22Jeruzsálembe tartva városról városra, faluról falura mindenütt tanított.
23Egyszer valaki ezt kérdezte tőle:
– Uram, kevesen vannak, akik üdvözülnek? Erre ő így felelt nekik:
–
24Igyekezzetek bemenni a szűk kapun, mert mondom nektek, sokan akarnak majd bemenni, de nem tudnak.
25Amikor felkel a ház ura, és bezárja az ajtót, megálltok majd kívül, és zörgetni kezdtek az ajtón, és így szóltok: „Uram, nyiss ajtót nekünk!” De ő így válaszol majd nektek: „Nem tudom, honnét valók vagytok.”
26Akkor kezditek majd mondani: „Veled ettünk, ittunk, s az utcáinkon tanítottál.”
27Erre majd ezt mondja nektek: „Mondom nektek, nem tudom, honnét valók vagytok. Távozzatok tőlem mindnyájan, ti gonosztevők!”
28Lesz majd sírás és fogcsikorgatás, amikor látjátok Ábrahámot, Izsákot, Jákobot és valamennyi prófétát Isten országában, magatokat pedig kirekesztve onnét.
29Jönnek majd keletről és nyugatról, északról és délről, és asztalhoz telepednek Isten országában.
30Íme, vannak utolsók, akik elsők lesznek, és vannak elsők, akik utolsók lesznek!