¹⁶én pedig majd az Atyához fordulok, és ő egy másik Pártfogót ad nektek, hogy veletek legyen mindörökké: ¹⁷az igazság Lelkét, akit a világ nem kaphat meg, mert nem ismeri el, és ezért nem is ismeri. Ti azonban ismeritek őt, mert nálatok lakozik, és bennetek marad. ¹⁸Nem hagylak titeket árván, eljövök hozzátok. ¹⁹Még egy kis idő, és a világ többé nem lát engem, de ti láttok engem, mert én élek, és ti is élni fogtok. ²⁰Azon a napon ti is felismeritek, hogy én Atyámban vagyok, ti bennem, én pedig bennetek. ²¹Aki elfogadja parancsolataimat, és megtartja azokat, az szeret engem; aki pedig szeret engem, azt Atyám is szeretni fogja. Én is szeretni fogom, és kinyilatkoztatom neki magamat.
²²Így szólt hozzá Júdás, de nem a Karióti:
– Uram, miért van az, hogy nekünk akarod kinyilatkoztatni magadat, és nem a világnak?
²³Jézus így válaszolt:
– Ha valaki szeret engem, az megtartja, amit mondok. Atyám is szeretni fogja, s eljövünk hozzá, és szállást készítünk magunknak nála. ²⁴Aki nem szeret engem, nem tartja meg, amit mondok. A szó, amelyet hallgattok, nem az enyém, hanem az Atyáé, aki küldött engem.
²⁵Elmondtam ezeket nektek, amíg veletek voltam. ²⁶De a Pártfogó, a Szentlélek, akit az Atya majd a nevemben küld, ő tanít meg majd titeket mindenre, és eszetekbe juttat mindent, amit mondtam nektek.
²⁷Békességet hagyok rátok: az én békémet adom nektek. De nem úgy adom nektek, ahogy a világ adja. Ne nyugtalankodjék a szívetek, ne is rettegjen!
²⁸Hallottátok, mit mondtam nektek: „Elmegyek, és visszajövök hozzátok”? Ha szeretnétek engem, örülnétek, hogy elmegyek az Atyához, mert az Atya nagyobb nálam. ²⁹Már most mondom ezt nektek, mielőtt megtörténik, hogy ha majd megtörténik, higgyetek. ³⁰Már nem sokat beszélek veletek, mert eljön e világ Fejedelme. Fölöttem nincs hatalma. ³¹Sőt hogy a világ felismerje, hogy szeretem az Atyát, és úgy cselekszem, ahogy az Atya parancsolta: keljetek fel! Menjünk innét!
15 ¹Én vagyok az igazi szőlőtő, és Atyám a szőlősgazda. ²Minden rajtam levő szőlővesszőt, amelyik nem terem gyümölcsöt, eltávolít; és minden szőlővesszőt, amelyik gyümölcsöt terem, megtisztít, hogy még bőségesebb gyümölcsöt teremjen.
³Ti már tiszták vagytok a szó által, amelyet mondtam nektek. ⁴Maradjatok bennem, és én tibennetek! Ahogy a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, ha nem marad a szőlőtőn, úgy ti sem, ha nem maradtok énbennem. ⁵Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők. Aki bennem marad, és én őbenne, az bőséges gyümölcsöt terem, mert nélkülem semmit sem tudtok tenni. ⁶Ha valaki nem marad bennem, azt kivetik, mint a szőlővesszőt, és elszárad; aztán összegyűjtik valamennyit, tűzre vetik és elégetik. ⁷Ha megmaradtok bennem, és szavaim megmaradnak bennetek, akkor bármit akartok, kérjétek, és megkapjátok. ⁸Az lesz Atyám dicsősége, hogy bőséges gyümölcsöt teremtek, és hogy a tanítványaim lesztek.
