5 ¹Amikor meglátta a sokaságot, felment a hegyre, és miután leült, tanítványai odamentek hozzá. ²Ő pedig megszólalt, és így tanította őket:
– ³Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa. ⁴Boldogok, akik sírnak, mert majd vigasztalást nyernek. ⁵Boldogok a szelídek, mert örökül kapják majd a földet. ⁶Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot, mert majd eltelnek vele. ⁷Boldogok az irgalmasok, mert irgalomban lesz részük. ⁸Boldogok a tiszta szívűek, mert majd meglátják Istent. ⁹Boldogok, akik békét teremtenek, mert Isten fiainak hívják majd őket. ¹⁰Boldogok, akiket az igazságért üldöznek, mert övék a mennyek országa.
¹¹Boldogok vagytok, ha miattam gyaláznak és üldöznek titeket, és mindenféle rosszat hazudnak rólatok. ¹²Örüljetek és ujjongjatok, mert jutalmatok bőséges a mennyekben, hiszen így üldözték a prófétákat is előttetek!
¹³Ti vagytok a föld sója. De ha a só ízét veszti, mivel lehet visszaadni az ízét? Semmire sem való már, csak arra, hogy kidobják, és széttapossák az emberek.
¹⁴Ti vagytok a világ világossága. Nem lehet elrejteni a hegyen épült várost. ¹⁵Lámpást sem azért gyújtanak, hogy a véka alá tegyék, hanem hogy a lámpatartóra, és akkor világít mindenkinek a házban. ¹⁶Ugyanígy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó tetteiteket, és dicsőítsék mennyei Atyátokat!
¹⁷Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy érvénytelenné tegyem a Törvényt vagy a prófétákat! Nem azért jöttem, hogy érvénytelenné tegyem, hanem hogy beteljesítsem. ¹⁸Mert bizony, mondom nektek, hogy amíg az ég és a föld el nem múlik, egyetlen ióta vagy egyetlen vessző sem vész el a Törvényből, míg minden be nem teljesedik. ¹⁹Ha tehát valaki a legkisebb parancsolatok közül akár csak egyet is megszeg, és úgy tanítja az embereket, az a legkisebb lesz a mennyek országában. De ha valaki ezeket megtartja és tanítja, nagy lesz a mennyek országában. ²⁰Mondom nektek, ha a ti igazságotok messze felül nem múlja az írástudókét és a farizeusokét, akkor semmiképpen sem mentek be a mennyek országába.
²¹Hallottátok, hogy megmondták a régieknek: Ne ölj! Mert aki öl, méltó arra, hogy ítélkezzenek felette. ²²Én viszont azt mondom nektek, hogy aki haraggal van testvére iránt, méltó arra, hogy ítélkezzenek felette. Aki pedig azt mondja testvérének:
„Raká!” – méltó arra, hogy a szanhedrin járjon el ellene. Aki pedig azt mondja: „Bolond!” – méltó a gyehenna tüzére.
²³Ha tehát áldozati adományodat az oltárhoz viszed, és ott jut eszedbe, hogy testvérednek valami panasza van ellened, ²⁴hagyd ott adományodat az oltár előtt! Menj, békülj ki előbb testvéreddel, és csak azután térj vissza, s ajánld fel adományodat! ²⁵Egyezz ki azzal, aki vádol, hamar, amíg az úton együtt van veled, hogy vádlód át ne adjon a bírónak, a bíró meg az őrnek, és így börtönbe ne kerülj! ²⁶Bizony, mondom neked, ki nem jössz onnét, amíg meg nem adod az utolsó fillért is.
²⁷Hallottátok, hogy megmondták: Ne törj házasságot! ²⁸Én viszont azt mondom nektek: aki úgy tekint egy asszonyra, hogy megkívánja, szívében már házasságot tört vele. ²⁹Ha a jobb szemed visz bűnre, vájd ki, és vesd el magadtól! Jobb neked, ha egy szemed vész el, mint ha egész tested a gyehennára jut. ³⁰Ha pedig a jobb kezed visz bűnre, vágd le, és vesd el magadtól! Jobb neked, ha egy tagod vész el, mint ha egész tested a gyehennára jut.
