1
1Mivel már sokan vállalkoztak arra, hogy elbeszéljék a körünkben beteljesedett eseményeket
2aszerint, ahogy ránk hagyományozták azok, akik kezdettől fogva szemtanúik voltak, és az ige szolgái lettek,
3számomra is helyénvalónak látszott, hogy – miután elejétől fogva mindent figyelmesen nyomon követtem – minden részletre kiterjedően és sorrendben megírjam neked, nagyra becsült Teofil,
4hogy azokra a dolgokra vonatkozóan, amelyekről tanítást kaptál, megismerd a teljes bizonyosságot.
5Heródesnek, Júdea királyának idejében élt egy pap, név szerint Zakariás, aki Abija papi rendjéhez tartozott; felesége pedig Áron leszármazottja volt, és Erzsébetnek hívták.
6Mindketten igazak voltak Isten előtt, és feddhetetlenül éltek az Úr minden parancsolata és rendelése szerint.
7Gyermekük azonban nem volt, mert Erzsébet meddő volt, és már mindketten előrehaladott korban voltak.
8Történt pedig, hogy amikor rendjének beosztása szerint papi szolgálatot végzett Isten előtt
9a papi szolgálat szokott módja szerint, sorsolással őt jelölték ki arra, hogy bemenjen az Úr szentélyébe, és bemutassa a tömjénáldozatot.
10A tömjénáldozat idején a nép egész sokasága odakint imádkozott.
11Ekkor megjelent neki az Úrnak egy angyala, és megállt a tömjénáldozati oltár mellett jobb felől.
12Amikor Zakariás meglátta, megrettent, és félelem fogta el.
13De az angyal így szólt hozzá:
– Ne félj, Zakariás, mert könyörgésed meghallgatásra talált! Feleséged, Erzsébet fiút szül neked, és Jánosnak fogod őt nevezni.
14Örülni és ujjongani fogsz, és sokan örvendenek majd az ő születésének,
15mert nagy lesz ő az Úr előtt. Bort és részegítő italt nem iszik, és már anyja méhétől fogva Szentlélek tölti el.
16Izrael fiai közül sokakat megtérít az Úrhoz, az ő Istenükhöz.
17Őelőtte jár majd Illés lelkével és erejével, hogy az atyák szívét a gyermekekhez, az engedetleneket pedig az igazak lelkületére térítse, hogy felkészült népet állítson az Úr elé.
18Zakariás így szólt az angyalhoz:
– Miből tudom meg ezt? Hiszen én már öreg vagyok, és a feleségem is előrehaladott korú.
19Az angyal így válaszolt:
– Én Gábriel vagyok, aki Isten színe előtt áll. Ő küldött engem, hogy beszéljek veled, és meghozzam neked ezt az örömhírt.
20De íme, mivel nem hittél szavaimnak, melyek a maguk idejében be fognak teljesedni, megnémulsz, és egészen addig nem tudsz majd megszólalni, amíg mindezek be nem következnek.
21A nép várta Zakariást, és csodálkozott, hogy ilyen sokáig időz a szentélyben.
22Amikor kijött, nem tudott velük beszélni. Ebből megértették, hogy látomása volt a szentélyben. Ő pedig csak a kezével jelzett nekik, de néma maradt.
23Amikor leteltek papi szolgálatának napjai, hazament.
24E napok után felesége, Erzsébet fogant, de öt hónapig titkolta, mondván:
25„Ezt tette velem az Úr azokban a napokban, amikor rám tekintett, hogy elvegye szégyenemet az emberek előtt.”
57Amikor pedig eljött Erzsébet szülésének ideje, fiút szült.
58Szomszédai és rokonai meghallották, milyen nagy irgalmat tanúsított iránta az Úr, és együtt örültek vele.
59A nyolcadik napon eljöttek körülmetélni a gyermeket, és apja után Zakariásnak akarták nevezni.
60Anyja azonban így szólt:
– Nem, hanem János lesz a neve.
61Mire ezt mondták neki:
– Senki sincs a rokonságodban, akit így hívnak.
62Intettek hát az apjának, hogy minek akarja nevezni.
63Ő táblát kért, és ráírta: „János a neve.” Erre mindenki elcsodálkozott.
64Abban a pillanatban megnyílt Zakariás szája, megoldódott a nyelve, beszélni kezdett, és áldotta Istent.
65Félelem szállta meg a környék lakóit, és Júdea egész hegyvidékén beszéltek minderről.
66Akik hallottak róla, szívükbe vésték, és így szóltak: „Vajon mi lesz ebből a gyermekből?” Az Úr keze pedig valóban vele volt.
67Apja, Zakariás, eltelt Szentlélekkel, és így prófétált:
68Áldott az Úr, Izrael Istene,
mert meglátogatta népét, és megszabadította.