A hegyi beszéd.

5 ¹A tömeg láttára Jézus fölment a hegyre.

A nyolc boldogság

²Ott leült, tanítványai pedig köréje gyűltek. Akkor szólásra nyitva ajkát, így tanította őket: ³„Boldogok a lélekben szegények: övék a mennyek országa. ⁴Boldogok a szomorkodók; majd vigasztalásban lesz részük. ⁵Boldogok a szelídek: övék lesz a föld. ⁶Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot: majd betelnek vele. ⁷Boldogok az irgalmasok: majd irgalmat nyernek. ⁸Boldogok a tisztaszívűek: ők meglátják Istent. ⁹Boldogok a békességesek: ők Isten fiai. ¹⁰Boldogok, akiket az igazságért üldöznek: övék a mennyek országa.

A tanítványok hivatása.

¹¹Boldogok vagytok, ha miattam szidalmaznak és üldöznek titeket és hazudozva minden rosszat fognak rátok. ¹²Örüljetek és ujjongjatok: nagy lesz jutalmatok a mennyben. Hiszen így üldözték előttetek a prófétákat is. ¹³Ti vagytok a föld sója. Ha a só ízét veszti, ugyan mivel sózzák meg? Nem való már egyébre, mint hogy kidobja és széttapossa az ember. ¹⁴Ti vagytok a világ világossága. A hegyre épült város el nem rejthető. ¹⁵És ha világosságot gyújtanak, nem teszik véka alá, hanem a tartóra, hogy világítson a ház minden lakójának. ¹⁶Így világítson világosságtok az emberek előtt, hogy lássák jótetteiteket és magasztalják mennyei Atyátokat.

Jézus és az ószövetségi törvény.

¹⁷Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy megszüntessem a törvényt vagy a prófétákat. Nem azért jöttem, hogy megszüntessem, hanem , hogy tökéletessé tegyem. ¹⁸Bizony mondom nektek: Míg ég és föld fennáll, egy i betű vagy egy vesszőcske sem marad el a törvényből, hanem beteljesedik az egész. ¹⁹Aki tehát csak egyet is elhagy a legkisebb parancsok közül és így tanítja az embereket, az igen kicsi lesz a mennyek országában. Aki viszont megtartja és tanítja azokat, az nagy lesz a mennyek országában. ²⁰Ezért mondom nektek: Ha igaz voltotok fölül nem múlja az írástudókét és farizeusokét, nem juttok be a mennyek országába.

Az ötödik parancs.

²¹Hallottátok a régieknek szóló parancsot: ne ölj! Aki öl állítsák a törvényszék elé. ²²Én pedig azt mondom nektek: már azt is állítsák törvényszék elé, aki haragot tart. Aki felebarátját butának mondja, állítsák a nagytanács elé. Aki pedig istentelennek mondja, jusson a gyehenna tüzére. ²³Ha tehát ajándékodat az oltárhoz viszed és ott eszedbe jut, hogy felebarátodnak valami panasza van ellened, ²⁴hagyd ajándékodat az oltár előtt, menj, békülj ki előbb felebarátoddal, aztán térj vissza és ajánld föl ajándékodat. ²⁵Békülj ki idejében, még útközben ellenfeleddel, hogy át ne adjon a bírónak, a bíró a poroszlónak és tömlöcbe ne vessenek. ²⁶Bizony mondom neked: ki nem szabadulsz onnan, amíg az utolsó fillért meg nem fizetted.

A kilencedik parancs.

²⁷Hallottátok (a régieknek szóló) parancsot: házasságot ne törj! ²⁸Én pedig azt mondom nektek: mindaz, aki bűnös kívánsággal asszonyra néz, szívében már paráználkodott vele. ²⁹Ezért, ha jobb szemed megbotránkoztat, vájd ki és vesd el magadtól. Inkább egy tagod vesszen oda, semhogy egész tested gyehennára kerüljön. ³⁰Ha pedig jobb kezed botránkoztat meg, vágd le és vesd el magadtól. Inkább egy tagod vesszen oda, semhogy egész tested pokolba jusson. ³¹Parancs volt az is: ha valaki elbocsátja feleségét, adjon neki válólevelet. ³²Én pedig azt mondom nektek: mindaz, aki elbocsátja feleségét, kivéve ha nem törvényes felesége, okot ad neki a házasságtörésre, aki pedig elbocsátott nőt vesz el, házasságot tör.