³¹Megmondták: aki elbocsátja feleségét, adjon neki válólevelet. ³²Én viszont azt mondom nektek, hogy aki elbocsátja feleségét – a paráznaság esetét kivéve –, az házasságtörővé teszi, és aki elbocsátott asszonyt vesz feleségül, az házasságtörést követ el.
³³Azt is hallottátok, hogy megmondták a régieknek: „Ne esküdj hamisan”, és „Add meg az Úrnak, amit esküvel fogadtál!” ³⁴Én viszont azt mondom nektek, hogy egyáltalán ne esküdjetek: se az égre, mert az Isten trónusa, ³⁵se a földre, mert az lába zsámolya, se Jeruzsálemre, mert az a Nagy Király városa! ³⁶De ne esküdj a saját fejedre sem, hiszen egyetlen hajad szálát sem tudod fehérré vagy feketévé tenni! ³⁷Amikor beszéltek, az igen legyen igen, a nem pedig nem! Ami ezen túlmegy, az a gonosztól van.
³⁸Hallottátok, hogy megmondták: Szemet szemért, fogat fogért. ³⁹Én viszont azt mondom nektek, hogy ne szálljatok szembe a gonosszal, hanem annak, aki arcul üt jobb felől, tartsd oda másik arcodat is! ⁴⁰Ha valaki pereskedni akar veled, hogy elvegye ingedet, engedd át neki köpenyedet is! ⁴¹Ha pedig valaki egy mérföldnyi útra kényszerít, menj el vele kettőre! ⁴²Aki kér tőled, annak adj, és aki kölcsön akar kérni tőled, attól ne fordulj el!
⁴³Hallottátok, hogy megmondták: Szeresd felebarátodat, és gyűlöld ellenségedet! ⁴⁴Én viszont azt mondom nektek, hogy szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok azokért, akik üldöznek titeket, ⁴⁵hogy fiai legyetek mennyei Atyátoknak, aki felkelti napját gonoszokra és jókra, és esőt ad igazaknak és hamisaknak egyaránt. ⁴⁶Ha azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, milyen jutalomra számíthattok? Nem ugyanezt teszik a vámszedők is? ⁴⁷És ha csak testvéreiteket köszöntitek, mennyivel tesztek többet másoknál? Nem ugyanezt teszik a pogányok is? ⁴⁸Ti legyetek hát tökéletesek, ahogy mennyei Atyátok tökéletes!
6 ¹Vigyázzatok: vallásosságotokat ne az emberek előtt gyakoroljátok, hogy lássanak titeket, mert így nem kaptok jutalmat mennyei Atyátoktól! ²Amikor tehát adakozol, ne kürtöltess magad előtt, ahogy a képmutatók teszik a zsinagógákban és az utcákon, hogy dicsérjék őket az emberek! Bizony, mondom nektek: megkapták jutalmukat. ³Amikor adakozol, ne tudja a bal kezed, mit tesz a jobb, ⁴hogy adakozásod titokban történjék! Atyád, aki látja, ami titokban történik, megfizet neked.
⁵Amikor imádkoztok, ne legyetek olyanok, mint a képmutatók, akik szeretnek a zsinagógákban és az utcasarkokon megállva imádkozni, hogy lássák őket az emberek! Bizony, mondom nektek: megkapták jutalmukat. ⁶Te amikor imádkozol, menj be a belső szobádba, és ajtódat bezárva titokban imádkozzál Atyádhoz! Atyád, aki látja, ami titokban történik, megfizet neked.
⁷Amikor imádkoztok, ne szaporítsátok a szót, mint a pogányok, akik azt gondolják, hogy bőbeszédűségükért találnak meghallgatásra! ⁸Ne legyetek hozzájuk hasonlók, mert tudja a ti Atyátok, mire van szükségetek, mielőtt még kérnétek tőle!
⁹Ti így imádkozzatok:
Mi Atyánk a mennyekben, szenteltessék meg a te neved, ¹⁰jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is; ¹¹mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, ¹²és engedd el adósságainkat, miképpen mi is elengedjük adósainknak; ¹³és ne állíts minket próbatétel elé, hanem szabadíts meg a gonosztól!
