8Pásztorok tanyáztak azon a vidéken a szabad ég alatt, és őrködtek éjszaka a nyájuk mellett.
9Az Úr angyala megjelent nekik, körülragyogta őket az Úr dicsősége, és nagy félelem vett erőt rajtuk.
10Az angyal azonban ezt mondta nekik: „Ne féljetek! Íme, nagy örömet hirdetek nektek, ami az egész nép öröme lesz.
11Ma Üdvözítő született néktek Dávid városában: az Úr Krisztus.
12Ez lesz számotokra a jel: találtok egy kisgyermeket, aki bepólyálva fekszik a jászolban.”
13Hirtelen mennyei seregek sokasága jelent meg az angyallal, és így dicsérték Istent:
14„Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség az embereknek, akiket szeret.”
15Mikor eltávoztak tőlük az angyalok a mennybe, a pásztorok így szóltak egymáshoz: „Menjünk el Betlehembe, és nézzük meg, hogyan is történt mindaz, amiről hírt adott nekünk az Úr!”
16Sietve elmentek, és megtalálták Máriát, Józsefet és a jászolban fekvő gyermeket.
17Amikor meglátták, elmondták, amit erről a gyermekről mondtak nekik.
18Mindenki, aki hallotta, elcsodálkozott azon, amit a pásztorok elbeszéltek.
19Mária őrizte szívében ezeket a dolgokat, és kereste értelmüket.
20A pásztorok pedig visszatértek, dicsőítve és magasztalva Istent mindazért, amit pontosan úgy hallottak és láttak, ahogy előre hírül vitték nekik.