A második parancs.

³³Hallottátok azt a régieknek szóló parancsot is: hamisan ne esküdjél, de tartsd meg az Úrnak tett esküdet. ³⁴Én pedig azt mondom nektek: egyáltalán ne esküdjetek: sem az égre, mert az Isten trónja, sem a földre, mert az lábának zsámolya, ³⁵sem Jeruzsálemre, mert az a nagy király városa. ³⁶Még fejedre se esküdjél, mert egyetlen hajszáladat sem tudod fehérré vagy feketévé tenni. ³⁷Beszédetek legyen: igen, igen; nem nem. Ami ezt meghaladja, az a gonosztól van.

A rossz visszafizetése.

³⁸Hallottátok a parancsot: szemet szemért, fogat fogért! ³⁹Én pedig azt mondom nektek: ne szállj szembe a gonosszal, hanem ha megütik arcod jobb felét, fordítsd oda a balt is. ⁴⁰S ha pörbe fogva el akarják venni köpenyedet, add oda köntösödet is. ⁴¹S ha ezer lépésre kényszerítenek, menj el kétannyira. ⁴²Adj a kérőnek, és aki kölcsönt akar, vissza ne utasítsd.

Ellenségszeretet.

⁴³Hallottátok a parancsot: szeresd felebarátodat és gyűlöld ellenségedet! ⁴⁴Én pedig azt mondom nektek: szeressétek ellenségeiteket (tegyetek jót haragosaitokkal) és imádkozzatok üldözőitekért (és rágalmazóitokért). ⁴⁵Így lesztek fiai mennyei Atyátoknak, aki fölkelti napját jókra és gonoszokra, esőt ad igazaknak és bűnösöknek. ⁴⁶Ha azokat szeretitek csak, akik titeket szeretnek, mi lesz a jutalmatok? Nem így tesznek a vámosok is? ⁴⁷És ha nem köszöntitek, csak barátaitokat, mi többet tesztek? Nem így tesznek a pogányok is? ⁴⁸Ti olyan tökéletesek legyetek tehát, mint mennyei Atyátok.

Alamizsnálkodás.

6 ¹Ügyeljetek, hogy ne az emberek szeme láttára s az ő kedvükért legyetek jók, különben nem lesz jutalmatok mennyei Atyátoknál. ²Amikor tehát alamizsnát adsz, ne kürtöltess magad előtt, mint a képmutatók teszik a zsinagógában és az utcán, hogy dicsérjék őket. ³Bizony mondom nektek: megkapták jutalmukat. Te úgy adj alamizsnát, hogy ne tudja a bal kezed, mit cselekszik a jobb, hogy alamizsnád rejtve maradjon. ⁴Atyád, aki rejtekben is lát, megfizet neked.

A helyes imádság.

⁵Mikor imádkoztok, ne legyetek olyanok, mint a képmutatók, akik szívesen imádkoznak az emberek szeme láttára a zsinagógában és utcasarkon állva. ⁶Bizony mondom nektek: megkapták jutalmukat. Te amikor imádkozol, menj be szobádba, zárd be az ajtót és úgy imádkozzál a rejtekben lévő Atyádhoz. Atyád, aki rejtekben is lát, megfizet neked. ⁷Amikor pedig imádkoztok, ne szaporítsátok a szót, mint a pogányok. Azt gondolják ugyanis, hogy sok beszédükért nyernek meghallgatást. ⁸Ne utánozzátok őket! Hiszen tudja a ti Atyátok, mire van szükségetek, még mielőtt kérnétek. ⁹Ti tehát így imádkozzatok:
Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy,
szenteltessék meg a te neved.
Jöjjön el a te országod. ¹⁰Legyen meg a te akaratod,
amint a mennyben, úgy a földön is. ¹¹Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, ¹²bocsásd meg a vétkeinket,
miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. ¹³és ne vigy minket kísértésbe,
hanem szabadíts meg a gonosztól. ¹⁴Ha megbocsátjátok az embereknek, hogy vétettek, mennyei Atyátok nektek is megbocsát. ¹⁵De ha nem bocsáttok meg az embereknek, Atyátok sem bocsátja meg bűneiteket.