¹⁴Mert ha megbocsátjátok az embereknek vétkeiket, nektek is megbocsát mennyei Atyátok. ¹⁵Ha pedig nem bocsátotok meg az embereknek, Atyátok sem bocsátja meg vétkeiteket.
¹⁶Amikor pedig böjtöltök, ne legyetek mogorvák, mint a képmutatók: fancsali képet vágnak, hogy feltűnjék az embereknek böjtölésük. Bizony, mondom nektek: megkapták jutalmukat. ¹⁷Te amikor böjtölsz, kend meg a fejed és mosd meg az arcod, ¹⁸hogy böjtölésed ne az embereknek tűnjék fel, hanem Atyádnak, aki rejtve van! És Atyád, aki látja, ami titokban történik, megfizet neked.
¹⁹Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, ahol moly és rozsda emészti meg, és ahol tolvajok hatolnak be, és ellopják! ²⁰Gyűjtsetek magatoknak kincseket a mennyben, ahol sem moly, sem rozsda nem emészti meg, és ahol tolvajok sem hatolnak be, és nem lopják el! ²¹Mert ahol a kincsed van, ott lesz a szíved is.
²²A test lámpása a szem. Ha tehát a szemed egészséges, az egész tested világos lesz. ²³Ha pedig a szemed gonosz, az egész tested sötét lesz. Ha tehát a benned lévő fény sötétség, milyen nagy akkor a sötétség!
²⁴Senki sem szolgálhat két úrnak, mert vagy az egyiket gyűlöli, és a másikat szereti, vagy az egyikhez ragaszkodik, és a másikat megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak.
²⁵Ezért mondom nektek: ne aggódjatok életetekért, hogy mit egyetek, [és mit igyatok,] se testetekért, hogy mivel ruházkodjatok! Nem több az élet a tápláléknál, és a test a ruhánál?
²⁶Nézzétek az ég madarait! Nem vetnek, nem is aratnak, és csűrbe sem takarnak, mennyei Atyátok mégis eltartja őket. Nem vagytok ti sokkal értékesebbek náluk? ²⁷Aggodalmaskodásával ugyan ki tudná közületek meghosszabbítani életét csak egy arasznyival is? ²⁸Miért aggodalmaskodtok a ruháért? Nézzétek a mező liliomait, hogyan növekednek! Nem fáradoznak és nem fonnak, ²⁹mégis, mondom nektek, hogy Salamon teljes királyi pompájában sem öltözködött úgy, mint ezek közül akár csak egy is. ³⁰Ha pedig a mező füvét – amely ma van, de holnap a kemencébe dobják – így öltözteti Isten, nem sokkal inkább titeket, kicsinyhitűek? ³¹Ne aggodalmaskodjatok tehát: „Mit együnk?”, „Mit igyunk?”, „Mit vegyünk magunkra?!” ³²Mindezt a pogányok hajszolják. Mennyei Atyátok tudja, hogy minderre szükségetek van. ³³Keressétek először az ő országát és igazságát, és ezek is mind megadatnak nektek. ³⁴Ne aggodalmaskodjatok tehát a holnapért, mert a holnap majd törődik magával! Minden napnak elég a maga baja.
7 ¹Ne ítéljetek, hogy meg ne ítéljenek benneteket! ²Mert amilyen ítélettel ítéltek, olyannal ítélnek meg titeket is; és amilyen mértékkel mértek, nektek is olyannal mérnek. ³Miért látod meg a szálkát testvéred szemében, és nem veszed észre a gerendát a saját szemedben? ⁴Hogyan mondhatod testvérednek: „Hadd vegyem ki szemedből a szálkát!” –, mikor szemedben ott a gerenda? ⁵Képmutató, vedd ki előbb szemedből a gerendát, és akkor majd jól fogsz látni ahhoz, hogy kivehesd testvéred szeméből a szálkát.
⁶Ne adjátok oda a kutyáknak azt, ami szent, és gyöngyeiteket se dobjátok oda a disznók elé, nehogy lábukkal széttapossák azokat, majd megfordulva széttépjenek titeket!
