8Történt pedig egyszer, hogy amikor rendjének beosztása szerint papi szolgálatát végezte Isten előtt,
9a papi szolgálat szokott módja szerint, sorsolással őt jelölték ki arra, hogy bemenjen az Úr templomába, és bemutassa az illatáldozatot.
10Az egész nép pedig kint imádkozott az illatáldozat órájában.
11Ekkor megjelent neki az Úr angyala, és megállt az illatáldozati oltár mellett jobb felől.
12Amikor Zakariás meglátta, megrettent, és félelem szállta meg.
13De az angyal így szólt hozzá: Ne félj, Zakariás, meghallgatásra talált a te könyörgésed: feleséged, Erzsébet fiút szül neked, akit nevezz Jánosnak.
14Örömöd lesz ő és vigasságod, és sokan örülnek majd az ő születésének,
15mert nagy lesz ő az Úr előtt, bort és részegítő italt nem iszik, és már anyja méhétől fogva betelik Szentlélekkel,
16Izráel fiai közül sokakat visszatérít majd az Úrhoz, az ő Istenükhöz,
17és őelőtte jár Illés lelkével és erejével, hogy az atyák szívét a gyermekekhez térítse, és az engedetleneket az igazak lelkületére, hogy felkészült népet állítson az Úr elé.
18Zakariás így szólt az angyalhoz: Miből tudom meg ezt? Hiszen én már öreg vagyok, és a feleségem is igen idős.
19Az angyal pedig így válaszolt: Én Gábriel vagyok, aki az Isten színe előtt állok. Elküldött engem, hogy beszéljek veled, és meghozzam neked ezt az örömhírt.
20De íme, most megnémulsz, és nem tudsz megszólalni egészen addig, amíg ezek végbe nem mennek, mert nem hittél szavaimnak, amelyek be fognak teljesedni a maguk idejében.
21A nép várta Zakariást, és csodálkozott, hogy olyan sokáig marad a templomban.
22Amikor mégis kijött, nem tudott hozzájuk szólni, és megértették, hogy látomást látott a templomban. Ő pedig csak integetett nekik, de néma maradt.
23Amikor leteltek papi szolgálatának napjai, hazament.
24E napok után fogant felesége, Erzsébet, és öt hónapon át nem mutatkozott. Ezt mondta:
25Így tett velem az Úr azokban a napokban, amikor gondja volt arra, hogy elvegye gyalázatomat az emberek előtt.
Jézus születésének ígérete
26A hatodik hónapban pedig Isten elküldte Gábriel angyalt Galilea egyik városába, Názáretbe 27egy szűzhöz, aki a Dávid házából származó József jegyese volt. A szűznek pedig Mária volt a neve. 28És hozzálépve így szólt az angyal: Üdvöz légy, kegyelembe fogadott, az Úr veled van! 29Mária megdöbbent e szavakra, és fontolgatta, mit jelenthet ez a köszöntés. 30Az angyal ezt mondta neki: Ne félj, Mária, mert kegyelmet találtál Istennél! 31Íme, fogansz méhedben, és fiút szülsz, akit nevezz Jézusnak. 32Nagy lesz ő, és a Magasságos Fiának nevezik majd; az Úr Isten neki adja atyjának, Dávidnak a trónját, 33ő pedig uralkodik a Jákób házán örökké, és uralkodásának nem lesz vége.34Mária megkérdezte az angyalt: Hogyan lehetséges ez, mivel én férfit nem ismerek? 35Az angyal így válaszolt neki: A Szentlélek száll reád, és a Magasságos ereje árnyékoz be téged, ezért a születendőt is Szentnek nevezik majd, Isten Fiának. 36Íme, Erzsébet, a te rokonod is fiút fogant öregségére, és már a hatodik hónapjában van az, akit meddőnek mondanak, 37mert Istennek semmi sem lehetetlen. 38Mária ezt mondta: Íme, az Úr szolgálóleánya: történjék velem a te beszéded szerint! És eltávozott tőle az angyal.
Jegyzetek
1,28 Üdvöz légy: Az eredeti szövegben a szokásos görög üdvözlési forma áll, amelynek szó szerinti jelentése: Örülj!