11 ¹Amikor Jézus bevégezte a tizenkét tanítvány oktatását, továbbment onnét, hogy tanítson és igét hirdessen városaikban.
²Amikor János a börtönben hallott Krisztus tetteiről, ezt üzente neki tanítványaival:
– ³Te vagy az Eljövendő, vagy mást várjunk?
⁴Jézus így válaszolt nekik:
– Menjetek, mondjátok el Jánosnak, amit hallotok és láttok! ⁵Vakok látnak, bénák járnak, leprások megtisztulnak, süketek hallanak, halottak támadnak fel, és a szegényeknek hirdetik az örömhírt.
⁶Boldog, aki nem botránkozik meg rajtam!
⁷Amikor elmenőben voltak, Jézus beszélni kezdett a sokaságnak Jánosról:
– Miért mentetek ki a pusztába? Szél ingatta nádszálat látni? ⁸Nem? Ugyan miért mentetek ki? Ékes ruhába öltözött embert látni? Akik ékes ruhát viselnek, királyok palotáiban vannak. ⁹Nem? Ugyan miért mentetek ki? Prófétát látni? Bizony azt, sőt mondom nektek, prófétánál is nagyobbat! ¹⁰Ő az, akiről meg van írva: Íme, én elküldöm előtted követem, aki elkészíti majd előtted az utadat. ¹¹Bizony, mondom nektek, asszonyok szülöttei között nem támadt nagyobb Keresztelő Jánosnál; de aki a legkisebb a mennyek országában, nagyobb nála. ¹²Keresztelő János napjaitól mostanáig a mennyek országa erővel terjed, de az erőszakosok hatalmukba kerítik. ¹³Mert minden próféta és a Törvény Jánosig prófétált. ¹⁴Sőt ha akarjátok: ő Illés, akinek el kell jönnie. ¹⁵Akinek van füle, hallja!
¹⁶De kihez hasonlítsam ezt a nemzedéket? Hasonlók azokhoz a gyermekekhez, akik a piacon ülnek, és ezt kiáltozzák a többieknek: ¹⁷„Furulyáztunk nektek, és nem táncoltatok; siratót énekeltünk, és nem jajgattatok.” ¹⁸Mert eljött János, aki nem eszik, és nem is iszik, és ezt mondják: „Megszállott!” ¹⁹Eljött az Emberfia, aki eszik-iszik, és ezt mondják: „Íme, falánk és borissza ember, vámszedők és bűnösök barátja!” De a Bölcsességet tettei igazolják.
²⁰Akkor azokat a városokat, amelyekben a legtöbb csodája történt, feddeni kezdte, mert nem tértek meg:
– ²¹Jaj neked, Korazin, jaj neked, Betszaida! Mert ha Tiruszban és Szidónban történtek volna azok a csodák, amelyek bennetek történtek, régen megtértek volna zsákban és hamuban! ²²Sőt mondom nektek: Tirusznak és Szidónnak elviselhetőbb sorsa lesz az ítélet napján, mint nektek. ²³És te, Kafarnaum, talán az égig emelkedsz? A pokolig süllyedsz! Mert ha Szodomában történtek volna azok a csodák, amelyek benned történtek, megmaradt volna mind a mai napig. ²⁴Sőt mondom nektek, Szodoma földjének elviselhetőbb sorsa lesz az ítélet napján, mint neked.
²⁵Abban az időben megszólalt Jézus, és ezt mondta:
– Hálát adok neked, Atyám, menny és föld Ura, mert elrejtetted ezeket a bölcsek és kiműveltek elől, és kinyilatkoztattad az együgyűeknek. ²⁶Igen, Atyám, így tetszett neked. ²⁷Atyám mindent nekem adott, és senki sem ismeri a Fiút, csak az Atya, s az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és az, akinek a Fiú ki akarja nyilatkoztatni.
²⁸Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve! Én megnyugvást adok nektek. ²⁹Vegyétek magatokra igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd vagyok, és alázatos szívű, és megnyugvást találtok lelketeknek. ³⁰Az én igám édes, s az én terhem könnyű.
12 ¹Abban az időben az egyik szombaton Jézus gabonaföldeken ment át. Tanítványai megéheztek, és elkezdték a kalászokat tépdesni és enni.
²Amikor a farizeusok ezt meglátták, szóltak neki:
– Íme, tanítványaid olyat tesznek, amit nem szabad tenni szombaton.
³Ezt mondta nekik:
– Nem olvastátok, hogy mit tett Dávid, amikor kíséretével együtt megéhezett? ⁴Hogy bement Isten házába, és megették az áldozati kenyereket, amelyeket nem lett volna szabad megennie sem neki, sem kíséretének, hanem csak a papoknak. ⁵Vagy nem olvastátok a Törvényben, hogy a papok a Templomban megszegik a szombatot, és mégsem vétkeznek? ⁶Mondom nektek, hogy a Templomnál nagyobb van itt. ⁷Ha pedig értenétek, mit jelent ez: Irgalmasságot akarok, nem áldozatot, akkor nem ítéltétek volna el azokat, akik nem vétkeztek. ⁸Az Emberfia ura a szombatnak.
⁹Eltávozott onnét, majd bement a zsinagógájukba. ¹⁰Íme, volt ott egy béna kezű ember. Hogy vádat emelhessenek ellene, megkérdezték tőle:
– Szabad-e szombaton gyógyítani?
¹¹Ezt mondta nekik:
– Ha valakinek közületek egyetlen juha van, és verembe esik szombaton, vajon nem megy, hogy megfogja és kihúzza? ¹²Egy ember pedig mennyivel több egy juhnál! Szabad tehát jót tenni szombaton!