⁷Kérjetek, és adnak nektek, keressetek, és találtok, zörgessetek, és ajtót nyitnak nektek! ⁸Mert mindenki, aki kér, kap, aki keres, talál, és a zörgetőnek ajtót nyitnak. ⁹Ugyan ki az közöttetek, aki, ha a fia kenyeret kér, követ ad neki, ¹⁰vagy ha halat kér, kígyót ad neki? ¹¹Ha tehát ti gonosz létetekre tudtok jó dolgokat adni gyermekeiteknek, mennyivel inkább ad jó dolgokat mennyei Atyátok azoknak, akik kérik őt?
¹²Tehát mindazt, amit szeretnétek, hogy veletek tegyenek az emberek, ti is azt tegyétek velük! Ez a Törvény és a próféták.
¹³A szűk kapun menjetek be! Mert tágas a kapu, és széles az út, amelyik a kárhozatba visz, és sokan vannak, akik azon járnak. ¹⁴Milyen szűk a kapu és keskeny az út, amelyik az életre visz, és kevesen vannak, akik megtalálják.
¹⁵Óvakodjatok a hamis prófétáktól, akik báránybőrben jönnek hozzátok, de alatta ragadozó farkasok! ¹⁶Gyümölcseikről ismeritek meg majd őket.
Tüskebokorról szednek-e szőlőt, vagy bogáncskóróról fügét? ¹⁷Tehát minden jó fa jó gyümölcsöt terem, a rossz fa pedig rossz gyümölcsöt terem. ¹⁸Nem hozhat jó fa rossz gyümölcsöt, és rossz fa sem hozhat jó gyümölcsöt. ¹⁹Minden fát, amelyik nem terem jó gyümölcsöt, kivágnak, és tűzre vetnek. ²⁰Tehát gyümölcseikről ismeritek meg majd őket.
²¹Nem mindenki fog bemenni a mennyek országába, aki ezt mondja nekem: „Uram, Uram”, hanem csak az, aki megteszi mennyei Atyám akaratát. ²²Sokan mondják majd nekem azon a napon:
„Uram, Uram, nem a te nevedben prófétáltunk, nem a te nevedben űztünk ki démonokat, és nem a te nevedben tettünk sok csodát?” ²³De akkor kijelentem nekik: „Sohasem ismertelek titeket. Távozzatok tőlem, ti gonosztevők!”
²⁴Mindaz tehát, aki hallja ezeket a szavaimat, és tettekre váltja, hasonló lesz az okos emberhez, aki sziklára építette a házát. ²⁵Ömlött a zápor, jött az áradat, feltámadtak a szelek, és nekirontottak annak a háznak, de nem omlott össze, mert sziklára volt alapozva. ²⁶Mindaz pedig, aki hallja ezeket a szavaimat, de nem váltja tettekre, hasonló lesz a bolond emberhez, aki homokra építette a házát. ²⁷Ömlött a zápor, jött az áradat, feltámadtak a szelek, és rátörtek arra a házra, és az összeomlott, és romhalmaz lett belőle.
²⁸Amikor Jézus befejezte ezeket a szavait, a sokaság álmélkodott tanításán, ²⁹mert úgy tanította őket, mint akinek hatalma van, és nem úgy, mint írástudóik.
8 ¹Amikor lejött a hegyről, nagy sokaság követte. ²Íme, odament egy leprás, leborult előtte, és így szólt:
– Uram, ha akarod, meg tudsz tisztítani.
³Jézus kinyújtotta a kezét, megérintette, és ezt mondta:
– Akarom. Tisztulj meg!
És azonnal megtisztult a leprától. ⁴Ekkor ezt mondta neki Jézus:
– Vigyázz, senkinek se szólj, hanem menj, mutasd meg magad a papnak, és ajánld fel az áldozati ajándékot, amelyet Mózes elrendelt! Ez a bizonyíték számukra.
⁵Amikor Kafarnaumba ért, odament hozzá egy százados, és kérte:
⁶– Uram, a szolgám bénán fekszik otthon szörnyű kínok között.
⁷Így szólt hozzá:
– Jövök, és meggyógyítom.
⁸De a százados így felelt:
– Uram, nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj, hanem csak egy szót szólj, és meggyógyul a szolgám! ⁹Mert én is hatalom alatt álló ember vagyok, és nekem is vannak alárendelt katonáim. Azt mondom az egyiknek: „Menj el!” –, és elmegy, a másiknak:
„Gyere ide!” –, és idejön, vagy szólok a szolgámnak:
„Tedd meg ezt!” –, és megteszi.
¹⁰Amikor Jézus ezt hallotta, elcsodálkozott, és így szólt azokhoz, akik követték:
– Bizony, mondom nektek, senkiben sem találtam ilyen nagy hitet Izraelben. ¹¹Mondom nektek, sokan jönnek keletről és nyugatról, és asztalhoz telepednek Ábrahámmal, Izsákkal és Jákobbal a mennyek országában; ¹²Isten országának örökösei viszont kivettetnek a külső sötétségre. Ott pedig sírás és fogcsikorgatás lesz.
¹³A századosnak pedig ezt mondta Jézus:
– Menj, és legyen neked hited szerint!
A szolga még abban az órában meggyógyult.
¹⁴Amikor Jézus Péter házába ment, látta, hogy annak anyósa lázas betegen fekszik. ¹⁵Megérintette a kezét. A láz elhagyta. Felkelt, és szolgált neki.
¹⁶Amikor este lett, sok megszállottat vittek hozzá, ő pedig szóval űzte ki a tisztátalan lelkeket, és minden beteget meggyógyított, ¹⁷hogy beteljesedjék, amit Izajás próféta mondott: Ő vette el erőtlenségünket, és betegségeinket ő hordozta.
¹⁸A körülötte levő tömeg láttán Jézus megparancsolta, hogy menjenek át a túlsó partra. ¹⁹Akkor odajött hozzá egy írástudó, és azt mondta neki:
– Mester, követlek téged, ahová csak mégy.
²⁰Így felelt neki Jézus:
– A rókáknak odújuk van, az ég madarainak pedig fészkük, az Emberfiának azonban nincs hová lehajtania a fejét.
²¹Egy másik tanítvány[a] azt mondta neki:
– Uram, engedd meg nekem, hogy előbb elmenjek, és eltemessem apámat!
²²De Jézus így felelt:
– Kövess engem, hagyd a halottakra, hogy eltemessék a halottaikat!
²³Amikor beszállt a bárkába, tanítványai követték. ²⁴És íme, olyan nagy háborgás támadt a tengeren, hogy a bárkát elborították a hullámok. Ő azonban aludt. ²⁵Odajöttek és felkeltették:
– Uram, ments meg, elveszünk!
²⁶Így felelt nekik:
– Miért vagytok gyávák, ti kicsinyhitűek?
Majd felkelt, ráparancsolt a szelekre és a tengerre, s nagy csendesség lett. ²⁷Az emberek pedig elcsodálkoztak, és így szóltak:
– Kicsoda ez, hogy még a szelek és a tenger is engedelmeskednek neki?
²⁸Amikor a túlpartra ért, a gadaraiak földjére, két megszállott jött feléje a sírboltokból. Olyan veszedelmesek voltak, hogy senki sem járhatott azon az úton. ²⁹Hirtelen felkiáltottak:
– Mi közünk hozzád, Isten Fia? Azért jöttél ide, hogy idő előtt gyötörj minket?
³⁰Tőlük távolabb egy nagy disznócsorda legelészett. ³¹A démonok így kérlelték:
– Ha kiűzöl minket, küldj bennünket a disznócsordába!
³²Ezt mondta nekik:
– Menjetek!
Akkor kijöttek, és belementek a disznókba. Erre az egész csorda a meredélyről a tengerbe rohant, és beleveszett a vízbe. ³³A pásztorok elfutottak. Bementek a városba, és elhíreszteltek mindent, azt is, ami a megszállottakkal történt. ³⁴Erre az egész város kiment Jézus elé, és amikor meglátták, kérték, hogy távozzék határukból.

KNB SZIT STL BD RUF KG