¹⁴Az emberek látva a jelet, amelyet tett, ezt mondták:
– Ez valóban az a próféta, akinek el kellett jönnie a világba!
¹⁵Akkor Jézus észrevette, hogy érte akarnak jönni, és el akarják ragadni, hogy királlyá tegyék, visszavonult távolabb a hegyre, egyedül.
¹⁶Estefelé lementek tanítványai a tengerhez, ¹⁷bárkába szálltak és elindultak a tenger túlsó partjára, Kafarnaumba. Sötét volt már, és Jézus még mindig nem ment oda hozzájuk. ¹⁸A tenger pedig háborgott, mert erős szél fújt. ¹⁹Amikor mintegy huszonöt-harminc stadiumnyira jártak a parttól, látják ám, hogy Jézus a tengeren járva közeledik a bárkához. Megrémültek, ²⁰de Jézus így szólt hozzájuk:
– Én vagyok, ne féljetek!
²¹Ekkor fel akarták venni a bárkába, de a bárka egyszeriben odaért a partra, ahová tartottak.
²²Másnap a tenger túlsó partján maradt sokaság megállapította, hogy ott nem volt más bárka, csak egy, és hogy Jézus nem szállt be tanítványaival együtt abba a bárkába, hanem csupán a tanítványai mentek el. ²³De Tibériásból jöttek bárkák annak a helynek a közelébe, ahol a kenyeret ették, miután az Úr hálát adott. ²⁴Amikor tehát látta a sokaság, hogy sem Jézus, sem a tanítványai nincsenek ott, beszálltak a bárkákba, elmentek Kafarnaumba, és keresték Jézust. ²⁵Amikor megtalálták a tenger túlsó partján, megkérdezték tőle:
– Rabbi, mikor jöttél ide?
²⁶Jézus ezt válaszolta nekik:
– Bizony, bizony, mondom nektek, nem azért kerestek, mert jeleket láttatok, hanem azért, mert ettetek a kenyerekből, és jóllaktatok. ²⁷Ne veszendő táplálékért fáradozzatok, hanem azért a táplálékért, amelyik megmarad az örök életre, amelyet az Emberfia ad majd nektek, mert ő az, akit az Atya, Isten, pecséttel jelölt meg.

KNB SZIT STL BD RUF KG