Keresés a Bibliában

12 1Miközben megszámlálhatatlan sokaság gyűlt össze, úgyhogy majdnem eltaposták egymást, beszélni kezdett, de először csak tanítványaihoz:
– Óvakodjatok a farizeusok kovászától, a képmutatástól!
2Nincsen olyan rejtett dolog, ami le ne lepleződnék, és olyan titok, ami ki ne tudódnék. 3Ezért tehát amit sötétben mondtatok, azt világosban fogják hallani, és amit a belső szobákban fülbe súgva mondtatok, a háztetőkről fogják hirdetni.
4Nektek, barátaimnak mondom: Ne féljetek azoktól, akik megölik a testet, de azon túl nem árthatnak! 5Megmondom nektek, kitől féljetek: attól féljetek, akinek azonfelül, hogy megöl, arra is van hatalma, hogy a gyehennára vessen! Bizony, mondom nektek: tőle féljetek! 6Ugye két fillérért öt verebet adnak? Isten mégsem feledkezik meg közülük egyről sem. 7Sőt még a hajatok szála is mind meg van számlálva! Ne féljetek, értékesebbek vagytok sok verébnél!
8Mondom nektek, aki elismer engem az emberek előtt, azt az Emberfia is elismeri Isten angyalai előtt. 9Aki pedig megtagad engem az emberek előtt, azt megtagadják Isten angyalai előtt.
10Ha valaki az Emberfia ellen szól, bocsánatot nyer, de aki a Szentlelket káromolja, az nem nyer bocsánatot.
11Amikor zsinagógákba, uralkodók és hatóság elé visznek benneteket, ne aggódjatok, hogyan védekezzetek, vagy mit mondjatok! 12Ugyanis a Szentlélek abban az órában megtanít majd titeket arra, hogy mit kell mondanotok.
13Valaki a tömegből ezt mondta neki:
– Mester, mondd a testvéremnek, hogy ossza meg velem az örökséget!
14De ő így válaszolt:
– Ember, ki tett engem bíróvá vagy végrehajtóvá köztetek?
15Azután ezt mondta nekik:
– Vigyázzatok, és őrizkedjetek minden kapzsiságtól, mert ha bőségben él is valaki, életét nem a vagyona biztosítja!
16Mondott nekik egy példázatot:
– Egy gazdag embernek bő termést hozott a földje. 17Ekkor így gondolkodott magában: „Mit tegyek? Nincsen hova betakarítanom a termésemet.” 18Majd így szólt: „A következőt fogom tenni: lebontom csűreimet, nagyobbakat építek, és oda takarítom be minden gabonámat és javamat. 19Aztán ezt mondom magamnak: »Sok javad van sok évre félretéve. Pihend ki magad, egyél, igyál, vigadozzál!«” 20Isten azonban így szólt hozzá: „Esztelen, még ez éjjel visszakérik életed. Kié lesz akkor mindaz, amit felhalmoztál?” 21Így jár az, aki magának gyűjt, és nem Isten mértéke szerint gazdag.
22Tanítványaihoz pedig így szólt:
– Ezért mondom nektek: ne aggódjatok életetekért, hogy mit egyetek, se testetekért, hogy mivel ruházkodjatok! 23Az élet ugyanis több a tápláléknál, és a test a ruházatnál. 24Nézzétek a hollókat! Nem vetnek, nem is aratnak, nincsen kamrájuk, sem csűrük, Isten mégis táplálja őket. Mennyivel értékesebbek vagytok ti a madaraknál! 25De aggodalmaskodással melyiktek tudja akár egy arasznyival is meghosszabbítani az életét? 26Ha tehát a legcsekélyebbre sem vagytok képesek, miért aggódtok a többi miatt? 27Nézzétek a liliomokat, hogyan növekednek! Nem fáradoznak, nem is fonnak, de mondom nektek, hogy Salamon teljes dicsőségében sem öltözködött úgy, mint ezek közül bármelyik. 28Ha pedig a mező füvét, ami ma van, de holnap a kemencébe vetik, Isten így öltözteti, mennyivel inkább benneteket, kicsinyhitűek! 29Ezért ne kérdezzétek, mit egyetek vagy mit igyatok, és ne nyugtalankodjatok! 30Mert mindezeket a világ pogányai hajszolják. A ti Atyátok tudja, hogy ezekre szükségetek van. 31Keressétek inkább az ő országát, és ráadásként ezeket is megkapjátok.
