5 ¹Történt egyszer, hogy a Genezáreti-tó partján állt. Sokaság tolongott körülötte, hallgatták Isten igéjét. ²Meglátott két partra vont bárkát. A halászok már kiszálltak, és a hálóikat mosták. ³Beszállt az egyik bárkába, amelyik Simoné volt, és megkérte, vigye egy kissé beljebb a parttól, azután leült, és a bárkából tanította a sokaságot. ⁴Amikor abbahagyta a beszédet, ezt mondta Simonnak:
– Evezz a mélyre, és vessétek ki hálóitokat!
⁵Simon így felelt:
– Mester, egész éjszaka keményen dolgoztunk, és semmit sem fogtunk, de a te szavadra kivetem a hálókat.
⁶Amikor ezt megtették, oly sok halat kerítettek be, hogy szakadoztak a hálóik. ⁷Intettek hát társaiknak, akik a másik bárkában voltak, hogy jöjjenek, és segítsenek. Azok odamentek, és annyira megtöltötték mind a két bárkát, hogy azok már-már elsüllyedtek. ⁸Ezt látva Simon Péter leborult Jézus lába elé, és így szólt:
– Menj el tőlem, Uram, mert bűnös ember vagyok!
⁹Rémület fogta el ugyanis őt és azokat, akik vele voltak a halfogásnál. ¹⁰Hasonlóképpen Jakabot és Jánost, Zebedeus fiait is, akik Simon társai voltak. Jézus akkor így szólt Simonhoz:
– Ne félj, ezentúl emberhalász leszel!
¹¹Erre kivonták a bárkákat a partra, és mindent otthagyva követték.

KNB SZIT STL BD RUF KG