19Erre Jézus ezt válaszolta:
– Bizony, bizony, mondom nektek, a Fiú önmagától semmit sem tehet, hacsak nem látja, hogy mit tesz az Atya; mert amit ő tesz, azt teszi a Fiú is, ugyanúgy, mint ő.
20Az Atya szereti a Fiút, és mindent megmutat neki, amit tesz. Sőt még nagyobb műveket is meg fog neki mutatni, hogy csodálkozzatok.
21Valóban, ahogy az Atya feltámasztja a halottakat, és életre kelti őket, úgy a Fiú is életre kelti azokat, akiket akar.
22Az Atya ugyanis nem ítélkezik senki fölött: minden ítéletet a Fiúnak adott át,
23hogy mindenki úgy tisztelje a Fiút, ahogy az Atyát tisztelik. Aki nem tiszteli a Fiút, az Atyát sem tiszteli, aki őt küldte.
24Bizony, bizony, mondom nektek, aki hallgatja szavamat, és hisz abban, aki küldött engem, annak örök élete van. Nem megy ítéletre, hanem már átment a halálból az életbe.
25Bizony, bizony, mondom nektek, hogy eljön az óra, sőt már itt van, amikor a halottak meghallják Isten Fiának hangját, és akik meghallják, élni fognak.
26Mert ahogy az Atya önmagában birtokolja az életet, úgy a Fiúnak is megadta, hogy élete legyen önmagában;
27és arra is hatalmat adott neki, hogy ítéletet tartson, mert ő az Emberfia.
28Ne csodálkozzatok ezen, mert eljön az óra, amikor mindazok, akik a sírban vannak, meghallják majd az ő hangját,
29és előjönnek. Akik jót tettek, az életre támadnak fel; akik pedig rosszat cselekedtek, az ítéletre támadnak fel.
30Én magamtól nem tehetek semmit. Ahogy hallom, úgy ítélek; és ítéletem igazságos, mert nem a magam akaratát keresem, hanem Annak az akaratát, aki küldött engem.