Az Istennek tetsző böjt.

¹⁶Amikor böjtöltök, ne legyetek komorak, mint a képmutatók. Keserves arccal böjtölnek ugyanis, hogy meglássék rajtuk. Bizony mondom nektek: megkapták jutalmukat. ¹⁷Te amikor böjtölsz, illatosítsd be a fejedet és mosd meg arcodat, hogy ne az embereknek mutasd böjtölésedet, ¹⁸hanem Atyádnak, aki a rejtekben jelen van. Atyád, aki rejtekben is lát, megfizet neked.

A földi javak és a mennyei kincs.

¹⁹Ne gyűjtsetek kincset a földön, ahol moly és rozsda emészt, ahol tolvajok betörnek és lopnak. ²⁰Gyűjtsetek kincset a mennyben, ahol se moly, se rozsda nem emészt, tolvajok nem törnek be és nem lopnak. ²¹Ahol a kincsed, ott a szíved is. ²²A test világa a szem. Ha szemed ép, egész tested világos lesz. ²³De ha szemed rossz, sötét lesz egész tested. Ha tehát a világosság benned sötétség, mekkora lesz maga a sötétség? ²⁴Senki két úrnak nem szolgálhat: vagy gyűlöli az egyiket s szereti a másikat, vagy egyikhez ragaszkodik s a másikat megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak.

Bizalom a gondviselésben.

²⁵Azt mondom tehát nektek: ne aggódjatok megélhetéstek miatt, hogy mit egyetek vagy mit igyatok, sem testetek miatt, hogy mibe öltözzetek. Nem több-e az élet az eledelnél, s a test nem több-e a ruhánál? ²⁶Nézzétek az ég madarait! Nem vetnek, nem aratnak s csűrökbe sem gyűjtenek: mennyei Atyátok táplálja őket. Nem értek ti többet azoknál? ²⁷Ugyan melyiktek toldhatja meg életkorát csak egy arasznyival is, ha aggodalmaskodik? ²⁸És a ruha miatt miért nyugtalankodtok? Nézzétek a mezei liliomokat, mint növekednek. Nem fáradoznak s nem fonnak. ²⁹Mondom nektek: még Salamon sem volt minden dicsőségében úgy felöltözve, mint egy ezek közül. ³⁰Ha pedig Isten így öltözteti a mezei virágot, amely ma virít, de holnap kemencébe kerül, nem sokkal inkább titeket, kicsinyhitűek? ³¹Ne nyugtalankodjatok tehát és ne kérdezzétek: mit együnk? vagy: mit igyunk? vagy: mibe öltözzünk? ³²Mindezt a pogányok keresik. Hiszen tudja mennyei Atyátok, hogy minderre szükségetek van. ³³Ti keressétek először Isten országát s annak igazságát, és ezeket is mind megkapjátok. ³⁴Ne aggódjatok tehát a holnap miatt, a holnapi nap majd gondoskodik magáról. Elég a mának a maga baja.

Vakmerő ítélet.

7 ¹Ne ítéljetek, hogy meg ne ítéljenek! ²Amilyen ítélettel ítéltek, olyannal fognak megítélni titeket, és amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek majd nektek is. ³Mit nézed a szálkát felebarátod szemében, és a magad szemében pedig nem veszed észre a gerendát? ⁴Vagy hogyan mondhatod felebarátodnak: hadd vegyem ki szemedből a szálkát! – holott tulajdon szemedben gerenda van? ⁵Képmutató! Vesd ki előbb a magad szeméből a gerendát, akkor majd elég tisztán látsz ahhoz, hogy kivehesd a szálkát felebarátod szeméből. ⁶Ne vessetek szent dolgot ebeknek, s ne szórjátok gyöngyeiteket sertések elé! Különben lábukkal eltaposhatják azokat, aztán megfordulnak és széttépnek titeket.