32Ne félj, te kicsiny nyáj, mert úgy tetszett Atyátoknak, hogy nektek adja az országot! 33Adjátok el vagyonotokat, és osszátok ki alamizsnaképpen! Szerezzetek magatoknak szét nem feslő erszényeket, kifogyhatatlan kincset a mennyben, ahol a tolvaj nem férkőzhet hozzá, s a moly sem teszi tönkre! 34Mert ahol a kincsetek van, ott lesz a szívetek is. 35Legyen derekatok felövezve és lámpásotok meggyújtva! 36Legyetek olyanok, mint azok, akik várják, mikor tér vissza uruk a menyegzőről, hogy amikor megérkezik és zörget, azonnal ajtót nyithassanak neki! 37Boldogok azok a szolgák, akiket az úr, amikor megérkezik, virrasztva talál! Bizony, mondom nektek, felövezi magát, asztalhoz ülteti őket, odamegy, és felszolgál nekik. 38És ha a második vagy a harmadik őrváltáskor érkezik is, és virrasztva találja őket: boldogok azok a szolgák!
39Kétségtelen, ha tudná a ház ura, melyik órában jön a tolvaj, nem hagyná, hogy betörjön a házába. 40Ti is legyetek készen, mert abban az órában jön el az Emberfia, amikor nem is gondoljátok!
41Péter ezt kérdezte:
– Uram, nekünk mondod ezt a példázatot, vagy mindenkinek?
42Az Úr így válaszolt:
– Ki tehát a hűséges és előrelátó sáfár, akit az úr szolgái fölé rendel majd, hogy idejében kiadja élelmüket? 43Boldog az a szolga, akit, amikor megérkezik az úr, ebben a munkában talál! 44Bizony, mondom nektek, hogy egész vagyona fölé rendeli.
45De ha az a szolga ezt mondja szívében: „Késik az én uram”, és verni kezdi a szolgákat és szolgálókat, enni, inni és részegeskedni kezd; 46azon a napon jön majd meg annak a szolgának az ura, amelyiken nem várja, és abban az órában, amelyikben nem gondolja, és kettévágatja, s a hűtlenek sorsára juttatja.
47Az a szolga, aki ismerte ura akaratát, és nem készült fel vagy nem cselekedett akarata szerint, sok verést kap. 48Amelyik viszont nem ismerte ura akaratát, és úgy cselekedett verést érdemlő dolgokat, az kevés verést kap. Mindenkitől, akinek sokat adtak, attól sokat kívánnak, és akire sokat bíztak, attól többet kérnek számon. 49Azért jöttem, hogy tüzet hozzak a földre, és mennyire szeretném, ha már lángolna! 50Egy keresztséggel kell azonban még megkereszteltetnem, és mennyire szorongok, amíg ez végbe nem megy! 51Úgy gondoljátok, azért jöttem, hogy békét hozzak a földre? Nem – mondom nektek –, hanem meghasonlást. 52Mert mostantól öten lesznek egy házban, de megosztva: három kettő ellen, és kettő három ellen. 53Az apa a fia ellen, és a fiú az apja ellen. Az anya a lánya ellen, és a lány az anyja ellen. Az anyós a menye ellen, és a meny az anyósa ellen.
54Azután szólt a sokasághoz is:
– Amikor látjátok, hogy felhő támad nyugatról, mindjárt azt mondjátok, itt a vihar, és úgy is lesz. 55Amikor pedig déli szél fúj, azt mondjátok, hőség jön, és úgy is lesz. 56Álnokok, a föld és az ég jelenségeit felismeritek. Miért nem vagytok képesek felismerni, hogy itt a sorsdöntő pillanat?
57De miért nem ítélitek meg ti magatok, hogy mi a helyénvaló? 58Amikor ellenfeleddel a bíróságra mégy, még útközben igyekezz megegyezni vele, nehogy a bíró elé hurcoljon, és a bíró átadjon a börtönőrnek, a börtönőr pedig tömlöcbe vessen! 59Mondom neked, nem jössz ki onnét addig, amíg meg nem adod az utolsó fillért is.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet