15Simon Péter és egy másik tanítvány követte Jézust. Ez a tanítvány ismerőse volt a főpapnak, és bement Jézussal együtt a főpap palotájába.
16Péter pedig kívül állt az ajtónál. Kiment tehát a másik tanítvány, a főpap ismerőse, és szólt az ajtónál álló szolgálónak, és bevitte Pétert.
17Az ajtónál álló szolgáló ekkor így szólt Péterhez:
– Nem ennek az embernek a tanítványa vagy te is?
– Nem vagyok az – mondta.
18Ott álltak a szolgák és a templomőrök, akik tüzet raktak, mert hideg volt, és melegedtek. Péter is ott állt köztük, és melegedett.
19A főpap pedig tanítványai és tanítása felől kérdezte Jézust.
20Jézus így válaszolt neki:
– Én nyilvánosan szóltam a világhoz. Mindig a zsinagógában és a Templomban tanítottam, ahol a zsidók mindannyian összejönnek, és titokban nem beszéltem semmit.
21Miért kérdezel engem? Kérdezd meg azokat, akik hallották, mit beszéltem nekik! Ők jól tudják, mit mondtam.
22Amikor ezt mondta, az ott álló szolgák közül az egyik arcul ütötte Jézust, és így szólt:
– Így felelsz a főpapnak?
23Jézus így válaszolt neki:
– Ha rosszat mondtam, bizonyítsd be, hogy rossz volt, ha pedig jót mondtam, miért ütsz engem?
24Annás ezután megkötözve elküldte Kaifáshoz, a főpaphoz.
25Simon Péter pedig ott állt, és melegedett. Ekkor így szóltak hozzá:
– Ugye te is az ő tanítványa vagy? Ő tagadta, és ezt mondta:
– Nem vagyok az.
26A főpap egyik szolgája, annak a rokona, akinek Péter levágta a fülét, így szólt:
– Ugye téged is láttalak vele együtt a kertben?
27Péter ismét tagadta, és akkor nyomban megszólalt a kakas.
28Jézust Kaifástól a helytartóságra vitték. Hajnal volt. Akik vitték, maguk nem mentek be a helytartóságra, hogy tisztátalanná ne váljanak, és megehessék a húsvéti vacsorát.
29Pilátus tehát kijött hozzájuk az épület elé, és megkérdezte:
– Mivel vádoljátok ezt az embert?
–
30Ha nem volna gonosztevő – válaszolták –,nem adtuk volna át neked.
–
31Fogjátok, és ítéljétek el törvényetek szerint! –mondta nekik Pilátus.
– Nekünk senkit sincs jogunk megölni! – válaszolták a zsidók.
32Így kellett beteljesednie Jézus szavának, amelyet akkor mondott, amikor jelezte, hogy milyen halállal fog meghalni.
33Pilátus azután ismét bement a helytartóságra, behívatta Jézust, és megkérdezte tőle:
– Te vagy a zsidók királya?
–
34Magadtól mondod ezt, vagy mások mondták neked rólam? – válaszolta Jézus.
–
35Hát zsidó vagyok én? – mondta Pilátus. – A te néped és a főpapok adtak át nekem téged. Mit tettél?
36Jézus így felelt:
– Az én királyi hatalmam nem e világból való. Ha királyi hatalmam ebből a világból való volna, az enyéim harcoltak volna, hogy ne szolgáltassanak ki a zsidóknak. De az én királyi hatalmam nem innét való.
–
37Akkor hát mégis király vagy? – kérdezte Pilátus.
Jézus így válaszolt:
– Te mondod, hogy király vagyok – válaszolta Jézus. – Én azért születtem, és azért jöttem a világba, hogy tanúságot tegyek az igazságról. Mindenki, aki az igazságból való, hallgat szavamra.
–
38Mi az igazság? – kérdezte Pilátus.
Miután ezt mondta, ismét kiment a zsidókhoz, és így szólt hozzájuk:
– Én nem találok benne semmiféle bűnt.
39Szokás nálatok, hogy valakit szabadon bocsássak a húsvét alkalmával. Akarjátok-e hát, hogy szabadon bocsássam nektek a zsidók királyát?
40Ekkor újra kiáltozni kezdtek:
– Ne őt, hanem Barabást!
Ez a Barabás pedig rabló volt.