Keresés a Bibliában

11 1Történt pedig, hogy amikor Jézus befejezte tizenkét tanítványának oktatását, elment onnan, hogy tanítson és hirdesse az igét a városaikban.
2Amikor János a börtönben Krisztus tetteiről hallott, elküldte hozzá tanítványait 3és megkérdezte tőle: »Te vagy-e az Eljövendő, vagy mást várjunk?« 4Jézus ezt válaszolta nekik: »Menjetek, vigyétek hírül Jánosnak, amit hallotok és láttok: 5A vakok látnak, a sánták járnak, a leprások megtisztulnak, a süketek hallanak, a halottak föltámadnak, a szegényeknek pedig hirdetik az evangéliumot. (Iz 26,19; 29,18; 35,5-6; 61,1) 6Boldog, aki nem botránkozik meg bennem.«
7Amikor azok elmentek, Jézus így kezdett beszélni Jánosról a tömegnek: »Miért mentetek ki, mit akartatok látni a pusztában? Széltől lengetett nádat? 8Vagy mit akartatok látni, amikor kimentetek? Finom ruhákba öltözött embert? Íme, akik finom ruhákat hordanak, a királyok házaiban laknak. 9Vagy mit akartatok látni, amikor kimentetek? Prófétát? Igen, mondom nektek: prófétánál is nagyobbat.

10Ő az, akiről írva van:
‘Íme, elküldöm küldöttemet színed előtt,
aki elkészíti előtted utadat’.

(Kiv 23,20; Mal 3,1) 11Bizony, mondom nektek: asszonyok szülöttei között nem támadt nagyobb Keresztelő Jánosnál. De aki a legkisebb a mennyek országában, az nagyobb őnála. 12A mennyek országa Keresztelő János napjaitól mostanáig erőszakot szenved, és az erőszakosak ragadják el azt. 13Az összes próféta és a törvény Jánosig erről jövendölt; 14és ha el akarjátok őt fogadni: igen, ő Illés, aki eljön. 15Akinek van füle, hallja meg.
16Kihez is hasonlítsam ezt a nemzedéket? Hasonló a gyerekekhez, akik a piacon ülnek, kiáltanak a többieknek,

17és mondják:
‘Furulyáztunk nektek, de nem táncoltatok,
siratót énekeltünk, de nem gyászoltatok.’

18Mert eljött János, nem evett és nem ivott, és azt mondták: ‘Ördöge van!’ 19Eljött az Emberfia, eszik és iszik, és azt mondják: ‘Íme, a falánk és borissza ember, a vámosok és bűnösök barátja!’ De a bölcsesség igazolást nyer a tettei által.«
20Azután a városokat, amelyekben a legtöbb csodája történt, korholni kezdte, mert nem tértek meg: 21»Jaj neked, Korozain! Jaj neked, Betszaida! Mert ha a csodák, amelyek nálatok történtek, Tíruszban és Szidonban történtek volna, már régen megtértek volna, zsákruhában és hamuban. 22De mondom nektek: Tírusznak és Szidonnak tűrhetőbb sorsa lesz az ítélet napján, mint nektek. 23És te, Kafarnaum! Talán az égig emelkedsz? Alászállsz majd az alvilágba!Mert ha a csodák, amelyek nálad történtek, Szodomában történtek volna, megmaradtak volna mind a mai napig. (Iz 14,13.15}<fs><fs) 24De mondom nektek: Szodoma földjének tűrhetőbb sorsa lesz az ítélet napján, mint neked.«
25Abban az időben így szólt Jézus: »Áldalak téged Atyám, menny és föld ura, mert elrejtetted ezeket a bölcsek és okosak elől, és kinyilatkoztattad a kicsinyeknek. 26Igen, Atyám, így tetszett ez neked! 27Mindent nekem adott át az én Atyám, és senki sem ismeri a Fiút, csak az Atya, s az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és akinek a Fiú ki akarja nyilatkoztatni.
28Jöjjetek hozzám mind, akik fáradtak vagytok és terhet hordoztok, és én felüdítelek titeket. 29Vegyétek magatokra igámat, és tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű – és nyugalmat találtok lelketeknek. (Jer 6,16) 30Mert az én igám édes és az én terhem könnyű.«
12 1Abban az időben Jézus szombaton vetések között ment át. Mivel tanítványai megéheztek, elkezdték a kalászokat tépdesni és enni. 2A farizeusok meglátták ezt és azt mondták neki: »Íme, tanítványaid azt teszik, amit szombaton nem szabad tenni.« 3Ő azt felelte nekik: »Nem olvastátok, mit cselekedett Dávid, amikor megéhezett ő és akik vele voltak? (1Sám 21,2-7) 4Hogyan ment be az Isten házába és megette a kitett kenyereket, amelyeket nem volt szabad megennie, sem a vele levőknek, csak egyedül a papoknak? 5Vagy nem olvastátok a törvényben, hogy szombaton a papok a templomban megszegik a szombatot és mégis vétlenek? 6Mondom nektek: a templomnál is nagyobb van itt. 7Ha megértettétek volna, mi jelent ez: ‘Irgalmat akarok és nem áldozatot’, nem ítéltétek volna el a vétleneket. (Óz 6,6) 8Mert az Emberfia ura a szombatnak.«
9Mikor onnan továbbment, bement a zsinagógájukba. 10Íme, volt ott egy elszáradt kezű ember. Hogy megvádolhassák őt, megkérdezték tőle: »Szabad-e szombaton gyógyítani?« 11Ő azonban ezt felelte nekik: »Ki az az ember köztetek, akinek ha egyetlen juha van és szombaton beleesik egy gödörbe, nem fogja meg és nem húzza ki azt? 12Pedig mennyivel több az ember a juhnál! Szabad tehát jót tenni szombaton.« 13Ezután így szólt az emberhez: »Nyújtsd ki a kezedet!« Az kinyújtotta, és meggyógyult, olyan egészséges lett, mint a másik. 14A farizeusok pedig kimentek és tanácskozni kezdtek ellene, hogy hogyan veszítsék el őt.
15Jézus tudta ezt, ezért eltávozott onnan. Nagy tömeg követte őt, és ő mindegyiküket meggyógyította, 16de szigorúan meghagyta nekik, hogy ne fedjék fel kilétét, 17hogy beteljesedjék az ige, amit Izajás próféta mondott:

