Jézus szenvedése

Jézust elfogják.

18 ¹Miután Jézus ezeket mondta, kiment tanítványaival a Kedron patakon túlra. Volt ott egy kert. ²Bement oda tanítványaival együtt. Júdás, aki elárulta, ismerte azt a helyet, mert Jézus gyakran járt oda tanítványaival. ³Akkor Júdás kapott egy csapat katonát, a főpapoktól és a farizeusoktól pedig szolgákat. Kiment velük lámpákkal, fáklyákkal és fegyverekkel fölszerelve. ⁴Jézus tudta mindazt, ami rá várt, eléjük ment hát és megszólította őket: „Kit kerestek?” ⁵„A názáreti Jézust” – felelték. Jézus megmondta nekik: „Én vagyok.” Júdás, aki elárulta, ott állt köztük. ⁶Amint tehát azt mondta: én vagyok, meghátráltak és a földre estek. ⁷Ő újra megkérdezte: „Kit kerestek?” „A názáreti Jézust”, ismételték azok. ⁸„Mondtam már nektek, hogy én vagyok, felelte Jézus. Ha tehát engem kerestek, engedjétek el ezeket.” ⁹Így teljesedett be, amit mondott: „Senkit sem vesztettem el azok közül, akiket nekem adtál.” ¹⁰Simon Péternél azonban volt kard, kirántotta, rásújtott a főpap szolgájára és levágta annak jobb fülét. A szolgának Malkus volt a neve. ¹¹Jézus rászólt Péterre: „Tedd hüvelyébe kardodat! Ne ürítsem ki a kelyhet, melyet az Atya adott nekem?”

Jézus Annás és Kajafás előtt.

¹²A tiszt csapata élén és vele a zsidó őrség elfogta Jézust és megkötözte. ¹³Először Annáshoz vitték, Kajafás apósához. Kajafás volt a főpap abban az évben. ¹⁴Ő adta a zsidóknak a tanácsot: „Jobb, hogy egy ember haljon meg a népért.” ¹⁵Simon Péter és egy másik tanítvány követte Jézust. Mivel az a tanítvány ismerőse volt a főpapnak, bejutott Jézussal a főpap udvarába. ¹⁶Péter azonban kint maradt az ajtónál. A másik tanítvány, a főpap ismerőse, kiment, szólt az ajtónállónak és bevitte Pétert. ¹⁷Az ajtónálló szolgáló közben megjegyezte: „Nem vagy te is ennek az embernek a tanítványai közül?” ¹⁸„Nem vagyok” – felelte. A szolgák és a poroszlók a parázsló tűz körül álltak és melegedtek, mert hideg volt. Péter is közéjük állt és melegedett. ¹⁹A főpap tanítványai és tanításai felől faggatta Jézust. ²⁰Jézus így felelt: „Én nyíltan beszéltem az emberek előtt. Mindig a zsinagógákban és a templomban tanítottam, ahova minden zsidónak bejárása van. Titokban semmit sem mondtam. Mit kérdezel engem? ²¹Kérdezd azokat, akik hallották, mit beszéltem. Azok tudják, mit mondtam.” ²²E szavakra az egyik ott álló poroszló arcul ütötte Jézust. „Így felelsz a főpapnak?” – förmedt rá. ²³Jézus csak ennyit mondott: „Ha rosszul szóltam, bizonyítsd be a rosszat, de ha jól, miért ütsz engem?” ²⁴Annás akkor megkötözve elküldte őt Kajafás főpaphoz. ²⁵Simon Péter még mindig ott állt és melegedett. Újra megkérdezték tőle: „Nem vagy te is ennek a tanítványai közül?” ²⁶„Nem vagyok” – tagadta. Erre a főpap egyik szolgája, rokona annak, akinek Péter levágta a fülét, megjegyezte: „Hiszen ott láttalak vele a kertben.” ²⁷De Péter ismét tagadta. Erre nyomban megszólalt a kakas.

Jézust kiszolgáltatják Pilátusnak.

