⁸Történt pedig, hogy amikor rendjének beosztása szerint papi szolgálatot végzett Isten előtt ⁹a papi szolgálat szokott módja szerint, sorsolással őt jelölték ki arra, hogy bemenjen az Úr szentélyébe, és bemutassa a tömjénáldozatot. ¹⁰A tömjénáldozat idején a nép egész sokasága odakint imádkozott. ¹¹Ekkor megjelent neki az Úrnak egy angyala, és megállt a tömjénáldozati oltár mellett jobb felől. ¹²Amikor Zakariás meglátta, megrettent, és félelem fogta el. ¹³De az angyal így szólt hozzá:
– Ne félj, Zakariás, mert könyörgésed meghallgatásra talált! Feleséged, Erzsébet fiút szül neked, és Jánosnak fogod őt nevezni. ¹⁴Örülni és ujjongani fogsz, és sokan örvendenek majd az ő születésének, ¹⁵mert nagy lesz ő az Úr előtt. Bort és részegítő italt nem iszik, és már anyja méhétől fogva Szentlélek tölti el. ¹⁶Izrael fiai közül sokakat megtérít az Úrhoz, az ő Istenükhöz. ¹⁷Őelőtte jár majd Illés lelkével és erejével, hogy az atyák szívét a gyermekekhez, az engedetleneket pedig az igazak lelkületére térítse, hogy felkészült népet állítson az Úr elé.
¹⁸Zakariás így szólt az angyalhoz:
– Miből tudom meg ezt? Hiszen én már öreg vagyok, és a feleségem is előrehaladott korú.
¹⁹Az angyal így válaszolt:
– Én Gábriel vagyok, aki Isten színe előtt áll. Ő küldött engem, hogy beszéljek veled, és meghozzam neked ezt az örömhírt. ²⁰De íme, mivel nem hittél szavaimnak, melyek a maguk idejében be fognak teljesedni, megnémulsz, és egészen addig nem tudsz majd megszólalni, amíg mindezek be nem következnek.
²¹A nép várta Zakariást, és csodálkozott, hogy ilyen sokáig időz a szentélyben. ²²Amikor kijött, nem tudott velük beszélni. Ebből megértették, hogy látomása volt a szentélyben. Ő pedig csak a kezével jelzett nekik, de néma maradt. ²³Amikor leteltek papi szolgálatának napjai, hazament. ²⁴E napok után felesége, Erzsébet fogant, de öt hónapig titkolta, mondván: ²⁵„Ezt tette velem az Úr azokban a napokban, amikor rám tekintett, hogy elvegye szégyenemet az emberek előtt.” ²⁶A hatodik hónapban elküldte Isten Gábriel angyalt Galilea egyik városába, Názáretbe ²⁷egy szűzhöz, aki egy Dávid házából származó férfinak, Józsefnek volt a jegyese. A szűznek Mária volt a neve. ²⁸Az angyal belépett, és így szólt hozzá:
– Üdvözlégy, kegyelembe fogadott! Az Úr veled van!
²⁹Ezekre a szavakra Mária megdöbbent, és azt fontolgatta, vajon mit jelenthet ez a köszöntés. ³⁰Az angyal így folytatta:
– Ne félj, Mária, mert kegyelmet találtál Istennél! ³¹Íme, fogansz, és fiút szülsz, akit majd Jézusnak nevezel. ³²Nagy lesz ő, és a Magasságos Fiának hívják majd. Az Úristen neki adja majd atyjának, Dávidnak a trónját, ³³és uralkodni fog Jákob házán örökké, és uralmának nem lesz vége.
³⁴Mária erre ezt mondta az angyalnak:
– Hogyan lehetséges ez, mikor én férfit nem ismerek?
³⁵Az angyal így válaszolt neki:
– Szentlélek száll rád, és a Magasságos ereje árnyékoz be téged, ezért a születendő szent lesz, és Isten Fiának hívják majd. ³⁶Íme, rokonod, Erzsébet is fiút fogant öregségére, és már a hatodik hónapban van. Ő, akit meddőnek tartottak. ³⁷Istennek ugyanis semmi sem lehetetlen.
³⁸Mária így szólt:
– Íme, az Úr szolgálója vagyok: történjék velem szavad szerint!
Ekkor eltávozott tőle az angyal.

KNB SZIT STL BD RUF KG