18»Íme, a szolgám, akit választottam,
a kedvencem, akiben lelkem tetszését találta.
Ráadom a Lelkemet,
és ő ítéletet hirdet a nemzeteknek.

19Nem vitázik és nem kiált,
senki sem hallja a tereken a hangját.

20A megroppant nádszálat nem töri össze,
a pislákoló mécsbelet nem oltja el,
míg győzelemre nem viszi az ítéletet.

21Az ő nevében bíznak a nemzetek.«.

22Akkor odavittek hozzá egy vak és néma megszállottat. Ő meggyógyította, s a néma beszélt és látott. 23Az egész tömeg csodálkozott és így szólt: »Csak nem ez a Dávid fia?« 24A farizeusok ennek hallatára azt mondták: »Nem űzheti ez ki az ördögöket, csak az ördögök fejedelme, Belzebub által.«
25Mivel ismerte gondolataikat, így szólt hozzájuk: »Minden ország, amely meghasonlik önmagával, elpusztul, és egyetlen város vagy ház, amely meghasonlik önmagával, fönn nem marad. 26Ha a sátán kiűzi a sátánt, meghasonlott önmagával; hogyan maradhatna fenn az ő országa? 27Ha én Belzebub által űzöm ki az ördögöket, a ti fiaitok ki által űzik ki? Így ők maguk lesznek a ti bíráitok. 28De ha én az Isten Lelke által űzöm ki az ördögöket, akkor elérkezett hozzátok Isten országa. 29Vagy hogyan mehet be valaki az erősnek a házába, hogy elragadja a holmiját, ha előbb meg nem kötözi az erőset? Csak úgy tudja kirabolni a házát. 30Aki nincs velem, ellenem van, és aki nem gyűjt velem, szétszór.
31Ezért mondom nektek: Az emberek minden bűne és káromlása bocsánatot nyer, de ha valaki a Lelket káromolja, az nem nyer bocsánatot. 32Ha valaki az Emberfia ellen mond valamit, az bocsánatot nyer, de ha valaki a Szentlélek ellen szól, az nem nyer bocsánatot sem ezen a világon, sem az eljövendőben.
33Vagy jó a fa, és a gyümölcsei is jók; vagy rossz a fa, és a gyümölcsei is rosszak. A fát ugyanis a gyümölcséről lehet megismerni. 34Viperák fajzatai! Hogyan tudnátok jó dolgokat mondani, mikor gonoszak vagytok? Hiszen a szív bőségéből szól a száj. 35A jó ember a jó kincséből jó dolgokat ad elő; a gonosz ember pedig gonosz kincséből gonosz dolgokat ad elő. 36Mondom nektek: Minden hiábavaló szóról, amelyet kimondanak az emberek, számot fognak adni az ítélet napján. 37Mert szavaid alapján mentenek fel, vagy szavaid alapján ítélnek el.«
38Ekkor az írástudók és farizeusok közül egyesek azt mondták neki: »Mester, szeretnénk tőled egy jelet látni.«
39Ő azt válaszolta nekik: »A gonosz és parázna nemzedék jelet kíván, de nem kap más jelet, csak Jónás próféta jelét.
40Mert amint Jónás a cethal gyomrában volt három nap és három éjjel, úgy lesz az Emberfia is a föld szívében három nap és három éjjel.
(Jón 2,1) 41A ninivei férfiak föltámadnak majd az ítéletkor ezzel a nemzedékkel együtt, és el fogják ítélni azt, mert ők megtértek Jónás igehirdetésére; és íme, nagyobb van itt, mint Jónás.
