5 1És lőn, hogy mikor a sokaság hozzá tódult, hogy hallgassa az Isten beszédét, ő a Genezáret tavánál áll vala; (Luk 12,2; Jób 12,22; Mát 10,26; Márk 4,22) 2És láta két hajót állani a vizen: a halászok pedig, miután azokból kiszállottak, mossák vala az ő hálóikat. (Luk 19,26; Mát 13,12;25,29; Márk 4,25) 3És ő bemenvén az egyik hajóba, a mely a Simoné vala, kéré őt, hogy vigye egy kissé beljebb a földtől: és mikor leült, a hajóból tanítá a sokaságot. (Mát 13,46-50) 4Mikor pedig megszünt beszélni, monda Simonnak: Evezz a mélyre, és vessétek ki hálóitokat fogásra. (Zsolt 91,13; Csel 28,3.5) 5És felelvén Simon, monda néki: Mester, jóllehet az egész éjszaka fáradtunk, még sem fogtunk semmit: mindazáltal a te parancsolatodra levetem a hálót. (Zsid 12,23) 6És ezt megtévén, halaknak nagy sokaságát keríték be; szakadoz vala pedig az ő hálójuk. (Mát 8,23-27; Márk 4,37-41) 7Intének azért társaiknak, a kik a másik hajóban valának, hogy jőjjenek és segítsenek nékik. És eljövén, megtölték mind a két hajót, annyira, hogy csaknem elsülyedének. (Mát 11,27.1Tim;2,4;Ján 1,18) 8Látván pedig ezt Simon Péter, Jézusnak lábai elé esék, mondván: Eredj el én tőlem, mert én bűnös ember vagyok, Uram! (Mát 13,16;1Pét 1,10.12) 9Mert félelem fogta körül őt és mindazokat, a kik ő vele valának, a halfogás miatt, a melyet fogtak; (Mát 24,1-42; Márk 13,1-37) 10Hasonlóképen Jakabot és Jánost is, a Zebedeus fiait, a kik Simonnak társai valának. És monda Simonnak Jézus: Ne félj; mostantól fogva embereket fogsz. (Ezék 47,9.10; Csel 2,38-41) 11És a hajókat a szárazra vonván, elhagyák mindenöket és követék őt.