²⁸Kajafástól a helytartóságra vezették Jézust. Kora reggel volt. Azok nem mentek be a helytartóságra, hogy tisztátalanokká ne legyenek, és így elkölthessék a húsvéti bárányt. ²⁹Ezért Pilátus jött ki hozzájuk és megkérdezte: „Milyen vádat emeltek ez ember ellen?” ³⁰Azok így feleltek: „Ha nem volna gonosztevő, nem szolgáltatnánk ki neked.” ³¹Pilátus szabadkozott: „Tartsátok meg és ítélkezzetek róla törvényeitek szerint.” A zsidók azonban nem tágítottak: „Nekünk senkit sem szabad megölnünk.” ³²Így teljesedett be, amit Jézus mondott, mikor megjövendölte, milyen halállal hal meg.

Jézus első kihallgatása.

³³Pilátus akkor visszament a helytartóságra, hívatta Jézust és megkérdezte tőle: ³⁴„Te vagy a zsidók királya?” Jézus így felelt: „Magadtól mondod ezt, vagy mások mondták neked rólam?” ³⁵„Hát zsidó vagyok én? – tört ki Pilátus. „Saját nemzeted és a főpapok szolgáltattak ki nekem. Mit tettél?” ³⁶Jézus így felelt: „Az én országom nem e világból való. Ha e világból volna országom, harcra kelnének szolgáim, hogy a zsidók kezére ne kerüljek. Az én országom azonban nem innen való.” ³⁷Pilátus közbeszólt: „Tehát király vagy te?” Jézus ráhagyta: „Igen, király vagyok. Én arra születtem és azért jöttem e világra, hogy tanúságot tegyek az igazságról. Mindaz, aki igazságból való, hallgat szavamra.” ³⁸Pilátus vállat vont: „Mi az igazság?” E szavak után ismét kiment a zsidókhoz és kijelentette: „Én semmi vétket sem találok benne. ³⁹Az a szokás nálatok, hogy húsvétkor valakit szabadon bocsássak. Akarjátok-e, hogy elbocsássam a zsidók királyát?” ⁴⁰De azok újra kiáltozni kezdtek: „Ne ezt, hanem Barabást!” Barabás rabló volt.

Jézus megostorozása.

19 ¹Erre Pilátus lefogatta és megostoroztatta Jézust. ²A katonák tövisekből koronát fontak, fejére tették és bíborszínű köpenyt adtak rá. ³Aztán eléje járultak és így gúnyolódtak: „Üdvöz légy, zsidók királya”, és arcul ütötték. ⁴Pilátus ismét kiment és így szólt hozzájuk: „Nézzétek, elétek vezetem. Értsétek meg végre, hogy semmi vétket sem találok benne.” ⁵Jézus akkor töviskoronával és bíborköpenyben kijött eléjük, Pilátus rámutatott: „Íme az ember!” ⁶Láttára a főpapok és a szolgák nagy kiáltozásba törtek ki: „Keresztre vele, keresztre vele!” Pilátus ismét szabadkozott: „Vigyétek el és ti feszítsétek keresztre. Én semmi vétket sem találok benne.” ⁷De a zsidók nem tágítottak: „Nekünk törvényünk van, és a törvény szerint meg kell halnia, mert Isten fiává tette magát.” ⁸E szavak hallatára Pilátus még jobban megijedt.

Jézus második kihallgatása.

⁹Visszament a helytartóságra és újra megkérdezte Jézust: „Honnan való vagy te?” De Jézus nem felelt. ¹⁰Pilátus erre kérdőre vonta: „Nekem nem felelsz? Nem tudod, hogy hatalmam van arra, hogy szabadon bocsássalak, de hatalmam van arra is, hogy keresztre feszítselek?” ¹¹Jézus csak ennyit mondott: „Semmi hatalmad sem volna fölöttem, ha onnan felülről nem kaptad volna. Annak, aki engem kiszolgáltatott neked, nagyobb a bűne.” ¹²Ettől fogva Pilátus azon volt, hogy elbocsássa őt. A zsidók azonban fenyegetőzve kiáltották: „Ha elbocsátod, nem vagy a császár barátja. Mindaz, aki királlyá teszi magát, ellenszegül a császárnak.”

Az ítélet.

¹³E szavak hallatára Pilátus kivezettette Jézust. Bírói székébe ült a köves udvaron, melyet héberül Gabbatának neveznek. ¹⁴Húsvét készületi napja volt, a hatodik óra táján. Így szólt a zsidókhoz: „Nézzétek itt a királyotok.” ¹⁵Azok újra kiáltoztak: „ El vele, el vele! Keresztre vele!” Pilátus megkérdezte: „Királyotokat feszítsem keresztre?” De a főpapok tiltakoztak: „Nincs királyunk, csak császárunk.” ¹⁶Erre aztán kiszolgáltatta őt, hogy keresztre feszítsék. Azok átvették Jézust és elvezették.