¹³Ekkor így szólt ahhoz az emberhez: „Nyújtsd ki a kezed!” Az kinyújtotta, és a keze ugyanolyan egészséges lett, mint a másik. ¹⁴A farizeusok pedig kimentek, és arról tanácskoztak, hogyan végezzenek vele.
¹⁵Amikor Jézus ezt megtudta, eltávozott onnét. Sokan követték, és mindnyájukat meggyógyította, ¹⁶de meghagyta nekik, hogy ne fedjék fel, ki ő. ¹⁷Azért, hogy beteljesedjék, amit Izajás mondott:
¹⁸Íme, a szolgám, akit kiválasztottam. Íme, akit szeretek, akiben örvendezik a szívem! Lelkemet adom neki, és ítéletet hirdet a népeknek. ¹⁹Nem szít majd viszályt, és nem kiáltoz, senki sem fogja a hangját hallani az utcákon. ²⁰A megrepedt nádszálat nem töri el, és a füstölgő mécsest nem oltja ki, míg győzelemre nem viszi az ítéletet. ²¹Nevében reménykednek majd a népek.
²²Akkor egy vak és néma megszállottat vittek oda hozzá, és ő meggyógyította, úgyhogy a néma beszélt és látott. ²³Az egész sokaság ámuldozott, és ezt mondogatták:
– Csak nem Dávid fia ez az ember?
²⁴A farizeusok azonban, amikor ezt meghallották, ezt mondták:
– Ez nem űzheti ki a démonokat másként, csak Beelzebubnak, a démonok fejedelmének a segítségével.
²⁵Ismerve gondolataikat, ezt mondta nekik:
– Minden ország, ahol belviszály támad, romlásba dől, és egyetlen város vagy ház sem marad fenn ott, ahol belviszály támad. ²⁶Ha pedig a Sátán űzi ki a Sátánt, akkor meghasonlott önmagával, és akkor hogyan maradhat fenn az országa? ²⁷Ha én Beelzebubbal űzöm ki a démonokat, fiaitok kinek a segítségével űzik ki azokat? Ezért ők lesznek bíráitok! ²⁸Ha viszont én Isten Lelkének segítségével űzöm ki a démonokat, akkor meglepett benneteket Isten országa. ²⁹Vagy hogyan mehetne be valaki egy erős ember házába, és hogyan rabolhatná el javait, ha előbb meg nem kötözi azt az erős embert? Akkor aztán kirabolhatja a házát.
³⁰Aki nincs velem, ellenem van, és aki nem velem gyűjt, az szétszór. ³¹Ezért mondom nektek: minden bűnt és káromlást meg fognak bocsátani az embereknek, de a Lélek káromlását nem bocsátják meg. ³²Még ha valaki az Emberfia ellen szól is, megbocsátják neki, de aki a Szentlélek ellen szól, annak nem bocsátanak meg sem ebben a világban, sem az eljövendőben.
³³Tegyétek a fát jóvá, és a gyümölcse is jó lesz. Tegyétek a fát rosszá, és a gyümölcse is rossz lesz. Mert a fát a gyümölcséről lehet megismerni. ³⁴Viperák fajzatai! Hogyan szólhatnátok jót, ha gonoszok vagytok? Mert amivel csordultig van a szív, azt mondja a száj. ³⁵A jó ember jó kincséből jót hoz elő, a gonosz ember gonosz kincséből gonoszat hoz elő. ³⁶De mondom nektek, minden haszontalan szóról, amelyet kimondanak az emberek, számot fognak adni az ítélet napján; ³⁷mert szavaid alapján fognak felmenteni, és szavaid alapján fognak elítélni.
³⁸Akkor megszólalt néhány írástudó és farizeus:
– Mester, jelet akarunk látni tőled.
³⁹Így válaszolt nekik:
– Ez a gonosz és parázna nemzedék jelet kíván, de nem kap más jelet, csak Jónás próféta jelét. ⁴⁰Mert ahogyan Jónás három nap és három éjjel volt a hal gyomrában, úgy lesz az Emberfia is három nap és három éjjel a föld szívében. ⁴¹A niniveiek feltámadnak az ítéletkor ezzel a nemzedékkel együtt, és elítélik, mert ők megtértek Jónás prédikálására. De íme, itt valami nagyobb van Jónásnál! ⁴²Dél királynője feltámad az ítéletkor ezzel a nemzedékkel együtt, és elítéli, mert ő eljött a föld végső határáról, hogy meghallgassa Salamon bölcsességét. De íme, itt valami nagyobb van Salamonnál!
⁴³Amikor a tisztátalan lélek kimegy az emberből, víz nélküli helyeken bolyong nyugalmat keresve, de nem talál. ⁴⁴Akkor így szól: „Visszatérek házamba, ahonnan kijöttem.” Amikor odaér, gazdátlanul, kisöpörve és rendbe szedve találja. ⁴⁵Akkor elmegy, vesz maga mellé még másik hét, nála is gonoszabb lelket, bemennek, és ott laknak. Annak az embernek az utóbbi állapota rosszabb lesz az előbbinél. Így lesz ezzel a gonosz nemzedékkel is.
⁴⁶Még beszélt a sokasághoz, amikor íme, anyja és testvérei megálltak odakint, mert beszélni akartak vele. ⁴⁷Valaki szólt neki:
– Íme, anyád és testvéreid odakint állnak, és beszélni akarnak veled.
⁴⁸Ő azonban így felelt annak, aki szólt neki:
– Ki az én anyám, és kik az én testvéreim? –
⁴⁹Kezével tanítványai felé mutatott, és így szólt: – Íme, az én anyám és az én testvéreim! ⁵⁰Mert aki megteszi mennyei Atyám akaratát, az az én fivérem, nővérem és anyám.

KNB SZIT STL BD RUF KG