11Ezután elment egy Naim nevű városba. Vele mentek tanítványai is nagy sokasággal együtt.
12Amikor közeledett a város kapujához, íme, egy halottat hoztak kifelé. Egy özvegyasszony egyetlen fiát. A városból nagy sokaság jött vele.
13Amikor az Úr meglátta az asszonyt, megszánta, és így szólt hozzá: „Ne sírj!”
14Azután odalépett, és megérintette a koporsót. Akik vitték, megálltak, ő pedig így szólt: „Ifjú, neked mondom, kelj fel!”
15Erre felült a halott, és beszélni kezdett. Jézus pedig átadta őt anyjának.
16Félelem fogta el mindnyájukat, és dicsőítették Istent: „Nagy próféta támadt közöttünk, és Isten meglátogatta az ő népét.”
17Ez a hír elterjedt róla Júdea-szerte és az egész környéken.
13Valaki a tömegből ezt mondta neki:
– Mester, mondd a testvéremnek, hogy ossza meg velem az örökséget!
14De ő így válaszolt:
– Ember, ki tett engem bíróvá vagy végrehajtóvá köztetek?
15Azután ezt mondta nekik:
– Vigyázzatok, és őrizkedjetek minden kapzsiságtól, mert ha bőségben él is valaki, életét nem a vagyona biztosítja!
16Mondott nekik egy példázatot:
– Egy gazdag embernek bő termést hozott a földje.
17Ekkor így gondolkodott magában: „Mit tegyek? Nincsen hova betakarítanom a termésemet.”
18Majd így szólt: „A következőt fogom tenni: lebontom csűreimet, nagyobbakat építek, és oda takarítom be minden gabonámat és javamat.
19Aztán ezt mondom magamnak: »Sok javad van sok évre félretéve. Pihend ki magad, egyél, igyál, vigadozzál!«”
20Isten azonban így szólt hozzá: „Esztelen, még ez éjjel visszakérik életed. Kié lesz akkor mindaz, amit felhalmoztál?”
21Így jár az, aki magának gyűjt, és nem Isten mértéke szerint gazdag.