⁹Azzal a szeretettel szerettelek titeket, amellyel engem szeretett az Atya. Maradjatok meg az én szeretetemben! ¹⁰Ha parancsolataimat megtartjátok, megmaradtok szeretetemben, ahogyan én megtartottam Atyám parancsolatait, és megmaradok szeretetében. ¹¹Ezeket azért mondom nektek, hogy az én örömöm legyen bennetek, és örömötök teljessé legyen. ¹²Ez az én parancsolatom: szeressétek egymást azzal a szeretettel, amellyel én szerettelek benneteket. ¹³Nincs senkiben nagyobb szeretet annál, mint aki életét adja azokért, akiket szeret. ¹⁴Ti a barátaim vagytok, ha azt teszitek, amit én parancsolok nektek. ¹⁵Többé nem mondalak titeket szolgáknak, mert a szolga nem tudja, mit tesz az ura. Barátaimnak mondtalak benneteket, mert mindazt, amit hallottam Atyámtól, tudtul adtam nektek. ¹⁶Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak ki benneteket; és arra rendeltelek titeket, hogy elmenjetek és gyümölcsöt teremjetek, és gyümölcsötök megmaradjon azért, hogy bármit kértek is az Atyától az én nevemben, megadja nektek. ¹⁷Ezt parancsolom nektek: szeressétek egymást!
¹⁸Ha gyűlöl titeket a világ, tudjátok meg, hogy engem előbb gyűlölt, mint titeket. ¹⁹Ha e világból valók volnátok, a világ szeretné a magáét, de mivel nem e világból valók vagytok, hanem én választottalak ki titeket a világból, ezért gyűlöl titeket a világ. ²⁰Emlékezzetek arra a szóra, amelyet mondtam nektek:
„Nem nagyobb a szolga az uránál.” Ha engem üldöztek, titeket is üldözni fognak; ha az én szavamat megtartották, a tiéteket is meg fogják tartani. ²¹Sőt mindezt az én nevem miatt teszik veletek, mert nem ismerik Azt, aki küldött engem. ²²Ha nem jöttem volna, és nem beszéltem volna hozzájuk, nem lenne bűnük; így azonban nincs mentségük bűneikre. ²³Aki engem gyűlöl, gyűlöli Atyámat is. ²⁴Ha nem vittem volna véghez közöttük olyan tetteket, amilyeneket senki más, nem volna bűnük. Most viszont látták, és mégis gyűlölettel vannak irántam és Atyám iránt is. ²⁵De azért van ez, hogy beteljesedjék a szó, amely meg van írva az ő Törvényükben: Ok nélkül gyűlöltek engem.
²⁶Amikor eljön a Pártfogó, akit én küldök majd nektek az Atyától, az igazság Lelke, aki az Atyától származik, Ő tesz majd tanúságot rólam. ²⁷Sőt ti is tanúságot tesztek, mert kezdettől fogva velem vagytok.
16 ¹Ezeket azért mondom nektek, hogy meg ne botránkozzatok. ²A zsinagógákból kizárnak majd titeket. Igen, eljön az óra, amikor mindaz, aki megöl titeket, azt hiszi, hogy Istennek tetsző szolgálatot tesz. ³Mindezt azért teszik, mert nem ismerték meg sem az Atyát, sem engem. ⁴Én pedig azért mondtam ezt nektek, hogy amikor eljön az órája, emlékezzetek rá, hogy megmondtam nektek.
Azért nem mondtam ezt nektek kezdettől fogva, mert veletek voltam. ⁵Most visszatérek Ahhoz, aki küldött engem, mégsem kérdezi tőlem közületek senki: „Hová térsz vissza?” ⁶Mivel ezeket mondtam nektek, szomorúság töltötte el szíveteket. ⁷Én azonban az igazságot mondom nektek: jobb nektek, ha én elmegyek; mert ha nem megyek el, nem jön el hozzátok a Pártfogó, ha pedig elmegyek, elküldöm őt hozzátok. ⁸És amikor eljön, megcáfolja a világot a bűn, az igazság és az ítélet tekintetében. ⁹A bűn az, hogy nem hisznek bennem; ¹⁰az igazság, hogy én az Atyához megyek, és többé nem láttok engem; ¹¹az ítélet pedig, hogy e világ Fejedelme elítéltetett.
