkkel és bűnösökkel együtt? (Márk 2,16; Luk 15,2) 12Jézus pedig ezt hallván, monda nékik: Nem az egészségeseknek van szüksége orvosra, hanem a betegeknek. (Márk 7,31) 13Elmenvén pedig tanuljátok meg, mi az: Irgalmasságot akarok és nem áldozatot. Mert nem az igazakat hivogatni jöttem, hanem a bűnösöket a megtérésre. (Hós 6,6.1Sám;15,22;Mát 18,11) 14Akkor a János tanítványai jövének hozzá, mondván: Miért hogy mi és a farizeusok sokat bőjtölünk, a te tanítványaid pedig nem bőjtölnek? (Luk 18,12) 15És monda nékik Jézus: Vajjon szomorkodhatik-é a násznép a míg velök van a vőlegény? de eljőnek a napok, a mikor elvétetik tőlök a vőlegény, és akkor bőjtölni fognak. (Ján 3,29) 16Senki sem vet pedig új posztóból foltot az ócska ruhára; mert a mi azt kitoldaná, még elszakít a ruhából és nagyobb szakadás lesz. (Márk 2,21; Luk 5,36) 17Új bort sem töltenek ó tömlőkbe; máskülönben a tömlők szétszakadoznak, és a bor kiömöl, a tömlők is elvesznek; hanem az új bort új tömlőkbe töltik, és mindkettő megmarad. (Márk 2,22; Luk 5,37) 18Mikor ezeket mondá nékik, ímé egy főember eljövén leborula előtte, mondván: Az én leányom épen most halt meg; de jer, vesd reá kezedet, és megelevenedik. (Márk 5,22-43; Luk 8,41-56) 19És felkelvén Jézus követé őt tanítványaival együtt. (5Móz 29,3) 20És ímé, egy asszony, a ki tizenkét év óta vérfolyásban szenved vala, hozzájárulván hátulról, illeté az ő ruhájának szegélyét. (Ésa 6,9.10) 21Mert ezt mondja vala magában: Ha csak ruháját illetem is, meggyógyulok. (Mát 14,36) 22Jézus pedig megfordulván és reá tekintvén, monda: Bízzál leányom; a te hited megtartott téged. És meggyógyult az asszony abban az órában. (Márk 5,34;10,52; Luk 7,50;8,48;17,19;18,42) 23És Jézus a főember házához érvén, látván a sípolókat és a tolongó sokaságot, (Mát 12,38) 24Monda nékik: Menjetek el innen, mert a leányzó nem halt meg, hanem aluszik. És kinevették őt. (Ján 11,11;14,25) 25Mikor pedig a sokaság eltávolíttaték, bemenvén, megfogá annak kezét, és a leányzó felkelt. (Mát 11,4) 26És elterjede ez a hír abban az egész tartományban. (Mát 12,39.40) 27És mikor Jézus tovább ment onnét, két vak követé őt, kiáltozva és ezt mondva: Könyörülj rajtunk, Dávidnak fia! (Ésa 50,6) 28Mikor pedig beméne a házba, oda menének hozzá a vakok, és monda nékik Jézus: Hiszitek-é, hogy én azt megcselekedhetem? Mondának néki: Igen, Uram. (Mát 6,19-34.1Tim;6,9) 29Akkor illeté az ő szemeiket, mondván: Legyen néktek a ti hitetek szerint. (Mát 8,13) 30És megnyilatkozának azoknak szemei; és rájok parancsola Jézus, mondván: Meglássátok, senki meg ne tudja! (Mát 8,4) 31Azok pedig kimenvén, elterjeszték az ő hírét abban az egész tartományban. (Mát 14,17-21) 32Mikor pedig azok elmentek vala, ímé egy ördöngős néma embert hozának néki. (Mát 12,22-24; Luk 11,14-15) 33És az ördögöt kiűzvén, megszólalt a néma; és a sokaság csudálkozik vala, mondván: Soha nem láttak ilyet Izráelben! 