18 ¹Miután ezeket mondta, Jézus kiment tanítványaival a Kidron-patakon túlra. Volt ott egy kert, oda ment be tanítványaival együtt.
²Júdás, aki elárulta őt, szintén ismerte ezt a helyet, mert Jézus gyakran ment oda tanítványaival. ³Júdás tehát, miután maga mellé vette a katonák csapatát, a főpapoktól és a farizeusoktól küldött templomi őröket, odament fáklyákkal, lámpásokkal és fegyverekkel.
⁴Akkor Jézus, mivel tudta, mi minden vár rá, előlépett, és így szólt hozzájuk:
– Kit kerestek?
– ⁵A Názáreti Jézust – válaszolták.
– Én vagyok – mondta nekik.
Ott állt velük Júdás is, aki elárulta őt. ⁶Amikor azt mondta nekik: „Én vagyok” –, visszatántorodtak, és a földre rogytak. ⁷Ekkor újra megkérdezte tőlük:
– Kit kerestek?
– A Názáreti Jézust – mondták.
⁸Jézus így szólt:
– Megmondtam nektek, hogy én vagyok. Ha tehát engem kerestek, hagyjátok ezeket elmenni!
⁹Így kellett beteljesednie annak az igének, amelyet mondott: „Azok közül, akiket nekem adtál, nem hagytam elveszni senkit.”
¹⁰Simon Péternél volt egy kard. Előhúzta, lecsapott a főpap szolgájára, és levágta a jobb fülét. A szolga neve Malkus volt.
¹¹Erre Jézus így szólt Péterhez:
– Tedd hüvelyébe a kardot! Talán ne igyam ki a kelyhet, amelyet az Atya adott nekem?
¹²A katonák csapata, az ezredes és a zsidók templomőrei ekkor elfogták Jézust, és megkötözték.
¹³Először Annáshoz vitték, aki apósa volt Kaifásnak, aki főpap volt abban az esztendőben. ¹⁴Kaifás volt az, aki azt tanácsolta a zsidóknak: „Jobb, ha egy ember hal meg a népért.”
¹⁵Simon Péter és egy másik tanítvány követte Jézust. Ez a tanítvány ismerőse volt a főpapnak, és bement Jézussal együtt a főpap palotájába. ¹⁶Péter pedig kívül állt az ajtónál. Kiment tehát a másik tanítvány, a főpap ismerőse, és szólt az ajtónál álló szolgálónak, és bevitte Pétert. ¹⁷Az ajtónál álló szolgáló ekkor így szólt Péterhez:
– Nem ennek az embernek a tanítványa vagy te is?
– Nem vagyok az – mondta.
¹⁸Ott álltak a szolgák és a templomőrök, akik tüzet raktak, mert hideg volt, és melegedtek. Péter is ott állt köztük, és melegedett.
¹⁹A főpap pedig tanítványai és tanítása felől kérdezte Jézust. ²⁰Jézus így válaszolt neki:
– Én nyilvánosan szóltam a világhoz. Mindig a zsinagógában és a Templomban tanítottam, ahol a zsidók mindannyian összejönnek, és titokban nem beszéltem semmit. ²¹Miért kérdezel engem? Kérdezd meg azokat, akik hallották, mit beszéltem nekik! Ők jól tudják, mit mondtam.
²²Amikor ezt mondta, az ott álló szolgák közül az egyik arcul ütötte Jézust, és így szólt:
– Így felelsz a főpapnak?
²³Jézus így válaszolt neki:
– Ha rosszat mondtam, bizonyítsd be, hogy rossz volt, ha pedig jót mondtam, miért ütsz engem?
²⁴Annás ezután megkötözve elküldte Kaifáshoz, a főpaphoz.
²⁵Simon Péter pedig ott állt, és melegedett. Ekkor így szóltak hozzá:
– Ugye te is az ő tanítványa vagy? Ő tagadta, és ezt mondta:
– Nem vagyok az.
²⁶A főpap egyik szolgája, annak a rokona, akinek Péter levágta a fülét, így szólt:
– Ugye téged is láttalak vele együtt a kertben?
²⁷Péter ismét tagadta, és akkor nyomban megszólalt a kakas.
²⁸Jézust Kaifástól a helytartóságra vitték. Hajnal volt. Akik vitték, maguk nem mentek be a helytartóságra, hogy tisztátalanná ne váljanak, és megehessék a húsvéti vacsorát. ²⁹Pilátus tehát kijött hozzájuk az épület elé, és megkérdezte:
– Mivel vádoljátok ezt az embert?