¹²Még sok mindent kell nektek mondanom, de most nem tudjátok elviselni. ¹³Amikor azonban eljön ő, az igazság Lelke, elvezet titeket a teljes igazságra. Ő ugyanis nem magától szól, hanem arról fog szólni, amiket majd hall, és eljövendő dolgokat közöl majd veletek. ¹⁴Ő engem fog megdicsőíteni, mert az enyémből merít, és azt közli veletek. ¹⁵Mindaz, ami az Atyáé, az az enyém. Ezért mondtam, hogy az enyémből merít, és azt közli majd veletek.
¹⁶Egy kis idő még, és nem láttok engem, aztán ismét egy kis idő, és megláttok majd engem. ¹⁷Akkor tanítványai közül néhányan ezt mondták egymásnak:
– Mit is mond nekünk? „Egy kis idő, és nem láttok engem, aztán ismét egy kis idő, és megláttok majd engem?” És ez mit jelent: „Visszatérek az Atyához?”
¹⁸Így szóltak tehát egymáshoz:
– Mi ez a „kis idő”? Nem tudjuk, miről beszél.
¹⁹Jézus észrevette, hogy meg akarják kérdezni, és ezt mondta nekik:
– Arról kérdezősködtök egymás között, hogy ezt mondtam: „Egy kis idő, és nem láttok engem, aztán ismét egy kis idő, és megláttok majd engem?” ²⁰Bizony, bizony, mondom nektek, ti sírni és jajgatni fogtok, a világ pedig örvendezik; ti szomorkodtok, de szomorúságotok örömre fordul. ²¹Amikor az asszony szül, fájdalma van, mert eljött az ő órája, de amikor megszülte gyermekét, nem emlékszik többé a gyötrelemre az öröm miatt, hogy ember született a világra. ²²Így most titeket is szomorúság fog el, de ismét meglátlak majd titeket, és örülni fog a szívetek, és örömötöket senki sem veheti el tőletek.
²³Azon a napon nem kérdeztek tőlem többé semmit. Bizony, bizony, mondom nektek, bármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek. ²⁴Eddig nem kértetek semmit az én nevemben. Kérjetek és megkapjátok! Így örömötök teljes lesz.
²⁵Ezeket hasonlatokban mondtam nektek, de eljön az óra, amikor többé már nem hasonlatokban szólok hozzátok, hanem nyíltan hirdetem nektek az Atyát. ²⁶Azon a napon majd az én nevemben kértek. Ennek ellenére nem mondom nektek, hogy én majd közbenjárok az Atyánál értetek, ²⁷ugyanis maga az Atya szeret benneteket, mivel ti szerettek engem, és hiszitek, hogy Istentől jöttem. ²⁸Én az Atyától jöttem, és eljöttem a világba. Most elhagyom a világot, és ismét az Atyához megyek.
²⁹Ekkor így szólnak hozzá tanítványai:
– Íme, most nyíltan beszélsz, és nem hasonlatokban. ³⁰Most már tudjuk, hogy te mindent tudsz, és nincs szükséged arra, hogy bárki is kérdőre vonjon. Ezért hisszük, hogy Istentől jöttél.
³¹Jézus így válaszolt:
– Most hiszitek? ³²Íme, eljön az óra, sőt már el is jött, amikor elszéledtek, mindenki a maga útján, és engem egyedül hagytok. Mégsem vagyok egyedül, mert az Atya velem van. ³³Ezeket azért mondtam nektek, hogy bennem találjatok békét. A világban szorongattatásban lesz részetek, de bízzatok: én legyőztem a világot!