(Jón 3,5) 42Dél királynőjeföl fog támadni az ítéletkor ezzel a nemzedékkel együtt, és el fogja ítélni azt, mert ő eljött a föld határairól, hogy meghallgassa Salamon bölcsességét; és íme, nagyobb van itt, mint Salamon.
(1Kir 10,1-10}<fs) 43Amikor a tisztátalan lélek kimegy az emberből, víz nélküli helyeken jár és megnyugvást keres, de nem talál. 44Akkor azt mondja: ‘Visszatérek a házamba, ahonnan kijöttem.’ Amikor odaér, üresen találja, kisöpörve és felékesítve. 45Erre elmegy, maga mellé vesz hét más lelket, magánál gonoszabbakat; bemennek és ott laknak. Annak az embernek pedig ez az utóbbi állapota rosszabb lesz az előzőnél. Így történik ezzel a gonosz nemzedékkel is.«
46Miközben beszélt a tömegekhez, íme, anyja és testvérei megálltak kint és kérték, hogy beszélhessenek vele. 47Valaki szólt neki: »Íme, anyád és testvéreid kint állnak és beszélni akarnak veled.« 48Ő ezt felelte annak, aki szólt neki: »Ki az én anyám, és kik az én testvéreim?« 49Azután kitárta kezét tanítványai felé és így szólt: »Íme, az én anyám és testvéreim. 50Mert mindaz, aki megteszi Atyám akaratát, aki a mennyekben van, az az én fivérem, nővérem és anyám.«

KNB SZIT STL BD RUF KG

Jegyzetek

12,4 Kitett kenyereknek nevezték azt a tizenkét kenyeret, amelyeknek a Szent Sátorban mindig ott kellett lenniük egy arany asztalkán. Ezeket csak a papok fogyaszthatták el. Dávid a tiltó törvény alól nem kiválósága vagy prófétai sugallat által mentesült, hanem a szükséghelyzet miatt, mint az apostolok.

12,6 A templomnál is nagyobb van itt: Jézus nagyobb a templomnál. Mivel Jézus korában a földön semmit sem tekintettek nagyobbnak a templomnál, állítása azt jelentette, hogy isteni tekintélyt és méltóságot tulajdonít magának ill. küldetésének.

12,31 A Szentlélek elleni bűn a megismert igazság tagadása. Ez aligha nyerhet bocsánatot, mert magában rejti az akarat megrögzöttségét és a megbocsátás feltételeinek hiányát. »Isten kész visszafogadni a bűnöst, aki megbánja tettét, de a farizeusok nem akarják megbánni bűneiket, így nincsenek abban a helyzetben, hogy bocsánatot nyerjenek. A Jézus elleni bűnre van mentség, mert nem látta meg benne szükségszerűen, hogy ő az Isten Fia. De tetteinek valódiságát és azok isteni eredetét tagadni Isten megtagadását jelentette.« (Szt. Garofalo)

12,46 A történet tanulsága, hogy semmiféle rokoni kötelék nem távolíthat el bennünket Istentől. Keleti szokás szerint testvéreknek nevezték az unokatestvéreket és más közeli rokonokat is. Jézus igazi testvérei azonban azok, akik Isten akaratát teljesítik, vele egyesülnek a szeretet és a kegyelem kötelékében; ez egyben részesedés is az ő isteni természetéből, ennek következménye az istengyermekség.