21Akkor odament hozzá Péter, és ezt mondta neki:
– Uram, hányszor vétkezhet ellenem testvérem úgy, hogy én megbocsássak neki? Hétszer?
22Jézus ezt mondta neki:
– Nem hétszer, mondom neked, hanem hetvenszer hétszer!
23Hasonló ugyanis a mennyek országa egy királyhoz, aki számadást akart tartani szolgáival.
24Amikor hozzákezdett, eléje vittek egy szolgát, aki tízezer talentummal volt adósa.
25Mivel nem volt miből fizetnie, az úr megparancsolta, hogy adóssága törlesztésére adják el őt, a feleségét, a gyermekeit és mindenét, amije van.
26A szolga erre leborult előtte, és így esedezett: „Légy türelemmel irántam, és mindent visszafizetek neked.”
27Az úr pedig megszánta a szolgát. Elbocsátotta, és elengedte az adósságát.
28Amikor azonban ez a szolga kiment, összetalálkozott egyik szolgatársával, aki száz dénárral tartozott neki. Megragadta és fojtogatni kezdte, s ezt mondta neki: „Fizesd meg, amivel tartozol!”
29Szolgatársa ekkor leborult előtte, és így kérlelte: „Légy türelemmel irántam, és mindent visszafizetek neked.”
30De az nem engedett, hanem elment, és börtönbe vettette, amíg meg nem fizeti tartozását.
31Amikor szolgatársai látták, hogy mi történt, nagyon elszomorodtak. Elmentek, és jelentették uruknak mindazt, ami történt.
32Akkor ura magához hívatta, és így szólt hozzá: „Gonosz szolga, minden tartozásodat elengedtem, mivel könyörögtél nekem.
33Nem kellett volna neked is megkönyörülnöd szolgatársadon, ahogy én is megkönyörültem rajtad?”
34Ekkor ura haragra lobbant, és átadta őt a börtönőröknek, amíg vissza nem fizeti az egész tartozást.
35Így tesz majd mennyei Atyám is veletek, ha szívből meg nem bocsátotok egymásnak.