17 ¹Miután Jézus ezeket mondta, tekintetét az égre emelve így szólt:
– Atyám, eljött az óra! Dicsőítsd meg Fiadat, hogy a Fiú megdicsőítsen téged, ²és mivel hatalmat adtál neki minden halandó fölött, örök életet adjon mindazoknak, akiket neki adtál. ³Az az örök élet, hogy ismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és akit küldtél, Jézus Krisztust. ⁴Én megdicsőítettelek téged a földön azzal, hogy véghezvittem azt a művet, amelyet rám bíztál, hogy elvégezzem. ⁵Most te dicsőíts meg, Atyám, önmagadnál azzal a dicsőséggel, amely már akkor az enyém volt tenálad, mielőtt még a világ lett.
⁶Kinyilatkoztattam nevedet az embereknek, akiket a világból nekem adtál. A tieid voltak, és nekem adtad őket, és ők megtartották a te igédet. ⁷Most már tudják, hogy mindaz, amit nekem adtál, tőled van. ⁸A szavakat ugyanis, amelyeket nekem adtál, átadtam nekik, ők pedig befogadták, és valóban felismerték, hogy tőled jöttem, és elhitték, hogy te küldtél engem.
⁹Értük járok közben. Nem a világért járok közben, hanem azokért, akiket nekem adtál, mert a tieid, ¹⁰és ami az enyém, az mind a tiéd, és ami a tiéd, az az enyém, és én megdicsőültem őbennük. ¹¹Többé már nem vagyok a világban, de ők a világban vannak, én pedig hozzád megyek. Szent Atyám, őrizd meg őket a Nevedben, amelyet nekem adtál, hogy egyek legyenek annak erejében, ahogy mi egyek vagyunk! ¹²Amikor velük voltam, megőriztem őket a Nevedben, amelyet nekem adtál, és megvédtem őket, és senki sem kárhozott el közülük – hogy beteljesedjék az Írás –, csak a kárhozat fia. ¹³Most hozzád megyek, és ezeket elmondom a világban, hogy az én örömöm teljes legyen bennük. ¹⁴Én nekik adtam igédet, és a világ gyűlölte őket, mert nem a világból valók, ahogy én sem vagyok a világból való. ¹⁵Nem azért járok közben, hogy vedd ki őket a világból, hanem hogy őrizd meg őket a Gonosztól. ¹⁶Nem a világból valók, mert én sem vagyok a világból való. ¹⁷Szenteld meg őket az igazságban! A te igéd igazság! ¹⁸Amiért engem a világba küldtél, úgy én is a világba küldtem őket. ¹⁹Értük szentelem magam, hogy ők is megszentelődjenek az igazságban.
²⁰De nemcsak értük járok közben, hanem azokért is, akik az ő szavukra hisznek majd bennem.
²¹Legyenek mindannyian eggyé annak erejében, ahogy te, Atyám, bennem vagy, és én tebenned! Ők is legyenek bennünk, hogy elhiggye a világ: te küldtél engem. ²²Én azt a dicsőséget, amelyet nekem adtál, nekik adtam, hogy egyek legyenek, ahogy mi egyek vagyunk. ²³Én bennük és te bennem, hogy tökéletesen eggyé legyenek, hogy felismerje a világ, hogy te küldtél engem, és hogy úgy szeretted őket, ahogy engem szerettél.
²⁴Atyám, azt akarom, hogy akiket nekem adtál, ott legyenek velem, ahol én vagyok, hogy lássák azt a dicsőséget, amelyet nekem adtál, mert szerettél engem már a világ teremtése előtt. ²⁵Igazságos Atyám, a világ nem ismert meg téged, de én megismertelek, és ők is felismerték, hogy te küldtél engem. ²⁶Megismertettem velük Nevedet, és ezután is megismertetem, hogy az a szeretet, amellyel engem szerettél, bennük legyen, és én is őbennük.

KNB SZIT STL BD RUF KG