34A farizeusok pedig ezt mondják vala: Az ördögök fejedelme által űzi ki az ördögöket. (Mát 12,24) 35És körüljárja vala Jézus a városokat mind, és a falvakat, tanítván azoknak zsinagógáiban, és hirdetvén az Isten országának evangyéliomát, és gyógyítván mindenféle betegséget és mindenféle erőtelenséget a nép között. (Mát 4,23; Márk 6,6; Luk 13,22) 36Mikor pedig látta vala a sokaságot, könyörületességre indula rajtok, mert el voltak gyötörve és szétszórva, mint a pásztor nélkül való juhok. (Mát 14,14; Márk 6,34;Ezék 34,5) 37Akkor monda az ő tanítványainak: Az aratni való sok, de a munkás kevés. (Luk 10,2) 38Kérjétek azért az aratásnak Urát, hogy küldjön munkásokat az ő aratásába. (Ján 6,6-9) 10 1És előszólítván tizenkét tanítványát, hatalmat ada nékik a tisztátalan lelkek felett, hogy kiűzzék azokat, és gyógyítsanak minden betegséget és minden erőtelenséget. (Márk 6,7-13; Luk 9,1-15) 2A tizenkét apostol nevei pedig ezek: Első Simon, a kit Péternek hívnak, és András, az ő testvére; Jakab, a Zebedeus fia, és János az ő testvére; (Márk 4,33.34) 3Filep és Bertalan; Tamás és Máté, a vámszedő; Jakab, az Alfeus fia, és Lebbeus, a kit Taddeusnak hívtak; (Zsolt 78,2) 4Simon a kananita, és Judás, az Iskariotes, a ki el is árulta őt. (Mát,10 24-30.) 5Ezt a tizenkettőt küldé ki Jézus, és megparancsolá nékik, mondván: Pogányok útjára ne menjetek, és Samaritánusok városába ne menjetek be; (Mát 17,22;20,18; Márk 8,31;9,31;10,33; Luk 9,22;17,25;24,7;Mát 12,40; Ján 2,19) 6Hanem menjetek inkább Izráel házának eltévelyedett juhaihoz. (Mát 15,24; Csel 13,46) 7Elmenvén pedig prédikáljatok, mondván: Elközelített a mennyeknek országa. (Mát 4,17; Luk 10,9) 8Betegeket gyógyítsatok, poklosokat tisztítsatok, halottakat támasszatok, ördögöket űzzetek. Ingyen vettétek, ingyen adjátok. (Csel 20,33) 9Ne szerezzetek aranyat, se ezüstöt, se réz-pénzt a ti erszényetekbe, (Mát 25,31-46) 10Se útitáskát, se két ruhát, se sarut, se pálczát; mert méltó a munkás az ő táplálékára. (Luk 10,4;1Tim 5,18.4Móz;18,31) 11A mely városba vagy faluba pedig bementek, tudakozzátok meg, ki abban méltó; és ott maradjatok, a míg tovább mehettek. (Márk 6,10; Luk 10,7) 12Ha pedig bementek a házba, köszöntsétek azt. (Luk 10,5.6) 13És ha méltó a ház, szálljon a ti békességtek reá; ha pedig nem méltó, a ti békességtek rátok térjen vissza. (Márk 9,2-13; Luk 9,28-36) 14És ha valaki nem fogad be titeket, és nem hallgatja a ti beszédeteket, mikor kimentek abból a házból, vagy városból, lábaitok porát is verjétek le. (Luk 10,10-12; Csel 13,51;18,6) 15Bizony mondom néktek: Az ítélet napján könnyebb lesz a Sodoma és Gomora földjének dolga, mint annak a városnak. (Mát 11,24; Luk 20,47) 16Ímé, én elbocsátlak titeket, mint juhokat a farkasok közé; legyetek azért okosak mint a kígyók, és szelidek mint a galambok. (Luk 10,3;Róm 16,19; Eféz 5,15) 17De óvakodjatok az emberektől; mert törvényszékekre adnak titeket és az ő gyülekezeteikben megostoroznak titeket; (Mát 24,9) 18És helytartók és királyok elé visznek titeket érettem, bizonyságul ő magoknak és a pogányoknak. (Mát 24,14; Csel 25,23;27,24) 19De mikor átadnak titeket, ne aggodalmaskodjatok, mi módon vagy mit szóljatok; mert megadatik néktek abban az órában, mit mondjatok. (Márk 13,11; Luk 12,11.12) 20Mert nem ti