– ³⁰Ha nem volna gonosztevő – válaszolták –,nem adtuk volna át neked.
– ³¹Fogjátok, és ítéljétek el törvényetek szerint! –mondta nekik Pilátus.
– Nekünk senkit sincs jogunk megölni! – válaszolták a zsidók.
³²Így kellett beteljesednie Jézus szavának, amelyet akkor mondott, amikor jelezte, hogy milyen halállal fog meghalni.
³³Pilátus azután ismét bement a helytartóságra, behívatta Jézust, és megkérdezte tőle:
– Te vagy a zsidók királya?
– ³⁴Magadtól mondod ezt, vagy mások mondták neked rólam? – válaszolta Jézus.
– ³⁵Hát zsidó vagyok én? – mondta Pilátus. – A te néped és a főpapok adtak át nekem téged. Mit tettél?
³⁶Jézus így felelt:
– Az én királyi hatalmam nem e világból való. Ha királyi hatalmam ebből a világból való volna, az enyéim harcoltak volna, hogy ne szolgáltassanak ki a zsidóknak. De az én királyi hatalmam nem innét való.
– ³⁷Akkor hát mégis király vagy? – kérdezte Pilátus.
Jézus így válaszolt:
– Te mondod, hogy király vagyok – válaszolta Jézus. – Én azért születtem, és azért jöttem a világba, hogy tanúságot tegyek az igazságról. Mindenki, aki az igazságból való, hallgat szavamra.
– ³⁸Mi az igazság? – kérdezte Pilátus.
Miután ezt mondta, ismét kiment a zsidókhoz, és így szólt hozzájuk:
– Én nem találok benne semmiféle bűnt. ³⁹Szokás nálatok, hogy valakit szabadon bocsássak a húsvét alkalmával. Akarjátok-e hát, hogy szabadon bocsássam nektek a zsidók királyát?
⁴⁰Ekkor újra kiáltozni kezdtek:
– Ne őt, hanem Barabást!
Ez a Barabás pedig rabló volt.
19 ¹Akkor Pilátus elvitette és megkorbácsoltatta Jézust. ²A katonák tövisből koronát fontak, s a fejére tették. Bíborköpenyt adtak rá, ³odajárultak hozzá, ezt mondták: „Üdvözlégy, zsidók királya!”, és ütéseket mértek rá.
⁴Pilátus ismét kiment az épület elé, és így szólt hozzájuk:
– Íme, kihoztam őt nektek, hogy lássátok, semmiféle bűnt nem találok benne.
⁵Ekkor kijött Jézus, rajta a töviskorona és a bíborköpeny. Pilátus így szólt hozzájuk:
– Íme, az ember!
⁶Amint a főpapok és a templomőrök meglátták Jézust, így kiáltoztak:
– Feszítsd meg, feszítsd meg! Pilátus pedig ezt mondta nekik:
– Fogjátok ti magatok, és feszítsétek meg ti! Én ugyanis nem találom bűnösnek.
⁷A zsidók így válaszoltak neki:
– Nekünk Törvényünk van, és a Törvény szerint meg kell halnia, mert Isten Fiává tette magát.
⁸Amikor Pilátus ezt meghallotta, nagyon megrémült.
⁹Ismét bement a helytartóságra, és megkérdezte Jézust:
– Honnan való vagy te?
De Jézus nem válaszolt neki. ¹⁰Pilátus így szólt hozzá:
– Nekem nem válaszolsz? Nem tudod, hogy hatalmam van arra, hogy szabadon bocsássalak, de hatalmam van arra is, hogy megfeszíttesselek?
¹¹Jézus így válaszolt:
– Semmi hatalmad nem volna rajtam, ha felülről nem kaptad volna. Ezért annak, aki engem átadott neked, nagyobb a bűne.
¹²Ettől fogva Pilátus igyekezett őt szabadon bocsátani.
De a zsidók így kiáltoztak:
– Ha ezt szabadon bocsátod, nem vagy a császár barátja. Hiszen aki királlyá teszi magát, ellene szegül a császárnak.
¹³Amikor Pilátus meghallotta ezeket a szavakat, kihozatta Jézust, és a bírói székbe ült azon a helyen, amelyet kövezett udvarnak, héberül pedig gabbatának neveztek. ¹⁴A húsvéti előkészület napja volt, dél felé járt az idő. Pilátus így szólt a zsidókhoz:
– Íme, a királyotok!
– ¹⁵El vele, el vele, feszítsd meg őt! – kiáltották.
– A királyotokat feszítsem meg? – kérdezte Pilátus.