Kérő imádság.

⁷Kérjetek és adnak nektek, keressetek és találtok, zörgessetek és ajtót nyitnak. ⁸Mindaz, aki kér, kap, aki keres, talál, és a zörgetőnek ajtó nyílik. ⁹Ki ad közületek fiának követ, ha kenyeret kér? ¹⁰Vagy ha halat kér, ki ad neki kígyót? ¹¹Ha tehát ti, bár rosszak vagytok, tudtok jót adni fiaitoknak, mennyivel inkább tud mennyei Atyátok az őt kérőknek! ¹²Mindazt, amit akartok, hogy veletek tegyenek az emberek, ti is tegyétek velük. Ez a törvény és a próféták.

A szűk kapu.

¹³A szűk kapun lépjetek be! Tágas a kapu és széles az út, mely a pusztulásba visz – bizony sokan mennek be rajta. ¹⁴De milyen szűk a kapu és milyen keskeny az út, mely az életre visz, bizony kevesen találják meg azt.

A hamis próféták.

¹⁵Óvakodjatok a hamis prófétáktól! Báránybőrben jönnek hozzátok, belül azonban ragadozó farkasok. ¹⁶Gyümölcsükről ismeritek fel őket. Szednek-e tövisekről szőlőt vagy a bogáncsról fügét? ¹⁷Így minden jó fa jó gyümölcsöt terem, a rossz fa pedig rossz gyümölcsöt. ¹⁸Nem hozhat a jó fa rossz gyümölcsöt, sem a rossz fa jó gyümölcsöt. ¹⁹Kivágnak és tűzre vetnek minden fát, amely jó gyümölcsöt nem terem. ²⁰Tehát gyümölcsükről ismeritek fel őket. ²¹Nem mindaz, aki azt mondja nekem: Uram, Uram! jut be a mennyek országába. Csak (az jut be a mennyek országába), aki mennyei Atyám akaratát teljesíti. ²²Sokan mondják majd nekem azon a napon: Uram, Uram! Nem a te nevedben jövendöltünk? Nem a te nevedben űztünk ördögöt? Nem a te nevedben tettünk annyi csodát? ²³Én akkor kijelentem nekik: sohasem ismertelek
titeket. Takarodjatok tőlem, ti gonosztevők!

A sziklára épített ház.

²⁴Mindaz, aki hallgatja tanításomat és tettekre is váltja, hasonlít a bölcs emberhez, aki házát sziklára építette. ²⁵Szakadt a zápor, ömlött az ár, süvöltött a szél és rázúdult a házra, de az nem dőlt össze, mert sziklára alapozták. ²⁶Mindaz pedig, aki hallgatja tanításomat, de tettekre nem váltja, hasonlít a balga emberhez, aki házát homokra építette. ²⁷Szakadt a zápor, ömlött az ár, süvöltött a szél és rázúdult a házra. Az összedőlt és nagy romhalmazzá vált.”

A beszéd hatása.

²⁸Ezzel Jézus befejezte beszédét. ²⁹A nép álmélkodott tanításán, mert úgy tanított, mint akinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudók (és farizeusok).

Jézus meggyógyít egy leprást.

8 ¹Amikor lejött a hegyről, nagy sokaság követte. ²Akkor egy leprás lépett hozzá, leborult előtte és kérlelte: „Uram, ha akarod, megtisztíthatsz engem.” ³(Jézus) feléje nyújtva kezét, megérintette és így szólt hozzá: „Akarom, tisztulj meg!” Erre az tüstént megtisztult leprájától. ⁴Jézus akkor lelkére kötötte: „Nézd, ne mondd meg senkinek, hanem menj, mutasd meg magadat a papnak és ajánld föl az áldozatot, amit Mózes rendelt bizonyságul nekik.”

A kafarnaumi százados.