vagytok, a kik szóltok, hanem a ti Atyátoknak Lelke az, a ki szól ti bennetek. (1Kor 2,4) 21Halálra adja pedig testvér testvérét, atya gyermekét; támadnak magzatok szüleik ellen, és megöletik őket. (Mát 16,20) 22És gyűlöletesek lesztek, mindenki előtt az én nevemért; de a ki mindvégig megáll, az megtartatik. (Mát 24,9.13) 23Mikor pedig abban a városban üldöznek titeket, szaladjatok a másikba. Mert bizony mondom néktek: be sem járjátok Izráel városait, míg az embernek Fia eljövend. (Mát 16,28) 24Nem fölebbvaló a tanítvány a tanítónál, sem a szolga az ő uránál. (Luk 6,40; Ján 13,16;15,20) 25Elég a tanítványnak, ha olyan mint a mestere, és a szolga mint az ő Ura. Ha a házigazdát Belzebubnak hívták, mennyivel inkább az ő házanépét?! (Mát 12,24) 26Azért ne féljetek tőlök. Mert nincs oly rejtett dolog, a mi napfényre ne jőne; és oly titok, a mi ki ne tudódnék. (Márk 4,22; Luk 8,17;12,2) 27A mit néktek a sötétben mondok, a világosságban mondjátok; és a mit fülbe súgva hallotok, a háztetőkről hirdessétek. (Ésa 50,6) 28És ne féljetek azoktól, a kik a testet ölik meg, a lelket pedig meg nem ölhetik; hanem attól féljetek inkább, a ki mind a lelket, mind a testet elvesztheti a gyehennában. (Luk 12,4.5;Jak 4,12) 29Nemde, két verebecskét meg lehet venni egy kis fillérért? És egy sem esik azok közül a földre a ti Atyátok akarata nélkül! (Luk 12,6.7) 30Néktek pedig még a fejetek hajszálai is mind számon vannak. (3Móz 18,16) 31Ne féljetek azért; ti sok verebecskénél drágábbak vagytok. (Mát 21,26) 32Valaki azért vallást tesz én rólam az emberek előtt, én is vallást teszek arról az én mennyei Atyám előtt; (Mát 21,21; Márk 11,23; Luk 17,6) 33A ki pedig megtagad engem az emberek előtt, én is megtagadom azt az én mennyei Atyám előtt. (Márk 8,38; Luk 9,26;12,9) 34Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy békességet bocsássak e földre; nem azért jöttem, hogy békességet bocsássak, hanem hogy fegyvert. (Mát 16,21;20,18; Márk 8,31;9,31;10,33) 35Mert azért jöttem, hogy meghasonlást támaszszak az ember és az ő atyja, a leány és az ő anyja, a meny és az ő napa közt; (Ésa 53,12) 36És hogy az embernek ellensége legyen az ő házanépe. (Mik 7,6; Luk 12,51-53) 37A ki inkább szereti atyját és anyját, hogynem engemet, nem méltó én hozzám; és a ki inkább szereti fiát és leányát, hogynem engemet, nem méltó én hozzám. (5Móz 33,9; Luk 14,26.27) 38És a ki föl nem veszi az ő keresztjét és úgy nem követ engem, nem méltó én hozzám. (Mát 16,24.25; Márk 8,34; Luk 9,23;14,27) 39A ki megtalálja az ő életét, elveszti azt; és a ki elveszti az ő életét én érettem, megtalálja azt. (Mát 16,25; Márk 8,35; Luk 9,24;17,33; Ján 12,25) 40A ki titeket befogad, engem fogad be; és a ki engem befogad, azt fogadja be, a ki engem küldött. (Mát 18,5; Luk 9,48; Ján 13,20) 41A ki befogadja a prófétát próféta nevében, prófétának jutalmát veszi; és a ki befogadja az igazat igaznak nevében, igaznak jutalmát veszi; 42És a ki inni ád egynek e kicsinyek közül, csak egy pohár hideg vizet tanítvány nevében, bizony mondom néktek, el nem vesztheti jutalmát. (Mát 25,40; Márk 9,41)