– Nincs más királyunk, csak a Császár! – válaszolták a főpapok.
¹⁶Ekkor kiszolgáltatta őt nekik, hogy megfeszítsék. Azok tehát átvették Jézust.
¹⁷Ő pedig maga vitte a keresztet, és kiért az úgynevezett „Koponya” helyhez, amelyet héberül Golgotának neveznek. ¹⁸Ott megfeszítették, és vele másik kettőt jobbról-balról; középen volt Jézus. ¹⁹Pilátus feliratot is készíttetett, és ráerősíttette a keresztre. Ez volt ráírva: „A Názáreti Jézus, a zsidók királya.” ²⁰A zsidók közül sokan olvasták ezt a feliratot, ami héberül, latinul és görögül volt írva, ugyanis közel volt a városhoz az a hely, ahol Jézust megfeszítették. ²¹A zsidók főpapjai akkor szóltak Pilátusnak:
– Ne hagyd, hogy ez álljon a feliraton: „A zsidók királya!” – hanem ahogy ő mondta: „A zsidók királya vagyok.”
– ²²Amit írtam, megírtam – válaszolta Pilátus.
²³A katonák pedig, miután keresztre feszítették Jézust, fogták felsőruháit, elosztották négy részre, mindegyik katonának egy-egy részt. Fogták az ingét is, de mivel az ing varratlan volt, felülről végig egybeszőve, ²⁴ezt mondták egymásnak:
– Ne hasítsuk el, hanem vessünk rá sorsot, hogy kié legyen!
Így teljesedett be az Írás: Elosztották ruháimat maguk között, és ingemre sorsot vetettek. Ezt tették a katonák.
²⁵Jézus keresztjénél ott állt anyja, és anyjának nővére, Mária, Kleofás felesége, valamint a magdalai Mária. ²⁶Amikor Jézus meglátta, hogy ott áll anyja és a tanítvány, akit szeretett, így szólt anyjához:
– Asszony, íme, a te fiad!
²⁷Azután így szólt a tanítványhoz:
– Íme, a te anyád!
És ettől az órától fogva magához fogadta őt az a tanítvány.
²⁸Ezután Jézus, mivel tudta, hogy már minden elvégeztetett, hogy beteljesedjék az Írás, így szólt:
– Szomjazom!
²⁹Volt ott egy silány borral teli edény. Izsópra tűztek egy borral átitatott szivacsot, és a szájához tartották. ³⁰Miután Jézus elfogadta, ezt mondta:
– Elvégeztetett!
És fejét lehajtva, kiadta lelkét.
³¹Mivel az előkészület napja volt, a zsidók nem akarták, hogy a testek szombaton a kereszten maradjanak – annál is inkább, mert az a szombat nagy nap volt –, arra kérték hát Pilátust, hogy törjék el a lábszárcsontjukat, és vegyék le őket. ³²Ezért odamentek a katonák, és eltörték az egyik, majd a másik vele együtt megfeszített ember lábszárcsontját. ³³Amikor pedig Jézushoz értek, mivel látták, hogy már halott, az ő lábszárcsontját nem törték el, ³⁴hanem az egyik katona lándzsáját az oldalába döfte, ahonnét azonnal vér és víz jött ki. ³⁵Aki pedig ezt látta, tanúságot tesz róla, és tanúságtétele igaz, és ő tudja, hogy igazat mond, hogy ti is higgyetek.
³⁶Ezek pedig azért történtek, hogy beteljesedjék az Írás: Csontját ne törjék meg. ³⁷Az Írásnak egy másik helye pedig így szól: Majd azt fogják nézni, akit átszúrtak.
³⁸Ezután Arimateai József, aki Jézus tanítványa volt – de csak titokban, mert félt a zsidóktól –, megkérte Pilátust, hogy levehesse Jézus testét. Pilátus megengedte neki. Elment tehát, és levette Jézus testét. ³⁹Eljött Nikodémus is, aki először éjszaka ment hozzá, és mirhából és aloéból készült kenetet hozott, mintegy százfontnyit. ⁴⁰Fogták tehát Jézus testét, és leplekbe takarták az illatszerekkel együtt, ahogy a zsidóknál szokás temetni. ⁴¹Azon a helyen, ahol Jézust keresztre feszítették, volt egy kert, és a kertben egy új sír, amelybe még senkit sem helyeztek. ⁴²Mivel közel volt a sír, a zsidók ünnepi előkészülete miatt ott helyezték el Jézust.

KNB SZIT STL BD RUF KG