⁵Amikor bement Kafarnaumba, egy százados járult hozzá és elpanaszolta: ⁶„Uram, szolgám bénán fekszik otthon és szörnyen kínlódik.” ⁷„Megyek és meggyógyítom” – felelte (Jézus). ⁸A százados így válaszolt: „Uram, nem vagyok méltó, hogy betérj házamba. Csak szólj, és szolgám meggyógyul. ⁹Jómagam, bár alárendelt ember vagyok, katonáknak parancsolok. Azt mondom egyiknek: menj! – elmegy; és a másiknak: jöjj ide! – hozzám jön; és a szolgámnak: tedd ezt! – megteszi.” ¹⁰Amikor Jézus ezt hallotta, elcsodálkozott és így szólt kísérőihez: „Bizony mondom nektek, ekkora hitet senkinél sem találtam Izraelben! ¹¹Ezért mondom nektek: sokan jönnek napkeletről és napnyugatról és letelepednek Ábrahám, Izsák és Jákob mellé a mennyek országában, ¹²az ország fiait pedig kivetik a külső sötétségre. Ott sírás és fogcsikorgatás lesz.” ¹³A századoshoz pedig így szólt Jézus: „Menj, legyen úgy, amint hitted.” A szolga még abban az órában meggyógyult.

Péter házában.

¹⁴Amikor Jézus Péter házába ment, annak anyósát lázas betegen, ágyban találta. ¹⁵Megérintette kezét, mire elhagyta a láz. Fölkelt és szolgált neki. ¹⁶Mikor beesteledett, sok ördögtől megszállt embert vittek hozzá. Szavával kiűzte a gonosz lelkeket és minden beteget meggyógyított. ¹⁷Így beteljesedett Izajás próféta jövendölése: „Ő elvette betegségeinket és bajainkat hordozta.”

Jézus követésének föltételei.

¹⁸Jézus nagy sokaságot látott maga körül, meghagyta tehát, hogy keljenek át a túlsó partra. ¹⁹Akkor egy írástudó lépett hozzá és így szólt: „Mester, követlek téged, bárhová mégy.” Jézus figyelmeztette: ²⁰„A rókának odúja van, az ég madarának fészke, de az Emberfiának nincs hová lehajtsa fejét.” ²¹Egy másik tanítványa kérte: „Uram, engedd meg, hogy előbb elmenjek s eltemessem atyámat.” ²²Jézus azonban így felelt: „Kövess engem és hagyd a holtakra, hadd temessék halottaikat.”

A vihar lecsendesítése.

²³Bárkába szállt és tanítványai követték. ²⁴Egyszerre csak heves vihar támadt a tavon, úgy hogy a hullámok elborították a bárkát. Ő azonban aludt. ²⁵(Tanítványai) fölkeltették és kérték: „Uram, ments meg (minket), elveszünk!” ²⁶(Jézus) megfeddte őket: „Mit féltek, ti kicsinyhitűek!” Aztán fölkelt, parancsolt a szélvésznek és a víznek, mire nagy csend lett. ²⁷Az emberek pedig elámulva mondták: „Ugyan ki ez, hogy még a szélvész és a víz is engedelmeskedik neki?”

A gadarai megszállottak.

²⁸Mikor a túlsó partra ért, a gadaraiak vidékére, két ördögtől megszállt ember jött szembe vele. A sírboltokból jöttek elő. Olyan elvadultak voltak, hogy senki sem mert azon az úton járni. ²⁹Így kiáltoztak: „Mi bajod velünk (Jézus), Isten Fia? Azért jöttél ide, hogy idő előtt gyötörj minket?” ³⁰Nem messze onnan nagy sertéskonda legelészett. ³¹Ezért az ördögök megkérték: „Ha kiűzöl minket, küldj a kondába.” ³²„Menjetek”, szólt. Azok ki is mentek és megszállták a sertéseket, mire az egész konda a meredekről a tóba rohant és vízbe veszett. ³³A kanászok elfutottak és a városba érve mindent elmondtak a megszállottakról is. ³⁴Akkor az egész város kiment Jézus elé, és amint megpillantották, kérték, távozzék el határukról.

KNB SZIT STL BD RUF KG