Jézust keresztre feszítik.

¹⁷Ő keresztjét hordozva kiment az úgynevezett Koponyahelyre, melynek héber neve Golgota. ¹⁸Ott keresztre feszítették és két másikat is vele jobb és bal felől, középen pedig Jézust. ¹⁹Pilátus táblát is készíttetett és a keresztfára erősíttette. ²⁰Ez volt ráírva: „A názáreti Jézus, a zsidók királya.” Sok zsidó olvasta ezt a táblát, mert az a hely, ahol Jézust keresztre feszítették, közel volt a városhoz. Héberül, latinul és görögül volt írva. ²¹Ezért a zsidó főpapok kérték Pilátust: „Ne így írd: a zsidók királya, hanem, hogy azt mondta magáról: a zsidók királya vagyok.” ²²Pilátus elutasította őket: „Amit írtam, megírtam.”

Elosztják Jézus ruháit.

²³Jézus keresztre feszítése után a katonák fogták ruháit és köntösét. Ruháit négy részre osztották, minden katonának egy részt. Köntöse varratlan volt, végig egy darabból szőve. ²⁴Megbeszélték egymás közt: „Ne hasítsuk szét, vessünk rá sorsot, kié legyen.” Így teljesedett be az Írás:
„Elosztották ruháimat maguk között,
és sorsot vetettek köntösöm fölött.”
A katonák így is tettek.

Jézus végső rendelkezése.

²⁵Jézus keresztje mellett ott állt anyja, anyjának nővére Mária, aki Kleofás felesége volt, és Mária Magdolna. ²⁶Mikor Jézus látta, hogy ott áll anyja és szeretett tanítványa, így szólt anyjához: „Asszony, nézd, ő a te fiad!” ²⁷Aztán a tanítványhoz fordult: „Nézd, ő a te anyád!” Attól az órától fogva házába fogadta őt a tanítvány.

Jézus halála.

²⁸Jézus tudta, hogy már minden beteljesedett. Ezért, hogy az Írás egészen beteljesedjék, szólt: „Szomjazom!” ²⁹Volt ott egy ecettel telt edény. Izsópra tűztek egy ecettel átitatott szivacsot és szájához emelték. ³⁰Amint Jézus az ecetet megízlelte, így szólt: „Beteljesedett!” Aztán lehajtotta fejét és kilehelte a lelkét.

Jézus oldalát megnyitják.

³¹Készület napja volt. A zsidók tehát kérték Pilátust, hogy töresse meg a keresztre feszítettek lábszárát, és vétesse le őket a keresztről, hogy ne maradjanak szombaton a kereszten. Az a szombat ugyanis nagy ünnep volt. ³²Odamentek a katonák és eltörték a lábszárát az egyiknek is, a másiknak is, akit vele együtt megfeszítettek. ³³Mikor azonban Jézushoz értek, látták, hogy már meghalt. Ezért nem törték meg lábszárát, ³⁴hanem egyik katona lándzsával megnyitotta oldalát, melyből nyomban vér és víz folyt ki. ³⁵Aki ezt látta, tanúskodik róla és tanúsága igaz. Ő tudja, hogy igazat mond, hogy ti is higgyetek. ³⁶Mindez ugyanis azért történt, hogy beteljesedjék az Írás: „Csontját ne törjék.” ³⁷És más helyen: „Föltekintenek arra, akit keresztül szúrtak.”

Jézust sírba helyezik.

³⁸Arimateai József, aki a zsidóktól való félelmében csak titokban volt Jézus tanítványa, kérte Pilátust, hogy levehesse Jézus testét. Pilátus megengedte. ³⁹Mire az elment és levette a testet. Odajött Nikodémus is, aki annak idején éjszaka ment (Jézushoz), és hozott mintegy száz font mirha- és áloékeveréket. ⁴⁰Fogták Jézus testét és a fűszerekkel együtt gyolcsba göngyölték. Így szokás temetni a zsidóknál. ⁴¹Azon a helyen, ahol keresztre feszítették, volt egy kert, a kertben pedig új sírbolt, amelybe még senkit sem temettek. ⁴²Mivel a sír közel volt, a zsidók készületi napja miatt oda helyezték Jézust.

KNB SZIT STL BD RUF KG